„Batyuba szedte rongyait a nyár” – őszi hangulatok képekben, versekkel
Noha örülünk, ha néha előbukkannak a felhők mögül, s így sütkérezhetünk még az őszi napsugarakban, az elmúlt napokban beköszöntött hideg és eső sem szegte kedvünket. Inkább teáztunk, fotóztunk, verseket elevenítettünk fel, és eszünkbe jutott, hogy miért is szeretjük az őszt. Egy októberi nap a Ligetben.
„Egy lány hajába hullt, / A véletlen, a szél / Hozta. Gyűrött kis múmia-levél, / A sötét fürtök közt pihen: / Vándor, különös, oda nem való, / Szomorú idegen, / Egy lány hajába hullt, most ott pihen. (Reményik Sándor: Száraz levél) • Fotó: Veres Nándor
Csak halkan lépjél, Kedvesem, / a kerti úton nesztelen, / s hallgasd az édes őszi / dalt, ami a fák közt átnyilalt. (Várnai Zseni: Az alvó kertben) • Fotó: Veres Nándor
Fogy a fény, fogy a nyár, / hideg szél fujdogál, / hideg szél, őszies… / Ősz, ősz ne siess! (Heltai Jenő: Ősz) • Fotó: Veres Nándor
Reszketnek a szélben a fák / őszi világ őszi világ / szerelmüket vesztik a fák / őszi világ őszi világ (Szilágyi Domokos: Őszi táj) • Fotó: Veres Nándor
Fújtak, fújtak / őszi szelek, / lehullottak / a levelek. / Ott vannak / a fák alatt. / Látod a sok / aranyat? (Osvát Erzsébet: Jött őszanyó hideg téllel) • Fotó: Veres Nándor
Nyáron ne járj az erdőn. Őszre várj, / mikor fel nem verik turista-szók, / arany ruhába öltözik a táj / s a magasból megjő a halk pirók. (Áprily Lajos: Az őszre várj) • Fotó: Veres Nándor
Jön már az ismerős, / széllábú, deres ősz. / Sepreget, kotorász, / meg-meg-áll, lombot ráz (Kányádi Sándor: Jön az ősz) • Fotó: Veres Nándor
Lehullott három falevél / észrevétlen az őszi ágról. / És jött a szél, a messzi szél, / egy messzi, másik, új világból.- / Elröpült három falevél. (Weöres Sándor - Ballada három falevélről) • Fotó: Veres Nándor
• Fotó: Veres Nándor
Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb / tollászkodik és hosszan elborong. / A kövön nyirkos tapadás pezseg. / Batyuba szedte rongyait a nyár, / a pirosító kedvü oda már, / oly váratlanul, ahogy érkezett. (József Attila: Ősz) • Fotó: Veres Nándor
Nézem a vén napot, amely a hervadt kerten / S e csüggedt ujjakon pompás aranyszínt fen szét, / Ó, most minden dolog oly titokzatosan szép / S magános s mozdulatlan... (Tóth Árpád: Őszi alkonyat) • Fotó: Veres Nándor