Egy húron pendülnek. Ünnepi örömzene iskolásoktól

Liget 2019. október 08., 16:32

A legnagyobb közösségi portálon is megtekinthető a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola Egy húron pendülünk dalkörének spontán ünnepi öröméneklése.

Dalkör a Petőfiben. Maguk örömére is szívesen énekelnek

Bródy János Szabadnak születtél című dalával emlékezett az 1849. október 6-i hősökre a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános, Egy húron pendülünk zeneköre. A felvételen, a diákok és az őket gitáron kísérő Borbély Hajnalka magyar szakos tanárnő, az iskola folyosóján, az emeltre vezető lépcsőn ülnek és énekelnek. Borbély Hajnalka elmondta, őt magát is meglepte a sok visszajelzés, amely a néhány perces telefonos felvétel nyomán érkezett.

„A felvétel egy kolléganőm biztatására készült, jóformán spontán módon, igazi rákészülés nélkül. Az alkalom adott volt, emlékezni, megemlékezni szerettünk volna közösen. És most kivételesen így: hogy nemcsak magunk, vagy a jelenlévők számára őriztük meg az éneklős élményt, hanem az iskola honlapjára is felkerült a felvétel”

– mesélte. Az Egy húron pendülünk dalkör két-három éve tart rendszeresen próbákat, többnyire iskolai ünnepségeken lépnek fel, de saját maguk örömére is szívesen énekelnek. „A szerda délutáni találkozások néha az iskolában történnek, máskor egy gyerekbarát helyen, de leggyakrabban a saját otthonomba érkeznek a gyermekek gitárokkal, kajonnal, fuvolával, és főként várakozásteljes lelkesedéssel. Legtöbbször megzenésített verseket tanulunk meg, magyartanárként leginkább ezt érzem hitelesnek a közös daloláshoz. Szerencsés kapcsolódásai ezek az énekelt versek a zenének és az irodalomnak” – fejtette ki portálunknak a tanárnő, aki szerint, a dalkörnek talán az az egyik legnagyobb sikere, hogy azok a diákok is, akik eleinte kicsit feszengenek a szerepléstől, egy idő után már várják a próbákat, a közös énekléseket. Számukra ugyanis ez tényleg örömzenélés.

„Személy szerint azt éltem és élem meg igazi elégtételként, hogy látom, érzem a változást a zenekörös tanítványaimon. Van köztük olyan, aki addigi félelmeit küzdötte le szemem láttára a közös munka és élmények során, most már vállalni tudja éneklő, közönség elé álló önmagát, öntudatosabb  a tartása, bátrabb a tekintete. Mások tehetségüket kezdték bontogatni szívet örvendeztető módon. Persze munka is a közös próbák sora. Olyan munka, amelybe csak önként és teljes jelenléttel érdemes bekapcsolódni. És ezzel a tapasztalással mindannyian gazdagodtunk, gazdagodunk folyamatosan”.