Kollokvium: történet színjátszásról, generációkról

A teatrológusok a bukaresti Jiddis Színház és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadásait tekintették meg ezúttal a 13. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon.

„A romániai zsidó színjátszás atyja, Avram Goldfaden még jiddisül írta darabjait. A világháborúk és a kommunista diktatúra elnehezítette, majd betiltotta e nyelv használatát. Ennek hatására napjainkban hiába szeretnék éltetni a jiddis nyelvű színjátszást, kérdéses, hogy a közönség és maguk az alkotók is mennyire értik/értékelik ezt. A zenés előadás végigkalauzol a romániai zsidó színjátszás másfél évszázados történetén. Tradicionális zsidó zene keveredik a rappel, különböző történelmi korszakok elevenednek meg. A jelenetek megmutatják, hogy a társadalomban bekövetkezett változások hogyan hatottak a színház és az alkotók életére. A színészek szerepváltásai izgalmasak voltak, csak a jelenetek tempója nehezítette az előadás élvezhetőségét – emiatt egy túl hosszúra nyúlt történelem órán éreztük magunkat, ahol értékeljük a tanár igyekezetét, de várjuk már a csengőt” – véli az Andrea Vălean által rendezett, Peca Ștefan Jiddis? című darabról Takács Réka és Dobrovszki Dóra. 

{K1}

„Elise Wilk drámája (Eltűntek – szerk. megj.) nagyon tudatosan és hangsúlyosan használja a narrációt, amely által az előadás tartalma és formája egymástól elválaszthatatlanná válik. Ez kőkemény feladat elé állítja a színészeket, hiszen »akciók« helyett a szöveg lelkének és értelmének pontos közvetítésével kell megteremteniük, majd 1 óra 40 percen keresztül fenntartaniuk a nézők figyelmét. Izgalmas volt látni, ahogy hat különböző életkorú és típusú színész, azonos energiaszinten, egymást kiegyensúlyozva és megsegítve dolgozott. Feszes és pontos játékuk által egy pillanatig sem lankadt figyelmem, mentem velük, ők pedig kísértek, három generáción és a huszadik század Romániájának történelmén keresztül” – írja Sebestyén Aba rendezéséről Juraszek Zsuzsi.