A kisiratosi Miska étterem története olyan, mint egy Kárpát-medencei tanmese. Elindul a szakácsmesterséget élethivatásnak választó legény világot látni, szakmát tanul, majd kellő tudással felvértezve hazatér, és éttermet nyit szülőfalujában. Misik Endre szakmai múltjáról, példaképeiről is beszél.
Mikor határozta el, hogy szakács lesz? Mi vonzotta a pályára? Van-e valamilyen családi hagyománya a mesterségnek? – teszi fel a lap munkatársa a kérdéseket Misik Endrének. A válaszokból kiderül, Endre családjában szakképzett szakács vagy vendéglátós nem volt, de apai nagyapja és anyai nagyanyja is jól főzött, sőt az édesapja mind a mai napig szeretettel és élvezettel főz a családnak, sőt falunapkor vagy bármilyen más alkalommal, amikor hívják, megcsillogtatja tudását.
Misik Endre békéscsabai tanulmányai alatt a szabadkígyósi Vadász Panzióban dolgozott, családot alapított, így Battonyára került, ahol a napközi otthon konyháján főzött, de időközben elvégezte a szegedi tanárképző főiskola pedagógia szakát, így taníthatott is.
„Közben Kisiratoson édesapámék garázsát átalakítottam pizzázóvá, ami hét évig szezonban szépen működött, majd elcsábítottak a battonyai strandfürdőbe, ahol melegkonyhás gyorsétkezdét működtettem. Valahogy mindig az étterem felé vonzódtam, azt tartottam az igazi vendéglátásnak. 2012-ben a pécskai Tavernában kezdtem el dolgozni, közben újítgattam a kisiratosi kis parasztházunkat, ahol idén májusában megnyitottam a Miskát” – meséli.
Ugyanakkor azt is megtudhatják az olvasók, hogy Misik Endre legjobban a pörkölteket szereti, kedveli a kemencében készült sülteket, legyen az bárány, kacsa vagy liba, illetve a birkahússal készült gulyáslevest.
Vendégei körében a halászlé viszi a prímet, de igen kedvelt a gulyásleves is,
továbbá a harcsaételek. Balla Géza a kedvenc bortermelője, az ő termékskálájáról a vörösborokat kedveli leginkább.
„Nekem ez az étterem volt a gyermekkori álmom, ezt szeretném hosszú távon működtetni, és persze mellette a családommal is minél több időt tölteni” – mondja Misik Endre a csütörtökön a Székelyhon és a Krónika napilapok mellékleteként megjelent Erdélyi Naplóban.