Öröm és boldogság Gyergyószentmiklóson
A 3G Színház az Öröm és boldogság, a Giuvlipen Színház a Sexodrom című darabot mutatta be csütörtökön a gyergyószentmiklósi Nemzetközi Színházi Kollokviumon. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem teatrológusai pedig megnézték és írtak róla. Önök elolvashatják.
– kezdi a konferanszié a romániai magyar homoszexuális kisebbségről szóló előadást. Ehhez a témához, itt és most másként nem lehet nyúlni, csak ezzel a genny deklamáló stílussal. Akármennyire is arcába mászik a nézőnek az előadás, lényege nem a polgárpukkasztás. Felráz: kimondja, hogy kerüljük a témát. Nem beszélünk róla, mert túl kellemetlen, mert nem akarunk konfliktust, vagy mert úgy gondoljuk, hogy túl nagy feneket kerekítenek az ügynek, hisz már nem is aktuális: az elfogadás századában élünk. Hogy ez utóbbi gondolat igaz-e, nem firtatom. Mindenesetre itt Székelyföldön azért elzárkózunk a homoszexualitás témájától. Mintha a felebaráti szeretet itt addig terjedne, hogy nyögvenyelősen kimondjuk: ők is emberek. Ándi Gherghe rendezése azért tud érvényes lenni mind Budapesten, mind bármelyik erdélyi színpadon, mert senkit sem hagy érintetlenül. Coming outra késztet, elfogadásra, vagy előhozza a belénk nevelt és eddig fel nem fedezett ellenérzésünket. De végre senkit nem enged elzárkózni! – írja Hanzi Réka a 3G Színház által előadott Öröm és boldogság című darabról.
Középen áll, ő a királynő. Személyes történetet mesél, olyat, amit talán nem is akartál hallani. Többen is állnak mögötte, és ha a királynő nem bírja már tovább, valaki odalép hozzá, megérinti és azt mondja: „Állj! Én vagyok a királynő!” Gyerekjáték ez, de nem azért, mert egyszerű. Ha az lenne, talán többen játszanák.
Talán többen beszélnének az elhallgatott, félve titkolt valóságról, fel nem dolgozott múltról és a némán szenvedő jelenről.
Az igazságtalanságokról és a hazudott egyenlőségről. Nem, nem csak úgy általánosan, hanem konkrétan és leleplezőn. Ha megtennénk, magunkénak tudhatnánk azt a bátorságot, ami egyébként az előadók munkáját dicséri. És ha bárkiben félelem ébredne, mert többen vannak fölötte, mint mögötte, nyugtassa a gondolat, hogy mindig van valaki, aki majd mellé lép, és azt mondja „Állj! Én vagyok a királynő!” – olvashatjuk Máthé Barbara gondolatait a Sexodrom című darabról, amelyet a Giuvlipen Színház mutatott be.