Aki hokiban és sakkban is maradandót alkotott: dr. Balogh János
Az első csíki hokibíróra emlékezik a Székelyhon napilap e heti sportkiadványa. Az Erdélyi Sportban dr. Balogh János jogászról olvashatnak, aki az első szabályelemző és hokibíró volt Székelyföldön, ugyanakkor sakkozóként is maradandót alkotott.
Balogh János 1892. szeptember 10-én született Kézdivásárhelyen, az elemi osztályokat szülővárosában, a középiskola 5–8. osztályát Kalocsán végezte. Jogot Budapesten hallgatott, Kolozsváron avatták jogtudorrá avatták. Az első világháborúban végig katonai szolgálatot teljesített, majd 1919-ben Csíkszeredában lett törvényszéki jegyző, de ezt az állását a román adminisztráció bevezetése után elveszítette. Visszatért szülővárosába, könyvelő lett a Kézdivásárhelyi Takarékpénztárnál, megtanulta a román nyelvet és jogrendszert; bírói és ügyvédi oklevelet 1923-ban Kolozsváron nyert. Ezt követően Csíkszeredában lett ügyvédjelölt, majd tíz éven át volt ügyvéd – ebben az időszakban alakult meg a csíki hoki.
Boda Jenő csíkszeredai testnevelő tanár, jégkorongedző és hokibíró A csíki hoki sikerei a XX. században című könyvében így ír a sportág első heteiről: „A korcsolyapályán megindult a lázas tevékenység. Edzésnek még nem lehetett nevezni, de lelkesen gyakoroltak.
Ő volt tehát az első hokibírói tisztséget betöltő személy Csíkszeredában. Egyébként tekintettel arra, hogy a nemzetközi sportéletben is nagy járatossággal rendelkezett, a csapat szellemi irányítójának és vezetőjének tekintették.”
A magyar sakktörténészek nagy öregje, a matematikus Bottlik Iván 2008-ban a Csíki Hírlapban írt dr. Balogh Jánosról, hangsúlyozva, hogy Csíkszeredában vált világhírű sakkozóvá – olvasható az Erdélyi Sport cikkében. „Tábla melletti versenyző, levelezési sakkozó, a megnyitáselmélet kutatója, sakkíró – és mindegyik területet kiemelkedően művelte. Élete bő évtizede Csíkszeredához kapcsolódott, ahol a sakkon kívül a helyi kulturális életben, a jégkorongsport létrehozásában is jelentős szerepet játszott. A háború után, 1934-ig román állampolgárként élt és versenyzett. A román egyéni sakkbajnokságokon csíkszeredai lakosként nagyon sikeresen szerepelt: 1930-ban megnyerte, 1931-ben ezüstérmes, 1929-ben 2–3., 1926-ban és 1934-ben pedig 3. volt” – írta Bottlik.
Balogh János 1934-ben áttelepült Magyarországra, és ezt követően magyar színekben versenyzett. Tagja volt az 1936-os müncheni olimpián aranyérmes sakkcsapatnak. Magyarországon is jogászként dolgozott, Budapesten élt, 1980. augusztus 23-án halt meg, 88 évesen. Szinte élete végéig sakkozott és publikált is. Sakkíróként elsőrangú volt, kiemelkedő eredményeket ért el a játszmák kezdeti szakaszának, a megnyitáselméletnek a kutatásában, több változatot róla neveztek el. Pályafutása a levelezési sakkban hetven évet fog át, és ebből harminc éven át a világ szűk élvonalába tartozott.