Szoptatás: nem mindig rózsaszínködös folyamat
Vajon minden édesanya tud szoptatni? Melyek a szoptatással kapcsolatos leggyakoribb tévhitek? Egy négy gyerekes szoptatási tanácsadónak voltak nehézségei e téren? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk Sződy Judit IBCLC laktációs szaktanácsadóval.
Nem szeretem azt mondani, hogy minden anya tud szoptatni, csak akarnia kell, mert ez nem igaz – szögezi le indulásból Sződy Judit. A négy gyermekes budapesti pszichológus, újságíró, laktációs szaktanácsadó szerint a szoptatás egy nagyon összetett dolog, társadalmi, pszichés és biológiai összetevői vannak, és minden összetevő fontos ahhoz, hogy működjön.
Sződy Judit úgy látja, a szoptatás
akkor szokott a legjobban működni, ha zavartalan a várandósság, a szülés, mely után az anya és a baba nyugalomban együtt lehet, illetve van körülöttük egy támogató közeg és nincsenek tévhitek.
„Tévhit azt gondolni, hogy csak háromóránként szabad szoptatni, vagy hogy nem szabad a babát sokszor dajkálni, ölben tartani, mert akkor elrontjuk, de az is, hogy a mell kisebesedését az okozza, hogy túl sokszor vagy túl hosszú időn keresztül szopik a baba. Tulajdonképpen ha nincsenek ezek a tévhitek a rendszerben, és minden a lehető legtermészetesebb úton történik, akkor igen kicsi az esély arra, hogy valamilyen probléma alakuljon ki a szoptatással” – magyarázza.
Egy laktációs szaktanácsadónak egyébként igen komplex a feladata, tőle akkor lehet és tanácsos segítséget kérni, ha egy édesanyánál szoptatási gondok merülnek fel. Ilyenkor nagyon sok kérdés elhangzik annak tisztázására is, hogy az édesanya egyáltalán szeretné-e a gyermekét szoptatni.
„Van, akinek nem okoz problémát, hogy nem tud szoptatni, lehet nem is akar. Ha valaki nem nyitott arra, hogy segítsenek neki, nem segítünk. Mivel a babát táplálni kell, arról kell neki információt adni, hogy ezt hogyan tegye. Ha szeretne segítséget, akkor nagyon sok kérdést teszünk fel arról, hogy eddig mi történt vele, milyen volt a várandóssága, a szülése, mikor történt az első elakadás, mit lát a kisbabáján, mi az, ami neki nem működik jól, van-e családi támogatása. Környezetéről, múltjáról igyekszünk nagyon sok információt beszerezni, illetve megnézzük például a baba szájának anatómiáját, a baba éberségét, a baba izomtónusát. Nagyon sok mindent kell tudnunk akár az orvostudomány teréről is, nagyon sok pszichológiai típusú információnak vagy gyakorlatnak kell meglennie ahhoz, hogy ezt jól tudjuk csinálni, jól tudjunk segíteni” – magyarázza a szakember.
Sződy Judit szerint régen sokat segített például az is, hogy egy kislány úgy nőtt föl, hogy folyamatosan látta, amint a környezetében születnek a babák, szoptatják őket, a kicsi gyermekekre is rábízták a még kisebbeket. „Ezeknek a tapasztalatoknak az összessége segítette a nőket abban, hogy utána megbirkózzanak a felmerülő nehézségekkel, sőt, elismerték, hogy ez nehéz.
A magyarországi szakember szerint nagyon fontos, hogy az édesanya ne akarjon minden elakadást, esetleges problémát egyedül megoldani, hanem vegye igénybe mindazok segítségét, támogatását, akik ezt felajánlják. Ez – jegyezte meg – soha nem volt egyszemélyes feladat, minden társadalomban olyan nők vették körül az anyákat, akik már tapasztaltak voltak, és teljesen természetes feladatuknak élték meg, hogy támogassák anyatársukat.
Sződy Judit beszélgetésünk során elismerte, bizony ő is szembesült nehézségekkel. Harminc évvel ezelőtt – mesélte –, mikor első gyermekét szülte, akkor az volt a szokás, hogy három óránként szabad szoptatni, éjszaka lehetőleg ezt ki kell hagyni, illetve nagyon hamar javasolták a hozzátáplálást.
„A nyolcvanas évek végén hathetes korban már adtuk a barackot, teáztattuk a babát és nagyon szigorúan azt javasolta az orvos és a védőnő, hogy lehetőleg külön kiságyban legyen a baba, és csak akkor vegyük föl, ha eljött az ideje a szoptatásnak”.
Ő tulajdonképpen ezért is lett szoptatási tanácsadó – fűzi hozzá –, mert furcsállotta ugyan, de végigcsinálta, bár nem merte kimondani, hogy ez butaság. „Nekem nagy szerencsém volt, hogy nálunk volt egy dédnagymama, aki azt mondta, nem nézi végig, hogy a dédunokáját egy kiságyban nevelgetjük, hanem ő vette a kezébe, és akkor adta ide, amikor szoptatnom kellett. Mikor ezzel kezdtem foglalkozni, rájöttem, hogy tulajdonképpen volt egy csomó problémánk, csak azt nem annak tekintettem, hanem a helyzet természetes velejárójának. Utána már a második, a harmadik és a negyedik gyermekemnél egészen másként csináltam, természetesen most, ha lenne egy ötödik, másként csinálnám” – jegyzi meg nevetve.
Hogy meddig tanácsos szoptatni egy kisbabát? Sződy Judit szerint amíg jól esik ez az anyának és a gyermekének is. „Tudjuk, hogy a szoptatás nem csak táplálás, hanem az immunológiai védelem alapjait adja meg a gyermeknek. Bizonyos kutatások alátámasztják, hogy kétéves korig szüksége van az immunrendszernek arra, hogy anyatejes támogatást is kapjon. Ha csak ebből a szempontból nézzük, akkor kétéves korig érdemes szoptatni a kisbabát, de ha az anyának és a babának is jó, akkor kétéves kor után is teljesen normális a szoptatás. Ugyanakkor nagyon változatos társadalmi közegben élünk, van, akinek vissza kell térnie a munkába, van, aki pszichésen nem alkalmas vagy nem képes arra, hogy hosszas ideig szoptasson,
– nyomatékosított.