Lélekből épült iskola. Emlékkönyv a művészetisekről, nem csak művészetiseknek
Régi és új fotókkal gazdagon illusztrált, hajdani és jelenlegi pedagógusok visszaemlékezéseivel tarkított igényes kiadványt jelentetett meg nemrégiben a Nagy István Művészeti Középiskola a csíkszeredai művészeti oktatás ötvenéves születésnapjára.
A csíkszeredai intézményesített művészeti oktatás fél évszázados évfordulójára kiadott emlékkönyv fellapozása felér egy időutazással. Mint Nagy Zsuzsanna iskolaigazgató a Liget.ro olvasóival megosztotta, az eredeti álom az volt, hogy az ötven évet ötven oldalon ötven interjúval illusztrálják, ezen azonban módosítani kellett. Egy kis újratervezéssel ugyan a könyv végül csak megjelent, ám az álmot nem engedték el teljes egészében. Talán egy következő kiadványban az eredeti tervet is megvalósíthatják – reménykedik.
Az emlékkönyvben többek között a nagy múltú iskola történetével illetve a névadóval ismerkedhetünk meg, majd több mint harminc, régi és jelenlegi pedagógus visszaemlékezéseit olvashatjuk el.
Érdekességként említi meg az intézményvezető, hogy a visszaemlékező kollégái között szép számmal olyan is akad, aki egykoron az iskola diákja voltak, ma pedig pedagógusa. Az intézményben egyébként 1990-ig csak elemi- és általános iskolai oktatás zajlott, majd ezt követően alakult középiskolává és lettek gimnáziumi osztályai is. Az első középiskolás évfolyam 1994-ben végzett. A könyvben egyébként a tanintézményben végzettek névsora is fellelhető, de ha már a névsornál tartunk, megtalálhatják az osztályközösségek, munkaközösségek névsorait, fényképeit is. Sőt a kiadványban fellelhetőek a testvériskolák visszaemlékezései, ünnepi gondolatai.
A Nagy István Művészeti Középiskola diákjai idén immár a tizenegyedik tanévet kezdték el a városközpontban található épületükben, s a csíkszeredaiak ugye tudják, ez nem mindig így volt. A művészetis munkaközösség bizony „megjárta magát” a város tanintézményeiben.
„A jelenkor iskolái óriási változásokat élnek meg, két dolog nem változik, a két állandó szereplő: a pedagógus és a diák. Ha iskolatörténetünkre gondolunk, elmondhatjuk, hogy a művészetis közösség igencsak megélte az állandó átalakulások negatív következményeit, a munka- és diákközösség mindennapjai sokszor nem voltak egyszerűek, sőt nem túlzok, ha azt mondom az első negyven év bizony viszontagságosra sikeredett. Csíkszeredában a jelenlegi Márton Áron Főgimnáziumban, az Octavian Goga Főgimnázium épületében, a Petőfi Sándor- és a Nagy Imre Általános Iskolákban, a mai Liviu Rebreanu Általános Iskola és a Tudor negyedi József Attila Általános iskola épületében is megjárta magát a művészetis közösség” – eleveníti fel az iskolaigazgató, miközben nem kis büszkeséggel lapozza az emlékkönyvet.