A Nagykágyára hazatérő gróf

A Bihar megyei Nagykágya mellett elhaladó országútról az átutazó csak egy sivár falut sejt. De a látszat csal, mert az Árpád-kori településen a helyhez kötődő arisztokrata család sarjának, Pongrácz Vilmosnak köszönhetően sok minden újjáéled.

Többször egyeztettünk a kastély Budapesten élő tulajdonosával, amíg sikerült összehozni egy találkozót a kágyai birtokon. Itt nem a Jókai-féle magyar nábob élete köszön vissza, hanem a magyar arisztokrácia felelősségteljes munkája, azaz a másik véglet.

„A 2006-ban létrehozott Pongrácz Alapítvány egyik fő célja a segítségnyújtás, a szellemi és az erkölcsi értékek népszerűsítése, valamint az emberi kapcsolatok ápolása. A kápolna tetőzetét is ennek segítségével sikerült kicserélni, tataroztuk, majd villanyt vezettünk be” – mutat a dombra a kágyai gyerekek által csak Vilmos bácsinak szólított arisztokrata.

A főúri család anyagilag hozzájárult a református templombelső felújításához is, világító testeket vásároltak és a kegytárgyakat restaurálták. Anyagi segítséget nyújtottak Nagykágya közvilágításának felújításához. Megtisztították a héthektáros kastélyparkot, támogatták a falu ravatalozójának építését, és beindították a falugondnoki szolgálatot. Vendéglátóm szerint e pénzéhes, rohanó világban erkölcsi alapokra, közösségi összefogásra, egymás iránti tiszteletre és főleg természetvédelemre nagyobb szükség van, mint bármikor. A gróf faluturizmusról és lovas pályáról álmodik, mert véleménye szerint a kágyai legények lóra termettek.

Olvassák el Sütő Éva riportját a Székelyhon és a Krónika napilapok mellékleteként megjelenő Erdélyi Napló december 5-ei számában.