Etikátlan emberi kísérletek

Mi tudna ma az emberiség magáról Pavlov vagy Zimbardo nélkül? – teszik fel a kérdést a Székelyhon napilap Kilátó mellékletében. Az oknyomozó, háttérinformációs kiadványban a leghíresebb etikátlan emberi kísérleteket mutatják be.

A 20. században a kevésbé szigorú szabályozások következtében számos kísérletet lefolytattak, amelyek mai szemmel nézve a pszichológia fekete pontjainak számítanak. Az már más kérdést vet fel, hogy ezen kísérletek jelentős eredményeket hoztak és vitathatatlan befolyásuk van a napjaink pszichológiai eredményeire, ugyanakkor napjainkban megismételhetetlenek lennének – mutatnak rá a Kilátó oknyomozó műhelyének munkatársai.

A szociálpszichológia egyik legismertebb kísérletét 1971-ben folytatták le, melyet Philip Zimbardo, a Stanfordi Egyetem szociálpszichológusa vezetett. Zimbardo arra szerződtetett 17 és 30 év közötti férfi önkénteseket, hogy fizetségért vegyenek részt egy „börtönkísérletben”. Zimbardo és csapata azt az elméletüket próbálták kísérleti úton bizonyítani, miszerint mind a börtönőrök, mind a foglyok meghatározott viselkedésformákat vesznek fel.

1920-ban John B. Watson és munkatársai a John Hopkins Egyetemen végeztek klasszikus kondicionálási kísérletet egy kilenc hónapos kisbabán, Alberten. Azt vizsgálták, hogy a félelem elültethető-e az emberekben. Korábban hasonló kísérletet végzett Ivan Pavlov, amikor kutyáknál már sikeresen kimutatta a kondicionálás eredményét. 

A ’60-as és ’70-es évek között zajlott a szociálpszichológia egyik legjelentősebb kísérletsorozata, a Stanley Milgram vezette engedelmesség-vizsgálat. Milgram célja azoknak a pszichológiai tényezőknek a feltárása volt, amelyek a II. világháború borzalmai mögött húzódhattak meg. 

Hogy hogyan is zajlottak ezek a kísérletek, és milyen eredményeket hoztak, megtudhatják, ha fellapozzák a Kilátó december 9-ei számát.