Hogy a sízés élmény legyen: jótanácsok a síszezonra
Ha a szükséges lépéseket, szabályokat betartjuk, akkor hamar kiderül, hogy a sízés és a hódeszkázás biztonságos, kényelmes és élvezetes téli sport. Persze ehhez a megfelelő oktatótól kell megtanulni sízni, de az sem árt, ha ismerjük és tiszteletben tartjuk a Nemzetközi Síszövetség által kidolgozott sí KRESZ-t.
Akárcsak számos más sportág esetében, a sízés megtanulásával tanácsos megvárni a négyéves kor betöltését, de tulajdonképpen a gyermektől függ, hogy ki mikor áll készen arra, hogy sílécekre álljon.
„Van olyan szülő, aki a gyermeket már egy-másfél éves korában rákényszeríti a sílécekre, miután megvásárolja a legkisebb műanyag lécet, és rácsatolja a gyermek csizmájára. Na, ez az eljárás égvilágon semmire sem jó, ellenben nagyon könnyen sikerül megutáltatni a gyermekkel a sízést. Az a legideálisabb, hogy ha a gyermek otthon azt látja, hogy a szülei, testvérei síznek, és ő is kéri, hogy megtanulhasson. Ha ez nem történik meg, illik megvárni a négy évet” – mondja Bertóti Zsolt, a Hargita Megyei Hegyi- is Barlangimentő Közszolgálat munkatársa.
A csíkszeredai síoktató ugyanakkor azt tanácsolja a szülőknek, hogy ha ők maguk nem tudnak sízni, akkor a lehető legjobb, ha gyerekükkel együtt kezdenek megtanulni, hiszen ez nem korfüggő, és a közös tanulás nagyon kellemes kikapcsolódás lehet a családok számára.
Maximum öt nap alatt az alapokat meg lehet tanulni, és rájöhetünk – jegyzi meg – , hogy ha a lépéseket betartjuk, akkor a sí biztonságos, kényelmes, élvezetes sport.
Ha a gyermeknek van egy egészséges egyensúlyérzéke, akkor egy óra oktatás után már nagyon látványos lehet a fejlődés. Tanulni pedig – fűzi hozzá – egy enyhébb dőlésszögű pályát kell választani, mely nem zsúfolt.
Ha sízni akarunk, nem mindegy, hogy az alapokat kitől és hogy tanuljuk meg. A síoktatótól való tanulás lerövidíti a tanulási folyamatot és ezt egyben biztonságossá és élvezetesebbé is teszi, az így elsajátított alapokra pedig a későbbiekben építkezni lehet.
Ha eldöntöttük, hogy sízni szeretnénk, akkor a megfelelő felszerelést, ruházatot is be kell szerezni – ebben sem árt kikérni egy szakember véleményét. „Ugyanúgy, ahogy a felnőtt sem vesz magának három számmal nagyobb síbakancsot, a gyermeknek is maximum fél vagy egy számmal nagyobbat vásároljunk. Méretre kell venni a felszerelést, mert ha kicsi a bakancs, fázni fog a lába, kényelmetlen, ha nagy, akkor lötyög a lábán, és nem tudja irányítani a sílécet, ha pedig a léc hosszabb a kelleténél, akkor nehezen irányítható. A síléc beszerzésénél arra kell figyelni, hogy a kezdőléc vállig érő legyen. Vannak kemény és puha lécek, versenylécek, arra oda kell figyelni, hogy ebben a nagy kínálatban mindenki a saját tudásának megfelelő lécet válasszon, ezért jó kikérni egy hozzáértő véleményét” – hangsúlyozza.
Ami a síbotot illeti, az a teljesen kezdők számára egy bizonyos tudásszintig nem szükséges, de a bot használatát is meg kell tanulni, ellenkező esetben ez is egy újabb veszélyforrás lehet.
Bertóti Zsolt szerint a bot lehet egy kiegészítőeszköz, de nincs rá szükség, és ennek hosszúsága is a síző méretétől függ.
„A biztonságos sízésnek fontos kelléke a bukósisak. Európa több országában 14 éves kor alatt kötelező a sisak, Romániában nem, ellenben javasolt. Szintén fontos a napszemüveg és a síszemüveg. Az egyik a másikat kiegészíti, de nem helyettesíti. Ha napsütésben sízünk és megfelelők a körülmények, bőven elég a napszemüveg. Ha viszont havazik, a napszemüveg kevés, azzal nem lehet megfelelően látni, ellenben ilyenkor jó szolgálatot tesz a síszemüveg, amelyből a dupla lencsés a jobb” – teszi hozzá. Ha sízni készül az ember, tanácsos rétegesen öltözködni, és főként gyerekek esetében jó, ha kesztyűből és sapkából akár két pár is van tartaléknak.
Ami a további hasznos tanácsokat illeti, Zsolt szerint nagyon fontos a síszezonra való fizikai felkészülés, bár ezt sokan kihagyják. „Ha a külföldi síparadicsomokat nézzük, ott teljesen másak a méretek, mint mifelénk, több kilométeres pályákkal. Ha fentről elindultál, azon le kell csúszni. Tegyük fel, elmegyünk Ausztriába sízni, s ha nem vagyunk fizikailag felkészülve, már egy első napon egy csúszás után iszonyatos izomláz jelentkezhet és ez az elkövetkező napokat is meghatározza. Sokan elhanyagolják a fizikai felkészülést, bár igazából az lenne a jó, ha egész évben mozognánk. Ha ez kimarad, akkor illene szeptemberben, októberben hozzálátni és tudatosan készülni a síszezonra. Ellenkező esetben balesetveszélyes lehet” – teszi hozzá Zsolt.
Ha már megtanultunk sízni, megvan a megfelelő felszerelés és készen állunk a lesiklásra, illik betartani a sízés írott és íratlan szabályait. Ami az írott szabályokat illeti, azokat tíz pontban foglalta össze a Nemzetközi Síszövetség. Az ügynevezett sí-KRESZ szerint
a sípályán tekintettel kell lenni a többi sízőre és nem veszélyeztetni őket.
A pályán megfelelő sebességgel és megfelelő módon kell haladni, a megfelelő nyomvonalat választva. Tudni kell, hogy az elől haladó síző elsőbbséget élvez, a hátulról érkezőnek kell figyelemmel követni őt, elkerülve a baleseteket. Előzés esetén figyelni kell a megelőzött személyre.
Körültekintőnek kell lenni a pályán való elindulásnál vagy az új pályára való becsatlakozásnál, ha valaki megállni kényszerül, azt csakis a pálya szélén tegye, illetve lécek nélkül szintén a pálya szélén lehet gyalogolni.
Kötelező módon figyelembe kell venni a jelzéseket, útmutatásokat, balesetek esetén pedig minden sízőnek kötelessége a segítségnyújtás, ennek elmulasztása ugyanolyan vétségnek számít, mint a közúti forgalomban. Ugyanakkor igazolási kötelezettsége van minden olyan személynek, aki tanúja, esetleg részese volt egy sípályabalesetnek.
Ami az íratlan szabályokat illeti, a sípályán nem hangoskodunk, nem megyünk ittasan a pályára, és nem is szánkózunk ott. És természetesen a fenti jó tanácsok nemcsak a sízők, hanem a hódeszkások számára is megszívlelendők.