Van okunk a bizakodásra

Az Erdélystat legújabb közleménye a Székelyföld lassuló ütemű fogyásáról és a népesség növekedéséről számol be. De milyen társadalmi folyamatok húzódnak meg a számok mögött? És egyáltalán melyik Székelyföldről beszélünk? Kérdések, amelyekre a Székelyhon napilap hétfői szám

A felmérésből kiderül, hogy a székelyföldi lakosság természetes fogyása (figyelmen kívül hagyva a vándorlási folyamatokat) 2019 első háromnegyed évében 23,3 százalékkal alacsonyabb volt, mint amit 2018 ugyanezen időszakában mértek. Míg a 2018-as év első háromnegyed évében 881 fő volt a születések és elhalálozások különbségéből adódó népességfogyás, addig 2019 ugyanezen periódusában ez 676 fő volt. Ehhez képest erdélyi viszonylatban a természetes fogyás mindkét időszakban csaknem teljesen azonos: több mint 12 ezer fős hiányt regisztráltak mindkét év első kilenc hónapjában.

A Székelyföldön kötött házasságok száma szintén csökkenő tendenciát mutat, azonban a visszaesés kisebb mértékű, mint a többi erdélyi régióban.

Bár a közleményben következetesen Székelyföldre hivatkoznak, a szövegből kiderül, hogy a felmérés csak Hargita és Kovászna megye lakosságát érinti. Ahhoz, hogy a székelyföldi lakosság kedvezőbb népesedési trendjeit megértsük, érdemes a korábban végzett, hosszabb távú kutatások eredményeit is elővenni.

A teljes cikket a Székelyhon havonta megjelenő oknyomozó, háttérinformációs kiadványában találhatják meg.