Vásáros utak kereszteződésében (13.): a kommunizmus évei
Útkereszteződésben címmel nyílt állandó kiállítás 2018 augusztusában a Csíki Székely Múzeum hét termében, izgalmas kalandozást kínálva a múltba: Csíkszereda város történetét mutatja be a látogatóknak. Az elmúlt mintegy másfél évben teremről teremre kalauzoltuk végig olvasóinkat.
A székelyek megtelepedésétől az 1989-es fordulatig tartó időszakot öleli fel az a várostörténeti kiállítás a csíkszeredai Mikó-várban, amely öt év muzeológusi munkát követően valósult meg. Az Útkereszteződésben című tárlaton több száz eredeti tárgy, makett, fotográfia, kisfilm és hangfelvétel idézi fel a város fontosabb pillanatait.
„Az Útkereszteződésben előzmény nélküli és reményeink szerint időtálló kulturális megvalósítás, amely több mint kiállítás: az elődeink által felhalmozott tudás, kultúra összegzése és muzeológusi módszertan szerinti bemutatása” – fogalmazott Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója a sorozat első részében.
Máthé Klára Krisztina építész, a kiállítás látványtervezője elmondta, azt is figyelembe kellett venni, hogy megfelelően karbantarthatóak legyenek a felhúzott falak, beépített tárgyak, a tárlók. „Ki kellett találni, hogy ezek a tárlók hogyan működjenek, amikor beleteszünk egy tárgyat. Nagy kihívás volt ezt a kiállítást megtervezni, megépíteni. Meg vagyok elégedve vele, úgy érzem, jó munkát végeztünk. Sokat kísérleteztünk, amíg eljutottunk oda, hogy minden működjön. Sok technikai dolog akkor derült ki, amikor a helyszínen beszereltük. A hetedik terem volt a legnagyobb kihívás, azért is, mert a háború éveiből át kellett menni a kommunizmusba, ami egészen más hangulatú teremrészletet feltételezett. Daczó Katalin nagyon jól kitalálta, hogy mit szeretne itt, a tartalmi koncepció nagyon erős volt, és ez sokat segített.”
{P13}
Ha végignézünk a terem baloldali falán levő fotókon, szembetűnő, hogy számos felvételen „vonulnak” az emberek, mint egy végtelen folyam, egészen a rendszerváltásig, ugyanis a zászlós, jelszavas felvonulás a korszak egyik jellemzője volt. „Szerencsés helyzetben volt a múzeum, rengeteg fotót tudtunk digitalizálni az utódoknak köszönhetően Seiwarth László fotográfus hagyatékából, nagyrészt negatívokról. Ezekből a felvételekből minél többet szerettünk volna bemutatni az érintőképernyőkön és a falakon. Seiwarth László az 1970-es években több felvonulást is aprólékosan megörökített, ugyanakkor a múzeum fotótékájában is találhatóak május 1-jei és augusztus 23-i felvételek az 1940-es évek végéről és az 1950-es évekből, így tulajdonképpen egy szinte megszakítás nélküli felvonulásfolyamot tudtunk összeállítani. Ugyanakkor eredeti felvonuló-táblát és jelszavas pannókat is kiállítottunk” – magyarázta Daczó Katalin.
{P15}
1947-ben lemondott a király, a kommunista párt átvette a hatalmat, kikiáltották a népköztársaságot. S miközben a háttérben egymást érték a letartóztatások és az internálások, a tömegek egy része éltette az új államrendet, és a pártaktivisták valamint a rendszer kiszolgálói egyre magasabb pozíciókat töltöttek be. Csíkszereda polgármesteri székében ebben az időszakban egy sofőr, egy pék, egy nyomdász és egy asztalos váltották egymást. Ebbe a felfordult világba érkeztek haza a világháborút megjárt, fogságba elhurcolt katonák. Egyikük a fogságban egy faragott tükör- és képtartót készített, amelyben a gyerekeinek a fényképét őrizte. Ez is látható a kiállításon.
Ha odahajolunk az egyik falrészhez, románul és magyarul elhangzó feljelentéseket, „besúgásokat” suttognak a fülünkbe.
Hasonló megoldással éltek a kiállítás építői ott, ahol a Szabad Európa Rádiót lehet hallgatni – de csak akkor, ha nagyon közel hajolunk hozzá. „Nagy gondot okozott, hogy hogyan oldjuk ezeket meg. Ebben a teremben sok hangzás van, és ki kellett találni, hogy melyik hangzóanyagból mit és mennyit halljon a látogató. Nagy szerencsénk volt azzal is a fények tekintetében, hogy Sütő Zsigmond, a fénytechnikus nagyon jól tudta, hogy mit lehet és mit nem. Nagyon sok ember segített, sokat beszélgettünk, csomó ötlet jött mindenkitől, hogy technikailag hogyan lehet kivitelezni valamit. A múzeum karbantartói óriási technikai érzékkel vannak megáldva, nagyon kreatívak voltak és professzionális hozzáállásúak” – magyarázta Máthé Klára. Hozzátette, fontos volt, hogy interaktív legyen a kiállítás, valamint az is, hogy egy helyi anyagot úgy tálaljanak, ami az idelátogató turistáknak is érdekes.
{P14}
A terem egyik részében egy külön falat, oszlopot is építettek, amit Daczó Katalin az „ellenállók oszlopának” nevezett. „A számunkra legfontosabb emberek a kommunizmus idején az ellenállók voltak, de ők nem illetek bele a felvonulás-áradatba, ezért a róluk szóló tárgyakat és történeteket a térben is különállóan helyeztük el, külön falat építve, amelyet a látogató körüljárhat.
Nem feledkeztünk meg a csíkszeredai börtönben fogva tartott női politikai rabokról és az elhunyt bebörtönzöttekről, valamint azokról sem, akiknek Csíkszereda a kényszerlakhelyüket jelentette. Ha a látogatók időt szánnak rá, hallhatják Márton Áron püspöknek az 1975-ös csíkszeredai bérmáláskor elmondott beszédét, láthatják a csíksomlyói »Krisztusfaragó« Ferencz István angyalszobrocskáit, és egy érdekes könyvcsomagot, amelyet a zsögödi Orbán István házából hoztunk be, számos más tárggyal együtt. Ő elvtárs révén, tulajdonképpen nem tarthatta volna otthon ezeket az 1920–1944 között megjelent vallásos tárgyú könyveket, viszont a család nem dobta ki, hanem kék papírba csomagolva, átkötve megőrizte elrejtve a szekrény tetején egyéb kötetek, köztük Az ateista kézikönyvének takarásában” – avatott be Daczó Katalin.
A kulákvilágot többek között egy tőzegtégla szemlélteti. Ma már nem sokan emlékeznek rá, hogy a csíktaplocához tartozó Ligaton az 1950-es években nagyarányú tőzegkitermelés zajlott. A kitermeléshez sok munkáskézre volt szükség, ezért a rendszer számára nemkívánatos elemeket, az államosított nyomdák tulajdonosait, a kitelepített nemeseket, és a kulákká nyilvánított gazdálkodókat oda irányították közmunkára. A kitermelt tőzegtéglával fűtötték például a mai Márton Áron Gimnázium bentlakását. A fogattal rendelkezőket kötelezték, hogy vasárnaponként tőzegszállítást végezzenek. Dr. Gál Józsefnek például évente 75 ezer kilogrammnyi tőzegtéglát kellett szállítania.
A politikai elítéltek legtöbbjét az 1956-os forradalom utáni években börtönözték be, s gyakran az ellenük felhozott „legsúlyosabb” vád a Szabad Európa Rádió hallgatása volt.
Így volt ez a korábban említett fotográfus, Seiwarth László esetében is, aki éveket töltött a kommunista börtönökben. Fontosnak tartották bemutatni azokat a csíkszeredai kötődésű személyeket is, akiket a Szoboszlay-perben halálra ítéltek és kivégeztek: Orbán Istvánt, Tamás Dezsőt, Tamás Imrét. Ugyanitt látható a Hajdú Menyhért politikai fogoly által a Duna-csatornánál készített fémdobozka kagylókkal, amit a kislányának hozott hazatérésekor.
{P19}
Az ellenállók oszlopának negyedik oldalán a csíkszeredai börtönbe zárt női politikai foglyokról emlékeznek meg a tárlat létrehozói. Sorsukat egy kis hímzett vászonszatyor idézi. A szatyor egy fehér vászondarabból készült, ami különösen menstruációkor nagy értéknek számított a börtönben. Az otthonról kapott anyagdarabokat kézimunkázásra is használták a női bebörtönzöttek, és színes rongyokból kihúzott cérnadarabokkal hímezték ki. A kiállított darabot Imre Magda készítette a kislányának.
– részletezte Daczó Katalin. – A csíkszeredai börtönben elhunyt női foglyok neveit több forrásból írtam össze, de még így sem teljes a névsor, mert nincs pontos kimutatás, hogy hányan és kik lehettek itt bezárva ebben az időszakban. A Csíkszeredába »száműzött« kényszerlakhelyesek közül Maria Pilat Brateș festőnőt emeltük ki, Ion Pilat feleségét, aki ittlakásra kényszerült 1949 és 1955 között. Sokszor élelemre cserélte el az itt született képeit.”
Otthagyva az ellenállók oszlopát és továbbhaladva a „felvonulás-soron” a tárlatlátogató érzékelheti, hogyan lett a kis műhelyekből, úri szabóságokból szövetkezet, majd gyári termelés. Egy szabó cégtáblája, egy Csíkszeredában készült öltöny Cseh István hagyatékából, divatos bársonyruha, elegáns kalap idézi fel az úriszabóságok, kalaposműhelyek idejét. 1949-ben a csíkszeredai szabók megalapították az Augusztus 23. Szövetkezetet, amelyből később kinőtt a Készruhagyár. Székelyruhás babák érzékeltetik a szövetkezetek által készített, uniformizálódott, piros-fekete székely ruha elterjedését.
Az 1968-as csíkszeredai megyésítési tüntetést és az azt követő iparosítást tárgyakon kívül filmfelvételekkel is bemutatják a kiállítás rendezői. A filmbejátszások az egyes vitrinekhez kapcsolódnak.
„Egy készruhagyárban készült iskolai egyenruhához kapcsolóan például megtekinthető Ceaușescu pártfőtitkárnak a készruhagyárban tett látogatása – mondta a terem felelőse. – A Központi Áruház eredeti csomagolópapírjai a kereskedelmet idézik. Van bejátszásunk a kötöttárugyárról, a traktorgyárról, kiállítottunk kenyérjegyet, tejesüveget, traktormakettet és az IPICCF egyik makettjét is Rákosi Zoltán jóvoltából. Az utóbbihoz kapcsolódó bejátszás Románia első tervezett épületrobbantását mutatja be, ami a kommunizmus idején Csíkszeredában történt.”
A magas kiállítótérben, a látogatók feje fölött a román munkáspárt és kommunista párt eredeti zászlói, jelszavai függenek.
{P11}
A sportéletet, elsősorban a hokit bemutató részt egy szobabelsőbe helyezték. Egy fotelben ülve a Román Televízió Magyar Adásának jóvoltából megmaradt csíki hokiról szóló archív anyagokat lehet megnézni. 1972-ben ifjúsági jégkorongbajnokságot tartottak Csíkszeredában, ekkor avatták a Fenyő szállót, elkészült a jégpálya is. „Ebből az alkalomból külön szalvéta is készült, az egyik szélén piros-fehér-zöld csíkkal – az ilyen apróságok kivitelezése, némelykor a cenzúra kijátszása tette elviselhetővé az életet a kommunizmusban” – vélte Daczó Katalin. Ebben a szobabelsőben kaptak helyet az egykori hokistáktól kapott emléktárgyak, trófeák, felszerelések is.
Közben a másik falon tovább vonulnak a csíkiak. Ceaușescu parancsára lebontják Csíkszereda történelmi városközpontját, új tömbháznegyedek, iskolák, üzletek épülnek Ceaușescu eredeti 2x3 méteres portréjának árnyékában, az ő figyelő tekintete alatt.
Hiába akarunk úgy tenni, mintha mindenki ellenálló lett volna, mert nem így volt. A tömeg felvonult. Sokan kifogásolják ezt a képet. Valóban hatalmas és döbbenetes, ugyanakkor még döbbenetesebb, hogy 2016-ig a Készruhagyár raktárában őrizték a portrét a jelszavakkal együtt. Csupán meg kellett tisztítani. Ceaușescu alakja mindenre ránehezült, a város szisztematizálására és átépítésére szintúgy, mint a korszak kultúrájára. Ezt próbáltuk a portréval illusztrálni itt a Pepsis üveg, Apollonia cigaretta, BT, a Boulevard étterem tányérja, a Flóra vendéglő étlapja, és a Tavasz a Hargitán fesztiválok plakettjeinek szomszédságában is” – emelte ki Daczó Katalin.
{P16}
„Sokan nem akarták, hogy a nagy Ceaușescu-kép itt lógjon, de az egész kommunista korszakra rányomta a bélyegét az, hogy ő épp így fentről ebből a szögből nézett mindig. Ez egy eredeti kép. Ebben a térben az egyik legértékesebb tárgy, ezt nem kirakni bűn lett volna” – hangsúlyozta Máthé Klára is.
{P12}
A kiállítás záró falán „véget érnek” a felvonulások, és a kultúra, a magánélet tárgyait szemlélheti meg a látogató. A pártkönyvek, a pionírruhák, azok a tárgyak, amelyek reprezentatívak voltak és mutogatni lehetett vagy az emberekre voltak kényszerítve, a tárlókban láthatóak, a magánélet személyes tárgyait viszont csak „kukucskálva” lehet megnézni. Izgalmas ezeket felfedezni, belekukucskálni, megtekinteni egy szobabelsőt, vagy a korban használatos konyhai kellékeket, játékokat, tanszereket, fürdőszobai szereket, esetleg női piperecikkeket.
{P17}
Az utolsó falrészlet 1989. december 22-ének hangulatát ragadja meg: a falon lyukas zászló és Ferenczes István költő A diktatúra közhelyei című verse, amelyet azon a napon a Tapstéren olvasott fel. Akkor, amikor égették a jelképeket és szaggatták a zászlókat, és amikor Csíkszereda történetének is látszólag lezárult egy korszaka. Közvetlenül a kijárat előtt, a földön a szovjet hősök emlékművéről leemelt hatalmas vörös csillag viszont azt is jelezheti, hogy ha véget is ért a kommunizmus, bármikor belebotolhatunk.
Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?
Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?
Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ
Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár
A vármegyeközpont és a vasúti közlekedés