Kire kell itt szavazni?

Mintha egy román tévécsatorna show-műsorát látnánk: ezt idézi a színpadkép a fehér emelvénnyel, háttérben a zenekarral, a rikító fények, és a szereplők harsánysága is. Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című vígjátékáról az erdélyi Előretolt Helyőrségben jelent meg kritika.

Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát szívesen tűzik repertoárjukra a színházak, ezúttal a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban látható, Albu István rendezésében.

Egy velejéig romlott társadalom képe bontakozik ki a történések során – úgy tűnik, hogy csak egy tiszta hang van a városban. Rá-rávilágít az igazságra, csak hát végig részeg. A Részeges polgár minden megjelenése felüdülés, nagyszerű szerepmegformálást láthatunk. Kissé dőlöngélve, a részegek őszinteségével keresi dilemmájára a választ: kire kell itt szavazni?

A sodró cselekményt, a vígjátéki szituációkat remekül kihasználják az alkotók, a bohózati elemekben, a román kifejezésekben és szóviccekben, ironikus utalásokban tobzódik az előadás.

Az élőzenés produkcióban a Zdob și Zdub zenekar dalait játsszák, amelyek jól illeszkednek az előadás textúrájába. Egy hegyvidéki román kisvárosban vagyunk, nem próbálnak meg más közeget ráhúzni a történetre.

Azt, hogy a nézők is részesei a megidézett társadalomnak, jelzik a nézőtéren időnként égve hagyott fények, és hogy a szereplők többször lejönnek közénk. A Részeges polgár, aki leginkább a nézőtéren jön-megy, derűsen kérdezget: „Ilyen sokan vannak? Teltház van? Bravos! És mind szavazni jöttek!”
Minderről bővebben az erdélyi Előretolt Helyőrség januári lapszámában olvashatnak.