Krónikus késés: számos oka lehet a pontatlanságnak

A pontatlanság az egyik legtöbbek által kifogásolt jellemvonás, amelyet a magán és a szakmai életben egyaránt rossz szemmel néznek. Ettől eltekintve szinte mindenki ismer legalább egy olyan személyt, aki sehová sem képes időben odaérni. Jó tudni azonban, hogy a krónikus késés hátterében nem a hanyagság áll.

Mindenki környezetében él legalább egy olyan személy, aki többszöri figyelmeztetés ellenére is rendszerint mindenhonnan elkésik, megvárakoztatva nemcsak a családtagjait és barátait, de a főnökét is, sőt fontos eseményekre is képtelen időben odaérni. Az ilyen személyeket a legtöbben elítélik, és nemtörődőmnek, udvariatlannak vagy tiszteletlennek tartják. A krónikus késők valójában tisztában vannak azzal, hogy kellemetlenséget okoznak környezetüknek, és rosszul is érzik magukat emiatt, mégsem tudnak változtatni, vagy csak nagyon nehezen.

A késés pszichológiáját számos kutató vizsgálta már az évek során, és az eredmények szerint a bosszantó szokás hátterében számos ok állhat, mint például az időérzékelési problémák vagy a koncentrációs nehézségek. Mi több, a személyiség is befolyásolhatja a kérdést. Jeff Conte, a San Diegó-i Állami Egyetem (Egyesült Államok) pszichológia tanszékének professzora 2001-ben egy kísérletet is végzett a témában. Személyiségjegyeik szerint két csoportra osztotta a jelentkezőket: az A csoportban kaptak helyet az ambiciózus és a versengő személyiségek, a B csoportban pedig a kreatív és kalandos egyének. A kutató arra kérte mindkét csoport tagjait, hogy óra használata nélkül tippeljék meg, mikor telt el egy perc.

Az A típushoz tartozók átlagosan 58 másodperc elteltével mondták azt, hogy lejárt a 60 másodperc, a B típusú alanyok azonban csak átlagosan 77 másodperc után érzékelték ugyanezt.

Egy másik tényező, amit a külföldi szakemberek összekapcsolnak a pontatlansággal, az az úgynevezett „multitasking”, ami arra vonatkozik, amikor valaki egyszerre több feladatot, párhuzamos tevékenységeket folytat. Ezzel Asztalos Lehel székelyudvarhelyi pszichológus, szociálpedagógus is egyetért, elmondása szerint egy dinamikus, pörgős személynek nehezebben megy az idő beosztása. Mivel az ilyen személyekre jellemző, hogy egyszerre több mindennel foglalkoznak, mindig megosztott a figyelmük, és úgy elvesztődnek a több tevékenység között, hogy nem érzékelik megfelelően az idő múlását.

Asztalos Lehel ugyanakkor azt is leszögezte: a megfelelő időbeosztás elsősorban nevelés és megszokás kérdése, amit jó esetben kisgyerekkorban elsajátít az ember. Ha azonban ez nem történik meg, felnőttként nagy valószínűséggel nem tudja majd felmérni, mi mennyi időbe telik. „Az ilyen személyek esetében az idő strukturálásával (beosztásával) van baj, és a folyamatos késes nem egy szándékos magatartásforma, és nem is a nemtörődömség áll a hátterében. Egyszerűen nem tudják felmérni, mennyi időt vesz fel egy-egy feladat, és nem veszik számításba az olyan előre nem látható hátráltató tényezőket, mint a forgalmi dugók vagy a csúszós út” – mutatott rá a szakember. Hozzátette azonban, hogy aggodalomra semmi ok, hiszen a megfelelő időbeosztás tudatos odafigyeléssel fejleszthető.

– sorolta a példákat Asztalos. A szakember ugyanakkor arra is kitért, hogy olyan esetek is vannak, amikor egy egészségügyi probléma miatt élethosszig tartó probléma lesz valaki számára a pontatlanság. Ilyenek lehetnek például a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarban (ADHD) szenvedők. Ez a neurológiai eredetű rendellenesség gyerekkorban alakul ki, de a felnőttkort is végigkísérni, mivel kezeléssel csak finomítani lehet rajta. Fő tünete a figyelemzavar: Asztalos elmondása szerint néha annyira kialszik az érintettek figyelme, hogy nem veszik észre az idő múlását, nem érzékelik, hogy el kellene indulniuk, ezért késnek el folyamatosan.