A Kászonokból a világcsúcsig: Róka Antal

Egy méltatlanul elfelejtett világhírű sportolóra, a két nyári olimpián indult, az ötkarikás játékokon és Európa-bajnokságon egyaránt bronzérmes atlétára emlékeznek a Székelyhon napilap e heti Erdélyi Sport mellékletében.

Róka Antal (Kászonújfalu, 1927. június 25. – Siófok, 1970. szeptember 16.) olimpiai és Európa-bajnoki bronzérmes atlétáról a lexikonokban az olvasható, hogy a soproni tiszti iskola növendéke volt. A második világháborút követően rövid angol hadifogság után hazatért, és az UTE (Újpesti Torna Egylet), 1948-tól a BEAC (Budapesti Egyetemi Atlétikai Klub), illetve a MEFESZ SE (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége Sport Egyesület), majd 1950-től a Budapesti Honvéd atlétája lett. 1952-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban.

A sokszoros magyar bajnok székely atléta a Honvédnál találkozott a világhírű Iglói Mihály edzővel, akinek irányítása alatt 50 km-es gyaloglásban ért el nemzetközi sikereket. 1952 és 1955 között három világcsúcsot állított fel. Az 1952. évi olimpián Helsinkiben bronzérmet nyert, 1953-ban Bukarestben első volt ebben a versenyszámban a Világ Ifjúsági Találkozón (VIT), 1954-ben Bernben harmadik lett az Európa-bajnokságon. 1955-ben felállított világcsúcsa után a melbourne-i ötkarikás játékokon is ő volt az 50 kilométeres táv esélyese. Végül ötödik helyen végzett. Az 50 km-es táv útvonalán szokás szerint hűsítővel kínálták meg, ez a hűsítő azonban valószínűleg mérgező anyagot tartalmazott, a verseny után mérgezéses tünetekkel kórházba került.