Egy Kiscsillag-lemez a szőrös seggű pasiknak – és nemcsak

„Itt a Rádió Belgrád” – csendül fel szerbül a lemez legelején – mivel a Kiscsillagtól újabban alap a konceptlemez, illetve az ugyanilyen jellegű fellépések, egyáltalán nem meglepő, hogy van egy bevezetője. Gyakorlott Kiscsillag- és sportrajongók egyből vágják, hogy a hang nem más, mint Rátgéber László, a játék szerint valamikor a hetvenes évek végén járhatunk, a rádiós pedig szól, hogy van egy magyar zenekar, a „Kiscshillág” és egy nagyon jó száma, a Kicsiknek az égben, ami így tulajdonképpen az album nyitódala izgalmas gitártémával, vokálokkal, erőteljes Lovasi-énekkel.

Utána „férfiasba” vált a téma, a Paranoiám és az azt követő dal, A ragadozó szád rockosabbak. Előbbi nyersebb, vadabb, dühödtebb, utóbbi pedig többek között azért is érdekes, mert beleviszik az egyik legrégebbi szerzemény, a Tűkön táncol szólójának egy részét és a refrént is. Többértelmű, többszöri meghallgatást kívánó szövegek ezek („persze az egészből csak annyi látszott, hogy én a boltban egyedül állok, a tánctér közepén”), picit

de nagyon jó értelemben. Az is a jó a Kiscsilllagban, hogy nemcsak a feje után megy, hanem ennél a lemeznél producert is igénybe vett – ez pedig Lázár Domokos, az Esti Kornél gitáros-frontembere, aki egy generációval fiatalabb Lovasinál és Lecsónál.

A címadó dal a magányos nő témát mélyíti („Vannak valakivel, aki pont most nem lehet itt / vagy azért, mert van feleségük, ilyen például Brad Pitt, / vagy azért, mert meghalt, vagy azért, mert nincsen kedve. / Késtél, ezért egész éjjel tompa marad a penge.”). Nem tud nem eszembe jutni egy Muszka Sándor-kötetcím (Magányos nőknek, bukott fiúknak), főleg, hogy a következő dal, a Nem szégyellem is ugyanez a téma – ismét a magány, jó rockandrollosan.

Istenem, de kár, hogy nem lehet most koncertre menni!

Ez az szám mekkorát ütne! „De még szarabb lenne, ha ottmaradtam volna benne!” – kiált bele Lovasi a dal vége fele. Ha egyszer dalokat válogatok az őszinteség témakörében, ez biztosan közöttük lesz.

Ezt követi egy három dalból álló „miniciklus”, a három este (sorban a dalok alcímei: (az első este, egy este és az utolsó este). A Föl-le jár egy Szesztay Dávid-dal, a zenekar multiinstrumentalistája is énekli ezt, majd ezt követi a Maci, ami egy szomorkás, elegáns tűnődés Lovasi-módra.

„Imádom, ahogy oly könnyedén megbocsájt mindenki mindenért saját magának, s ha nem megy, akkor pedig mindent elfelejt és önfeledtem megy a nagyvilágnak,”

a lemez egyik csúcspontja, hallgatáskor rozé jár melléje.  

A sort a Gólzápor zárja, ebben televíziós meccsközvetítések hangjai is hallhatók, aláfestve egy családi perpatvart – a Lecsó által énekelt, de Lovasi által írt szövegből legalábbis ez jön le.    

A három esti dal után következik a Szabad elő, ami megint egy igazi ember-történet valahonnan a hetvenes évekből, annyira „artisztikus”, hogy legalább öt egymás utáni meghallgatást igényel.  „Kit érdekel a múlt, ha úgyse lesz jövőnk?” – teszi fel a kérdést Lovasi, de ez a dal talán jobban találna egy szólólemezére, azonban ebbe a konceptalbumba is simán belefér. És egy énekelhető, fülbemászó refrén után jön egy ilyen, örök érvényű megállapítás:

„A háború azoknak jó, akik ölni szeretnek, a vallás palástja meg elrejti úgyis az ördög patáit is.”

Az utolsó előtti dal, a Láng köhögéssel, tányércsörgéssel, mosogatással kezdődik (valaki tesz-vesz egy képzeletbeli konyhában), és egy akusztikus gitár mellől hallunk egy mesét újabb vallomást. Több percnyi csend következik, majd jön a záródal, a  punkos-rockos kutyavallomás, az Ugatós – még a vokál is dallamos vau-vauzás.

Ez a lemez egy kicsit olyan, mint maga Brad Pitt, vagyis inkább az általa alakított figura a Volt egyszer egy Hollywood-ban: egyszerre letisztult, nyugodt, tapasztalt, de ugyanakkor rezignált, csalódott, valamint cinikus, meglehetősen szőrös mellű és nagyon határozott. Lehet, hogy a kés pengéje tompa, de azért még nagyon vág, akárcsak a tavaly a rozsdás torpedó. A Semmi konferencia sem volt semmi, de a Tompa kések talán még fennebb ment.

A rozsdás torpedó tovább úszik a cél felé

Lovasi András idén szólólemezzel rukkolt elő, nem is akármilyennel. A tizenegy dal tizenegyféle, s még mindig nincs olyan, hogy valami „lovasis”. Lemezkritika.

És igen, egyszerre rakendról- és művészlemez.

A  tracklist itt hallgatható meg egyben, a Kiscsillag platformjain pedig megvan, hogy még hol és hogyan találkozhatsz vele, vásárolhatod, terjesztheted és élvezheted.