A szexualitás érzelmi szintje tabutémának számít az órákon, ahogy a szexuális zaklatás, a nemi identitás vagy a terhességmegszakítással kapcsolatos kérdések is. Míg az Európai Unió legtöbb országában kötelező az iskolákban a szexuális nevelés, addig a román oktatási rendszerben ez a téma továbbra is tabu, illetve ideológiai viták központi kérdésévé fajult. Az Egyetemista Szervezetek Országos Szövetsége (ANOSR) közleményben fejtette ki múlt héten, nem kellene szülői beleegyezéshez kötni a fiatalok iskolai szexuális nevelését, ugyanezen az állásponton van a Tanulók Országos Tanácsa (CNE) és a Romániai Ifjúsági Tanács (CTR) is. Ugyanebben arra is rámutattak:

A képviselőház azonban döntőfórumként szavazta meg a törvénymódosítást szerdán, amely a diákszervezetek szerint gátolhatja a szexuális nevelés hatékonyságát. 

Gyermeki ésszel, de biológiailag éretten

Lukács-Márton Réka marosvásárhelyi pszichológus úgy véli, a legnagyobb baj az, hogy a legtöbben tabuként kezelik a szexualitás kérdéseit, azt hiszik, hogy halasztható ennek a létjogosultsága, és elég majd a 16-17 éves fiatallal beszélni róla, holott ez nem így van. „A médiából, reklámokból ömlik a szexualitással kapcsolatos tartalom, és mindaddig amíg az új helyzet is megkívánja, hogy a gyerekek sok időt töltsenek az online térben, egyáltalán nem tudjuk korlátozni azt, hogy ne találkozzanak szexuális jellegű tartalmakkal.

Gyermeki ésszel, de biológiailag érettek, vagyis képesek arra, hogy gyereket szüljenek, ezért kellene az iskolákban is minél hamarabb elkezdeni a szexuális nevelést. Engem is kerestek, hogy tartsak ilyen jellegű órákat, és a szülők nagy része azt mondta, hogy aktuális és fontos téma, de volt, aki határozottan elutasította azzal érvelve, hogy majd ő szeretné felvilágosítani a gyerekét. Ezzel nincs is baj, ha megfelelő időben teszi, nem túl későn vagy túl korán. Mindig fel kell mérni a gyerek szintjét, hogy ne mondjunk többet, mint amennyi őt érdekli” – fejti ki a véleményét a szakember.

Ha mernek kérdezni, sok minden megelőzhető

A pszichológus szerint lehetőséget kell teremteni arra, hogy a gyerek hiteles és megbízható információkhoz jusson, és merjen kérdezni, ugyanakkor nem csak arról szól a szexuális felvilágosítás, hogy hogyan történik a nemi aktus, hanem például az online világ negatív hozadékainak megértetéséről is, a pedofília és zsarolás veszélyeiről. „Iskolás koromban bejött egyszer valaki egy órára, majd egy banánnal és egy óvszerrel bemutatta a védekezést, nagyon merésznek kellett lennie annak a diáknak, aki egyáltalán kérdezni mert valamit. Ha ez akkor egy csoportos beszélgetés lett volna, lehetőséget adva arra, hogy lehessen személyes kérdéseket is feltenni, akkor nem szégyenként, tabuként éltük volna meg. Ha erre lenne lehetőség, akkor olyan kérdésekre is választ kapnának a diákok, amelyek valóban foglalkoztatják őket, és talán

Azt látom, hogy struccpolitikát folytatunk, bedugjuk a fejünket a homokba, de attól a dolgok úgyis léteznek. Ha nem beszélünk róluk, akkor nem lesz lehetőségük a fiataloknak, hogy hiteles információhoz jussanak, mert másként internetről, kétes és féltudományos oldalakról, egymástól informálódnának a szexualitás terén. Vannak oktató filmek, amelyek szépen, és nem pornográf stílusban mutatják be a szexualitást, de a többség nem ilyen filmeken szocializálódik” – mondta el Lukács-Márton Réka. Hozzátette, mindenképpen olyan szakembereknek kellene tartaniuk a szexuális neveléssel kapcsolatos órákat, akik érinteni tudják az érzelmi részét is, nem csak a biológiait, ilyen lehet a pszichológus, a szociálpedagógus vagy az egészségnevelő szakember is.