A mai szórakoztatóipari trendek szerint mindennek, ami kellően népszerű, és sok ember mutat érdeklődést iránta, folytatást kell készíteni. Ha pedig elkerülhetetlen a lezárás, akkor is ott vannak az ugyanazon világban játszódó történet-leágazások (spin-offok, rebootok, stb.), készítésének lehetőségei, tehát

Ami pedig a befejezést illeti, azt a lehető leghosszabb ideig kell „elhúzni”, erre pedig van is egy jól bevált módszer: két részre kell osztani a befejező részeket és azokat több hónapos, ne adj’ isten éves távlatban elérhetővé tenni: ahogy tette azt a Marvel a moziverzuma harmadik fázisának végén a Bosszúállók: Végtelen háború és a Bosszúállók: Végjáték esetében, de ide sorolhatjuk az Éhezők viadala vagy éppen a Harry Potter-franchise utolsó, két részre osztott filmjeit.

korábban írtuk

Bella ciao! – A Dalí-maszkos rablók, akik meghódították a világot (1.)

Egyszerű, kábeles sorozatnak indult Spanyolországban, azonban rövid idő alatt világszenzáció lett belőle. A szerethető karakterekkel, izgalmas történetvezetéssel, váratlan fordulatokkal operáló La Casa del Papel bebizonyította, hogy lehet újat alkotni a heist-műfajban.

A sorozatok térfelén a Netflix is átvette ezt a gyakorlatot, és újabban a népszerű szériák utolsó szezonjai is két felvonásban jönnek: megcsinálták ezt a Bojack Horsemannel, és most a platform egyik éllovasának számító spanyol Nagy pénzrablással is (La casa de papel – Money Heist), vagyis

Megszokhattuk már, hogy a presztízssorozatok újabb és újabb évadaira már nem hónapokat, vagy egy kerek évet, hanem még annál többet is kell várni, de amikor megérkeznek (a Netflixre vagy az Amazonra), akkor egy nap alatt le lehet az egészet darálni. Ezen csavart egyet a Netflix, hogy hosszabb ideig tartsa fenn a lehető legtöbb potenciális néző érdeklődését azzal, hogy gyakorlatilag eseményszámba megy az is, hogy az egyik népszerű szériából mindössze csak egy fél évad érkezik. A módszer működik,

Ez történik most is a Money Heist (Nagy pénzrablás) utolsó évadával is, amiből pénteken vált elérhetővé a tíz részesre tervezett utolsó évad első öt része. És hogy milyen lett? Pörgős, eseménydús, brutális, fokozta a fokozhatatlant, és hozta azt a szintet, amit már megszokhattunk a sorozattól. Ahogy a negyedik évad lezárult, láthattuk, hogy

korábban írtuk

Bella ciao! – A Dalí-maszkos rablók, akik meghódították a világot (2.)

Szinte a semmiből jövő, de túlzás nélkül a világot meghódító európai sorozat ér véget idén. A pénteki premier előtt enyhén spoileresen összefoglaltuk, hogy miként lett világszenzáció a Dalí-maszkos rablók történetéből.

A látványos elterelő hadművelet bár jól végződött, de a csapatot épp azelőtt érte fájó veszteség. Az amúgy is rengeteg megpróbáltatást átélt Nairobit ugyanis hidegvérrel megölte az ámokfutást rendező szadista biztonsági főnök, az ex-militáns Gandía, akivel a rablóknak alaposan meggyűlt a bajuk az előző évad során. Közben pedig

Innen veszi fel tehát a fonalat az ötödik évad első epizódja. A csapat „apa” nélkül, egérfogóban találja magát, a harcképtelenné tett Gandía az egyetlen aduászuk, akit ki kell játszaniuk az egyre türelmetlenebbé és irányíthatatlanabbá váló Tamayo ezredes ellen, úgy, hogy

Ezzel párhuzamosan, a múltban járva megismerkedhetünk Berlin fiával, és egy korábbi kisebb rablás előkészítésével, amiben Bogotá és Marseille is részt vettek, ez azonban még nem világos, hogy miként kapcsolódik a jelenlegi, hatalmas téttel zajló rabláshoz, amit immár két és fél szezonja építenek a készítők, és ami a maradék öt résszel teljesen lezárul.

Kapunk újabb túsztárgyalásos jelenetet (ami igencsak menőn sikerült kivitelezni a három lánnyal és a túszokkal), de közben a hihetetlenül tényérbemászó, és a jegybankba korábban beszökő Arturó Román továbbra is hatalmas erőbedobással kavarja a szart, és újabb akciózása nyomán, amíg a csapat figyelme lankad, nehéz perceket szerez számukra az épületen belül.

És itt kezdődik tulajdonképpen az előzetesben is előrevetített háború, amire tényleg senki nem volt felkészülve. Miközben Sierra próbálja kiszedni a professzorból az arany kihozásának tervét,

Ezt az élet-halál harcot tudják mégnagyobb fordulatszámra kapcsolni a maradék három epizódban, és nem túlzás azt állítani, hogy ami kibontakozik a képernyőn, azt tényleg senki nem látta jönni. Tudjuk, hogy „hőseink” nem szuperemberek, csak egyszerű rablók, akik egy – szinte minden lehetőségre kidolgozott – tervvel vágnak neki a jegybank aranytartalékának meglovasításába, de ami a cselekedeteik és a hatóságiak egyre váratlanabb lépéseinek következtében kibontakozik, arra még ők sem tudtak felkészülni, és improvizálniuk kell. Pontosabban

A készítők a tőlük megszokott módon adagolják a feszültséget, de az érzelmekről sem feledkeznek meg, ugyanakkor néhány szereplő megkapja az igazán badass jelenetét, és kapunk még múltban játszódó részeket, amik karakter-elmélyítésre szolgálnak, illetve arra, hogy jobban kötődjön a néző az adott szereplőhöz. Ezen túl pedig

Ahogy a készítők Nairobi halálával megmutatták, hogy egyik főszereplő sincs biztonságban, úgy várható volt, hogy valakitől ismét búcsúznunk kell a félévad-záróban. Biztos, hogy sokakat szíven üt az utolsó jelenet, a karakter ráadásul nem a képernyőn kívül (offscreen) hal meg, hanem biztosak lehetünk abban, hogy ennyi volt számára,

És hogy meddig lehet ezt még fokozni? Sajnos már csak öt epizódon keresztül, ami felveti a kérdést, hogy miként lehet lezárni egy ilyen grandiózus, évadokon keresztül felépített történetfolyamot? A tét most már látszólag nem az arany ellopása, hanem a szereplők életben maradása, vagyis az, hogy ki jut ki élve ebből a hatalmas egérfogóból, a Professzor és Berlin terve pedig mekkora áldozatokkal fog járni (lásd az első rablásban Oslo és Moszkva halálát).

Mindezt december 3-án, egy újabb pénteken tudjuk majd meg, és csak reménykedhetünk, hogy a befejezés azért örömteli pillanatokat is fog tartogatni úgy a szereplők, mint a nézők számára.