Intézményes építkezés, majd leépülés, maradandó társadalmi, gazdasági és demográfiai folyamatok elindítása, ugyanakkor az első, nyílt asszimilációra törekvő időszak – ez mind jellemző volt a Ceaușescu-korszak magyarságára Romániában. Novák Csaba Zoltán történésszel járjuk körbe a témát.

Hiába peregnek az évek, évtizedek, Kedei Zoltánnál mintha már rég megállt volna az idő. A 89 esztendős marosvásárhelyi művész most is fiatalokat megszégyenítő ritmusban él és alkot. Nem csak rendkívül aktív, de nagyon termékeny is.

A mai román és magyar labdarúgó élvonal első hat helyezettje között lehetne egykori játékosa, Koncz György szerint a Marosvásárhelyi Elektromaros nyolcvanas évekbeli gárdája. A volt liberónak nem volt alkalma az élvonalban kipróbálni magát: erről is beszélgettünk vele.

Az ország első, és talán Európa legnagyobb írógép múzeuma nyílt meg a nyárádmenti Somosdon. A helybéli Székely Sándornak azok után jött a múzeumalapítási ötlete, hogy azon vette észre magát, néhány év alatt annyi gépet gyűjtött, hogy „majd leszakad az emelet”.

A második terhességét is elveszítő édesanya, a végsőkig elkeseredett és az igazát kereső édesapa, a testvérkéjét a szülészetről hazaváró, öt esztendős kislány, a megtört nőgyógyász – egy szomorú eset szereplői, akik nem értik, miért kellett a dolgoknak így történniük.

Míg Európában a felnőtt lakosság mintegy harmada fektet hangsúlyt a rendszeres testmozgásra, Románia az utolsó helyen áll a heti egy-két alkalommal rendszeresen sportoló lakóit illetően. A mozgásigény a balkáni térségben is egyre növekszik, nálunk viszont egyre több az egészségtelen életmódban felnövő fiatal.