Az 1918–20 közötti erdélyi impériumváltás egyik legfontosabb mozzanata az 1922-es romániai országgyűlési választások, amelyen már a szárnyait bontogató erdélyi magyar politikum is részt kívánt venni.
Bernády György Budapestről való hazatérésének lényeges következménye a városi (és erdélyi) magyarság kimozdítása a politikai passzivitásból. A politikai passzivitás miatt ugyanis nem jöhetett létre hatékony és legitim magyar politikai érdekképviselet.
Az első két parlamenti választás, amelyet immár a román impérium alatt tartottak, gyakorlatilag a magyar lakosság részvétele nélkül zajlott Marosvásárhelyen.
1898-ig inkább megtűrt csendes megemlékezés volt a forradalom kezdete, de az 50. évfordulóra felmerült, hogy törvénybe kellene iktatni az ünnepet. Marosvásárhelyen sem volt ez másként. A város híres volt függetlenségi és 48-as szelléméről, ennek ellenére elég későn vált szokásssá eleink körében az ünneplés.<
Nem hagyta abba a politizálást Bernády György, Marosvásárhely legendás polgármestere azután sem, hogy másodszor is elköszönt városvezetői tisztségétől. A nevével fémjelzett tömörülés a fő iránnyal szembemenve politizált, megpróbálva ismét magyar irányítás alá helyezni a várost.
A „boldog békeidőknek” nevezett első világháborút megelőző időszakban legfeljebb a béke volt igaz, mivel a háború szempontjából valóban „csendes” időszak volt, azonban az országos politika hullámverései gyakran elértek Marosvásárhelyre is.
Nem mítoszrombolónak szánta könyvét Fodor János történész, mégis úgy gondolja, hogy árnyalni fogja a képet a „városépítő polgármesterről”, vagyis közelebb hozza az olvasókat Bernády György reális személyiségéhez. Az olvasóink által is ismert Bernády-kutatót faggattuk.
Életünket befolyásoló tényező az iskolai nevelés, tanárainknak a későbbi szemléletünkre gyakorolt hatása. Így volt ez Bernády György polgármester esetében is, aki középiskolai tanulmányait a Református Kollégiumban végezte, itteni tanítómesterei pedig jelentősen hozzájárultak az érett politikus mentalitáshoz.
Marosvásárhely történetében több olyan alkalom is felsorolható, amikor a város díszes vendége volt valamely fővárosi főméltóság. Különösen a 20. század hajnalán, amelyet többnyire „boldog békeidőként” emlegetnek, valójában azonban a politikai vitáktól igencsak hangos időszak volt. Ebből az időszakból szemléz&
„E percekben jut eszembe, hogy ma 42 éve temettük el szegény áldott emlékű édesapámat. Adjon neki az Úr csöndes nyugodalmat” − írta 1926 augusztusában Bernády György feleségének. Az igencsak elfoglalt marosvásárhelyi polgármester életére, későbbi pályájára az édesapja mély hatással volt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
