Mit őrizhet meg egy fénykép abból, ami már nincs? A csíkszeredai Mikó-várban nyílt kiállítás Weinstock Ernő felvételein keresztül mutatja meg, hogy a haza néha nem több, mint egy megőrzött pillanat az eltűnés határán.
Egy izraeli exportra gyártott, 1987-ből származó ásványvizes üveg címkéjét választották a májusi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban.
Nem volt hangos élete, de volt benne tartás, méltóság és végtelenül sok munka. Talán így összegezhetnénk azt az emberi és szellemi utat, amelyet Nagy Borbála bejárt, s amelyről most, hosszú évtizedek hallgatása után könyv formájában is tanúskodhat.
Egykor kötelező volt, ma már csak emlék. A mai fiataloknak a május elseje leginkább egy szabadnap, piknikezés vagy egy gyors wellnesshétvége. De volt idő, amikor ez a nap a a meghatározott forgatókönyv szerint zajlott, kötelező programokkal.
Egy idős székely határőr hangja szól a múltból: Benedek Pál naplója nem csatákról, hanem túlélésről, éhségről, bajtársiasságról mesél – egy eltűnt világ utolsó szavai ezek, versekbe rejtve.
Deák Ferenc 1865 húsvétján közölte írását a Pesti Naplóban. A „húsvéti cikkként” emlegetett írás nemcsak a magyar politikai élet új korszakát nyitotta meg, hanem lelki, erkölcsi fordulatot is kínált egy megtört, sebzett nemzet számára.
Kerámiatepsi, fém ruhacsipesz, perem nélküli cserepek, házalapok: ez minden, amit a csíki szlávok az utókorra hagytak. Ittlétükről tehát van bizonyíték, temetkezési helyeik viszont a környéken nincsenek, így azt mondják, halhatatlanok voltak.
A földbe szúrt vagy zárt kard szimbólumával sokan találkozhattunk különböző legendákban, történetekben, vagy akár a Disney-mesékben. De honnan ered ez a szimbólum? És mit jelent a földbe szúrt kard?
Honnan erednek a farsangi népszokásaink, és hogyan készülődtek évtizedekkel ezelőtt nagy- és dédszüleink a tavaszváró, téltemető ünnepségre? Ferencz Angélával a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató kapcsán a farsangi időszak jelentőségéről beszélgettünk.
Milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?
Mi az a sarkazó kulcs? Az erdőlő bakancs? A mosztos? A capina? És a pityókázó járom? Ezek Tánczos Vilmos csíkszentkirályi örökölt tárgyai, amelyek habár régiek, még „nem haltak meg”, hiszen pontosan meg tudjuk nevezni azokat.
„Mint akik negyven évet kalitkába voltak zárva, majd hirtelen kiengedték. Egy madár sem merne kirepülni” – idézte 1989 decemberének karácsonyi hangulatát nagymamám.
Mit tudunk az irodalomba belopózott karácsonyról? Milyen meghatározó versek és prózaszövegek mutatják be az erdélyi téli ünnepet? S hogyan tud korrajzként szolgálni egy-egy téli, karácsonyi mű? Balázs Imre József irodalmárral beszélgettünk.
A katolikus egyházi naptár sorrendjében tárgyalja a szenteket a Catalogus sanctorum, amelyben háromezernél is több legendát gyűjtött össze a velencei szerző, Petrus de Natalibus püspök. A szentek életéről szóló munkáját 1372-ben fejezte be.
A Gáva-kultúrához köthető (Kr.e. 1100-800) az a késő bronzkori tárolóedény, amelyet a Csíki Székely Múzeumban a késő őszi betakarítások és a télre való készülődés apropóján választottak a novemberi hónap tárgyává.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországon hagyott mély nyomot. Erdélyben a magyar közösség bár nem lángolt fel úgy, mint Budapest utcái, mégis magában hordozta egy olyan jövő vágyát, ahol a szabadság valóság lehet.
I.M.P. Harghita. Ki emlékszik még erre? Én is nehezen, hát még a fiatalabbak. Pedig az idősebbek habozás nélkül rávágják: Azt jelenti friss kenyér, avagy Harmopan.
Az iskolakezdéshez kapcsolódóan választották ki a hónap tárgyát a Csíki Székely Múzeumban: a csíkszeredai Magyar Királyi Állami Leánygimnázium sapkajelvényét dr. Lukács Bence Ákos történész, vezető konzul ajándékozta Csíkszereda városának.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
