A korondi gyermekkori pillanatképektől a Ceauseșcu-látogatásokig, a családi albumból „kivett” udvarhelyi fotóktól a Szentimre utcai ródlizásig és a nyolcvanas évekbeli gázas teherautókig, felvonulásokig terjed a skála Balázs Ferenc fotókiállításán.
A csíksomlyói Szűzanya mindig hazavárja gyermekeit. Így van ez ma is, és így volt ez évszázadokon keresztül. Fényképes összeállításunkban a régi időkre tekintünk vissza, amikor évről évre a keresztalják és a búcsús tömeg részt vett a kikerülésen.
Először hallani sem akart róla Deák Anna, hogy édesanyjához hasonlóan ő is a postán dolgozzon, aztán mégis szerelmes lett a mesterségbe. Az évek folyamán minden postai tárgyi emlékhez ragaszkodott, most a kiállításon mutatja meg ezeket a nagyvilágnak.
Miközben mandulát darál, datolyát aprít, csokit olvaszt, lelki szemei előtt saját cukrászdáját látja, amint egy asztal mellett kávét kortyolgat, és egy szelet, nem akármilyen tortát csemegézik. András Zsuzsa Rózsa hobbijáról és álmairól mesélt.
Puhaság, békesség, öröm, nyugalom, csoda, az élet csodája – ez jut eszembe, amikor Antal Emese fotóit látom. A háromgyermekes édesanya megismételhetetlen pillanatokat örökít meg: újszülöttekről készít fotókat idilli környezetben.
Ötven évvel ezelőtt, 1971. augusztus 14-én avatták fel Csíkszereda egyik legnagyobb mindenkori beruházását, az új kórházépületet. Képek és újságkivágások segítségével idézzük fel az akkori hangulatot.
A mai majálisok még csak meg sem közelítik azt az érzést, amit mondjuk harmincöt, negyven vagy ötven évvel ezelőtt illett érezni ilyenkor. Szép májusi szellő, lobogó pionírnyakkendők és gondosan befont hajak, beszédek és tapsok, majd délután irány a Szejkére, a Sutába vagy a Sugásba. Visszaforgatjuk az idő kerekét...
A pusztinai Tímár család házában vidám a hangulat. Nagy a sürgölődés, asszonyok és leányok serénykednek a házban, és ahogy telik az idő, egyre-másra érkeznek újabb és újabb vendégek a nagy eseményre: Fazakas-Tímár Karina lakodalmának előkészületeire.
Lelke mélyén mindig Olaszországba vágyott, fiatalként arról álmodozott, hogy egyszer majd modell lesz. Aztán teltek múltak az évek, Király Noémi szerencsét próbált a nagyvilágban, és egy ideje immár meg is éli a dolce vita életérzést. Sőt, jóval a harmincon túl a fotósok is felfedezték a székely lányt.
Egy ember két arca, pontosabban száz ember kétszáz arca – Kátai Jocó sepsiszentgyörgyi fotós újabb nagyszabású projekttel rukkolt elő. Mivel mindig is érdekelték a kontrasztok, most egy régi álmát valósította meg: megmutatta, milyen az, amikor valaki komoly, és milyen, amikor vidám.
Nyugdíjba vonulása után a saját fotógyűjteményét rendezgette, digitalizálta a családi fényképörökséget, közülük oszt meg alkalomadtán korabeli felvételeket a nagyközönséggel is. A csíkszeredai Nagy Gyöngyvérnél jártunk.
Évezredeket utazhat az időben, aki Mikházát keresi fel, s mindössze egyetlen délelőtt alatt. A reggeli és az ebéd között visszaugorhatunk majdnem kétezer évet az időben, majd előre a 17. századba, Erdély magyar aranykorába. Az elmegyógyintézet 20. századi fejlemény, nem turistalátványosságnak szánva.
Ott van a legnépszerűbb székelyföldi turisztikai célpontok között, de a közelmúltban a román utazási bloggerek is felfedezték maguknak. Ennek megfelelően a Vargyas-szoros néha inkább turistaparadicsomnak tűnik, nem természetnek: sokszor egymás nyakába lihegnek a turisták.
A turizmus nem halott, de alaposan átalakult. A Szent Anna-tónál azonban a járványhelyzettől függetlenül megérett az idő a radikális változásra, és ez meg is történt. Vége a fürdőzések és a tóparti flekkenezések korszakának, de az újdonságok sora ezzel még nem ér véget.
Emberek, akik szerettek, gyűlöltek, vágyaik és álmaik voltak, családjuk és hazájuk. És azért képesek voltak akár meghalni is. A trianoni békediktátum előtti években készült fotókat Molnár Attila bocsájtotta rendelkezésünkre saját gyűjteményéből.
Zsonganiuk kellene a diákhangoktól így tavasszal – és a húsvéti szünet előtt – az iskoláknak, ehelyett nyomasztó némaságba burkolóznak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
