Fegyverritkaságok négyszázéves távlatból

A vásárhelyi állatkert megálmodója volt

Háborús helyeken békeidőben: Szerecsenszikla, a hajdani hadszíntér

Három szinten tervezték meg a védelmet. A Maros bal partján faházaknak álcázott fegyverlerakatok, szemben, a sziklás hegyoldalban középmagasságban és a csúcson is lőállások, bunkerek épültek ki. 1941-ben történt mindez, és bár a magyar állam hosszabb távra tervezett, a tulajdon és békeidő három évig tartott.

Egyedülálló magángyűjtemény írógépekből. Múzeum lett belőle

Az ország első, és talán Európa legnagyobb írógép múzeuma nyílt meg a nyárádmenti Somosdon. A helybéli Székely Sándornak azok után jött a múzeumalapítási ötlete, hogy azon vette észre magát, néhány év alatt annyi gépet gyűjtött, hogy „majd leszakad az emelet”.

Unitárius kincsek a múzeumban: látványos, élménydús tárlat

Maradt néhány nap, amíg még megtekinthető a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban az Egy az Isten – Fejezetek az erdélyi unitarizmus történetéből című kiállítás. Egy csendes délutánon visszatértünk a páratlan tárlatra, és rácsodálkoztunk, mennyi mindent nem láttunk a megnyitón.

Ma már csak emlék az egykori Sörház

Marosvásárhelynek volt egy sörgyára, egy sörháza és egy Sörház utcája is, amiből mára csak az emlékek maradtak – ezt próbálják feleleveníteni az Örökségünk őrei projekt során az Elektromaros Gimnázium 11. F. osztályának diákjai, az Effes őrök.

Százötven éve született a madéfalvi emlékmű tervezője

Csíkszeredában született, Esztergomban alussza örök álmát Tamás József (1868–1931) építész, a madéfalvi Siculicidium emlékmű tervezője. Emlékét ma már méltó módon ápolják, bár volt idő, amikor sírjának megmentéséért akciót kellett indítsanak a madéfalviak. Szerencsére sikerrel.

A kicsi magyar világ vitézei: a leszármazottakat keresik

Fényírda a 19. századból: időutazás a Kováts Fényképészetben

Több mint száz éve működik a székelyudvarhelyi Kováts Fényképészet, amely immár négy nemzedék örökségét őrző fotómúzeummá avanzsált, de a modern korral is tartja a lépést. Ide betérni valóban felér egy időutazással. ifj. Kováts Árpád kalauzol végig az épületen.

Keöpeczi nyomába lépve építenék újra a címerek világát

Régmúlt idők legszavahihetőbb tanúi, a címerek egyre inkább visszanyerik létjogosultságukat. Bár még mindig kevés az olyan szakember, aki az ősi tanúk kutatásával, felújításukkal vagy egykori címerek újbóli megrajzolásával foglalkozik, Marosvásárhely büszkélkedhet két ilyen személlyel. 

Címeresek a nyomdában: elfeledett gyűjteményre bukkantunk

Van egy elfeledett címergyűjteménye a székelyudvarhelyi Kabdebó nyomdának. Kabdebó Sándor, akinek keze munkáját dicséri a több mint hetven bekeretezett címerrajz, két éve elhunyt, és sajnos utódai nem sokat tudtak mesélni a részletekről.

Tisztán, becsülettel kilencvennégy éven át

Mindig is azt gondoltam, csak úgy szeretnék megöregedni, mint Bányai Éva néni. Sikkesen. Ahogy 93 évesen szolid eleganciával, egyenes tartással, sétabotjának egyenletes koppanása közepette tipeg végig a Kossuth utcán. Székelyudvarhely emblematikus asszonyával beszélgettem.

Életbátorságról szóló történet: mindig a jövőbe nézett a 94 éves pedagógus

Nemrég töltötte 94. életévét Mezey Erzsébet gyergyóditrói pedagógus, akiről egykor már az orvosok is lemondtak. Zaklatott, szinte drámainak nevezhető életpályája tipikusan 20. századi. Megosztotta velünk történetét.

Kommunista „karácsony”: illegális angyalka, szekus Télapó

A múlt században, az ötvenes évektől kezdődően a kommunista hatalom egyre jobban igyekezett semmissé tenni a karácsonyi ünnepeket. Ugyanez volt a helyzet a többi, vallásos jellegű ünneppel is. Az erdélyi magyarok mindenek ellenére megőrizték az ünnep szentségét, megtartották a hagyományokat.

Homok helyett kőszikla: fejezetek egy 460 éves iskola történetéből

Csáky Károly nyugalmazott lelkész 1949-ben kezdett tanulni a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban, később tanárként tért vissza a falai közé. Azt mondja, annak idején nem csak tanítottak, hanem neveltek is az immár 460 éves iskolában, pedig már akkor sem az volt az intézet, mint hajdanán.

Amikor még cipő nélkül is tudtak járni – zarándoklat a keserédes múltba