Különleges, érdekes, megfoghatatlan világ a cirkusz – éppen ezért sok-sok dalszerzőt megihlet, hiszen az artisták, bűvészek, idomított állatok, légtornászok, balerinák világa annyira eltér a normális ember világától, hogy erről dalok is keletkeznek.
Háborúk, forradalmak, anyagi kényszer és a személyes problémák mind lehetnek a kivándorlás okai. A honvágy sok-sok művészt, szerzőt megihlet.
A zászló olyan szimbólum, amelyet a hadseregtől az egyszerű emberig mindenki hordozhat, viselhet, megjeleníthet. Lehetünk büszkék a mienkre, vagy éppen utálhatjuk a másét, egy dolog biztos: speciális kapcsolat fűzi az embereket bizonyos zászlókhoz.
Nyaralások, vizek, tengerek ideje van – van, akinek a szerelmet jelenti a tenger vagy magyar „kistestvére”, a Balaton, amelyhez legendakör és dalcsokor is kötődik, így összeállításunkban nemcsak a tengerekről, hanem a „Balcsiról” is énekeltetünk.
Az élet minden helyzete és területe megihlette a dalszerzőket a pop-rockzene történetében – dalok nemcsak a szerelemről, hanem a börtönökről is szólnak. Persze – maradva kedvenc analógiánknál – a szerelem is lehet börtön, akár száz évig is.
A vonaton való utazáson lehet ihletődni, van idő gondolkodni is, mert végre nem tud gyorsabban rohanni az ember. Vonatozzunk LGT-vel, Tankcsapdával, Hendrix-szel, Takáts Tamással, a Clash-sel vagy Demjén Rózsival.
A repülés érzése átvitt értelemben is létezhet, nem beszélve arról, hogy a nagyon sokszor a szabadságot is jelenti. Tudják ezt a dalok szerzői is.
Autóvezetés közben nagyon jóleshet a zene, főleg, ha szeretsz úgy vezetni, hogy jó hangosan szóljon is valami a füledbe. Hát akkor, amikor a zene magáról az autóvezetésről, az autókról szól!
Sírsz, zokogsz, bőgsz, brünnyögsz, könnyezel, itatod az egereket – igen, van ez így, hogy az embert örömében vagy bánatában elkapja a sírás. Könnyekről, sírásról a pop-rockzenészek több nagysága is írt dalt, ezekből van itt egy csokornyi.
2001. november 29. fekete nap a pop-rockzene történetében, aznap elhunyt George Harrison, a Beatles együttes gitárosa. Olyan dalok maradtak utána, amelyek mind a Beatles, mind pedig a popzene történetének alapdarabjai.
A Hold néha sajtból van, néha terített asztal, néha pedig olyan jó lenne együtt valakivel felúszni odáig, s onnan tekinteni vissza a Földre, ahol ilyen szép dalok születnek róla. Dalcsokor a Holdról, angolul és magyarul.
Az elmúlást, a halált, szeretteink távozását nagyon sokan megverselték és megénekelték. Nemcsak a magyar költészetben, hanem a magyar pop-rockzene történetében is vannak olyan darabok, amelyek a halálról, az elmúlásról szólnak.
Magyar ember pálinkát iszik, nem whiskyt, nem vodkát, nem konyakot, nem szakét, mert a „folyékony királynő” a legjobb. Sőt, magyar ember úgy vigad, hogy közben a jó magyar pálinkát is megénekli.
Csillogó pénzérmék, csörrenő kasszagépek, papírpénz-halmok, bankkártyák villannak az ember képzeletében, amikor elsőre a pénzre gondol. Nem megyünk bele filozófiai és gazdasági kérdésekbe, csak átnyújtunk egy dalcsokrot.
Nagy székelyföldi „bőcsesség” az, hogy nem is férfi az, aki nem volt katona. Mondják ezt „férfiak”, akik puskaport igencsak keveset, vagy egyáltalán nem szagoltak. A katonaságról viszont sok szerzemény született a pop-rockzenében is.
Gyermeknap lévén, felnőttekként hadd emlékezzünk vissza gyerekkorunkra, mégpedig dalok segítségével.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
