Különleges, érdekes, megfoghatatlan világ a cirkusz – éppen ezért sok-sok dalszerzőt megihlet, hiszen az artisták, bűvészek, idomított állatok, légtornászok, balerinák világa annyira eltér a normális ember világától, hogy erről dalok is keletkeznek.
Bár agykutató édesapja sokáig remélte, hogy a nyomdokaiba lép, őt kisgyerekkorától kezdve a videókamera ragadta magával. Kiskorában már Alien-filmeket forgatott a tömbházlakásuk hosszú folyosóján, s azóta valahogy nem maradt el tőle ez az eszköz.
Igen látványos, elbűvölő az Elvis-film, provokatív megoldásokkal tele. Azonban a „nagy” Elvis-filmmel az is a gond, hogy Parker ezredes kitalált szemszögéből mutatja meg a világ valaha volt egyik legnagyobb popsztárját. S ez nincs rendben.
A zászló olyan szimbólum, amelyet a hadseregtől az egyszerű emberig mindenki hordozhat, viselhet, megjeleníthet. Lehetünk büszkék a mienkre, vagy éppen utálhatjuk a másét, egy dolog biztos: speciális kapcsolat fűzi az embereket bizonyos zászlókhoz.
Nyaralások, vizek, tengerek ideje van – van, akinek a szerelmet jelenti a tenger vagy magyar „kistestvére”, a Balaton, amelyhez legendakör és dalcsokor is kötődik, így összeállításunkban nemcsak a tengerekről, hanem a „Balcsiról” is énekeltetünk.
Egy legendás DJ állt a színpadon, akivel a backstage-ben az új idők új zenéiről, a zene súlyáról és súlytalanságáról és a lemezlovas szerepéről is beszélgettünk. Ő DJ Palotai.
Hogyan született az Ilyenek voltunk, az Alig hitted, a Dúdolni halkan, a Hello, a Keresd meg a lányt, a Majom a ketrecben, a Végre és megannyi ismert dala? Igen, erről is kérdezhettem volna Kovács Ákos Kossuth-díjas magyar dalszerző-előadót.
Tizenöt évvel ezelőtt egy koncert erejéig álltak össze, majd jött a következő, aztán a következő. Közben tagok cserélődtek, idők változtak, felbomlottak, majd újra összeálltak, sztárt „faragtak” Bélából, aki egy gombgyárban dolgozik.
Az erdélyi magyar rockzenei élet első négy évtizedét összefoglaló könyv jelent meg nemrégiben: Zilahi Csaba rádiós újságíró Erdélyi magyaRock 1970–2010 című könyvében kilencvenegy zenekart és előadót sorakoztat fel. Vele beszélgettünk.
Az élet minden helyzete és területe megihlette a dalszerzőket a pop-rockzene történetében – dalok nemcsak a szerelemről, hanem a börtönökről is szólnak. Persze – maradva kedvenc analógiánknál – a szerelem is lehet börtön, akár száz évig is.
A vonaton való utazáson lehet ihletődni, van idő gondolkodni is, mert végre nem tud gyorsabban rohanni az ember. Vonatozzunk LGT-vel, Tankcsapdával, Hendrix-szel, Takáts Tamással, a Clash-sel vagy Demjén Rózsival.
A repülés érzése átvitt értelemben is létezhet, nem beszélve arról, hogy a nagyon sokszor a szabadságot is jelenti. Tudják ezt a dalok szerzői is.
Regénnyel jelentkezett néhány hónapja a főleg zenészkörökben ismert Németh Róbert, az egykori Heaven Street Seven basszusgitárosa, aki újságíróként hosszú évek óta jelen van nemcsak az alternatív zenei szcénában és nemcsak a zenei újságírásban.
2001. november 29. fekete nap a pop-rockzene történetében, aznap elhunyt George Harrison, a Beatles együttes gitárosa. Olyan dalok maradtak utána, amelyek mind a Beatles, mind pedig a popzene történetének alapdarabjai.
Pontosan harminc éve, 1991. november 24-én hunyt el minden idők egyik legismertebb és legkarizmatikusabb popsztárja, Freddie Mercury. Csokorba szedtünk néhány dalt, mert igazából a dalai, a koncertfelvételei őrzik az emlékét és a nagyságát.
A Hold néha sajtból van, néha terített asztal, néha pedig olyan jó lenne együtt valakivel felúszni odáig, s onnan tekinteni vissza a Földre, ahol ilyen szép dalok születnek róla. Dalcsokor a Holdról, angolul és magyarul.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
