Szorongás: merjünk szakemberhez fordulni

Az Egészségügyi Világszervezet felmérései szerint a lakosság 25–30 százaléka tapasztal meg valamilyen szorongásos zavart élete során, amely gyakran gyermekkorban, illetve serdülőkorban alakul ki. Vannak bizonyos típusok, amelyek kifejezetten életkorhoz kötöttek, illetve amelyek átmeneti jellegűek. A betegség más formái azonban a felnőttkorhoz közeledve súlyosbodnak. Hogy miért, hogyan és milyen gyakorisággal alakul ki szorongásos zavar, az érintett személy kulturális közegétől, családi és szociális környezetétől is függ, ezek pedig a betegség súlyosbodásában is meghatározó szerephez jutnak – tudjuk meg Pordea Anett kolozsvári pszichoterapeutától.

– magyarázta a szakember. Hozzátette, a felsoroltak mellett a mindennapi apró kellemetlenségek is okozhatnak problémát, mint a nagy zaj, tömeg, munkahelyi gondok, de a jelentős események – szülés, válás, költözés, hozzátartozó halála, betegség –, illetve olyan traumatikus helyzetek is, amelyek testi épségünket fenyegetik.

A szorongásnak mind testi, mind érzelmi/motivációs és viselkedésbeli megnyilvánulási formái is vannak. Leggyakoribb fizikai tünetei közé tartozik a légszomj, nehéz légzés, gyors szívverés, gombócérzés a torokban, mellkasi nyomás, gyomorideg, emésztési panaszok, remegés, izzadás, szájszárasság, hideg-meleg hullámok, szédülés és látásproblémák, izomfájdalmak, vizelési inger, de a bőrön is kiüthet – ismertette a szakember.

Egy szorongásos zavarban küzdő személy rendszerint feszült, bizonytalan, esetenként rémült, ijedt, gyakran sértődött és türelmetlen,

de a másokhoz való viszonyában is észrevehetőek a változások: többnyire az elkerülés, menekülő, visszahúzódó magatartás, rossz tájékozódás jellemzi. A betegségnek ugyanakkor kognitív tünetei is vannak, mint a túlzott éberség és készenléti állapot, összpontosítási nehézségek, ködös gondolkodás, a tárgyilagos hozzáállás elvesztése, gondolkodási hibák vagy az élete, tettei feletti irányítás elvesztésétől való félelem.

Pordea Anett szerint a tünetek sokszínűsége mellett a betegségnek is több típusa van. A pánikbetegség a nyílt tértől, tömegtől való félelmet jelentő agorafóbiával társulva általában 16–45 éves kor között jelentkezik, és kétszer több nőt érint, mint férfit. Az általános szorongásos zavar is gyakoribb a nőknél, fokozatosan fejlődik ki többnyire gyerekkori szorongás következtében. A nyilvános szerepléskor vagy társaságban érzett erős félelemmel járó szociális fóbia pedig már tíz éves kor előtt is jelentkezhet.

A poszttraumás stressz a lakosság akár 14 százalékát is érintheti. Bármilyen korban megjelenhet közvetlenül, de akár hónapokkal, évekkel a traumatikus esemény, például háborús tapasztalatok, baleset, természeti katasztrófa, erőszak után. A különleges fóbiák – például tűtől, vértől, kutyától, magasságtól, rovaroktól, természeti jelenségektől való félelem – a felnőttek körében is gyakoriak. Ugyanakkor a rendszeresen visszatérő fenyegető gondolatokkal, képzetekkel és az ezek miatti kényszeres cselekedetekkel jellemezhető kényszerbetegség mindkét nemet egyformán érinti, bár nem a leggyakoribb szorongásos zavar.

„A kezeletlen vagy a nem megfelelően kezelt szorongás következményeit a probléma típusa, súlyossága és régisége is befolyásolja. De nyilván meghatározó az is, hogy a beteg más zavarral küzd-e, hajlandó-e terápiára járni, milyenek az életkörülményei, illetve milyen szociális támaszt kap.

– magyarázta a szakember. A környezetében élőket egyre fokozottabban elkerülő beteg könnyen az öngyilkosságban láthatja a megoldást, vagy káros öngyógyítási eljárásba kezd, túlzásba viszi az orvosi vizsgálatokat. Az erős fizikai tünetek miatt a szorongás akár szív-és érrendszeri megbetegedéseket is okozhat.

Kis mértékben a stressznek pozitív hatása is lehet: mozgósít, feldob, elősegíti a teljesítményt. A stresszhormonok – kortizon, adrenalin – rendszeres termelődése viszont aláássák immunrendszerünket, elősegítik a gyulladásos folyamatok elindulását, és legyengítik szervezetünket. A stresszel szembeni hatékony küzdelem módszerei azonban hozzáértő segítséggel megtanulhatóak.

A terapeuta hangsúlyozza, különbséget kell tennünk félelem és szorongás között: míg előbbi a szervezet ösztönös reakciója veszélyhelyzetben, addig a szorongás indokolatlan, káros, túlzásba vitt vészjelzések együtteseként írható le. Szakemberhez akkor javasolt segítségért fordulni, amikor irracionális módon olyan helyzetek miatt rettegünk, amelyek különben nem jelentenek valódi fenyegetést épségünkre, illetve amikor ez a félelem rendszeres, a fentiekben már felsorolt tünetekkel jelentkezik.

– emelte ki a terapeuta. Pordea Anett elmondta, a román pszichológia jócskán hiányos az olyan, mindenki által hozzáférhető útmutatók terén, amelyek tájékoztatnának a mentális eredetű problémák megbízható és tudományos alapokon nyugvó hatékony kezelési módjairól. A jó angol nyelvtudással rendelkező szakemberek előnyben vannak, hiszen ők tájékozódhatnak az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) és az Egyesült Királyságbeli Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) útmutatásaiból. Az említett szakirodalom egyhangúan a kognitív-és viselkedésterápiák módszereit tartja a szorongás leghatékonyabb kezelési formájának, amelyet súlyosabb esetekben gyógyszeres kezeléssel társít pszichiáter bevonásával.

Terápiák során a beteg téves, félelem szempontjából eltúlzott gondolati mintáit igyekszik beazonosítani, majd megváltoztatni, a tudatosság, erős önkontroll fejlesztését. Bizonyos megváltoztathatatlan helyzetek elfogadását célozza meg relaxációs és légzésgyakorlatok elsajátítása, illetve a fizikai aktivitás előmozdítása mellett – részletezte a pszichológus. „Mernünk kell szakemberhez fordulni. Tájékozódnunk kell az elfogadott pszichológiai kezelések terén is, hiszen egy rosszul választott gyógymód vagy indokolatlan esetben fenntartott terápia többet ronthat a páciens helyzetén, sőt könnyen komolyabb pszichés problémát is okozhat” – hívja fel a figyelmet a terapeuta.

„Fontos, hogy ne hadakozzunk a szorongással, és főként ne próbáljuk elkerülni, mert éppen így erősítjük meg és tartjuk fenn. Helyette igyekezzünk magunkhoz közel engedni, elfogadni a negatív tapasztalatokat, tudatosan és nyitottan értékeljünk, viszonyítsunk, ítélkezzünk a nehezebb helyzetekben. Fogadjuk el, nem vagyunk tökéletesek és hibák, problémák jöhetnek. Inkább kezdjünk el gondoskodni magunkról: táplálkozzunk egészségesebben, mozogjunk, legyünk minél többet a szabadban, érjen minket napsütés, töltekezzünk a természetből” – javasolja a szakember. Emellett rengeteget segít, ha éberebben figyelünk az apró, hétköznapi pozitív élményekre, ha rendszeres relaxáló tevékenységet iktatunk az órarendünkbe. Örömöt szerző hobbit válasszunk, és folyamatosan figyeljünk belső párbeszédeinkre: mit gondolunk a jövőnkről és másokról, milyen érzelmek uralkodnak el rajtunk.

Szorongás esetén a gyógyszeres kezelés antidepresszánsokból és benzodiazepinekből áll, de ugyanarra a gyógyszerre másként reagálnak az egyes páciensek.

Ezért előfordulhatnak kellemetlen mellékhatások, mint izzadás, remegés, hevesebb szívverés, emésztési problémák, szédülés, ködös látás, tompaság, érzelmi-motivációs változások. A pszichoterapeuta szerint a kezelések többségében a kognitív viselkedésterápia legalább olyan hatásos, mint a gyógyszeres kezelés, s bár hatáskezdete lassúbb, de tartósabb, és nem jár függőséggel, káros mellékhatásokkal.