A gondolat teremtő ereje: az elfojtott érzelmek megbetegíthetnek

„Amennyiben negatív érzelmeket élünk meg, akkor az egy természetes emberi állapot. Nem telhet el az életünk ezek nélkül, legyen az harag, düh, akár irigység. Akkor van baj, ha ezen negatív érzelmeket magunkba zárjuk. Amikor haragudnom kell valakire, de nem akarok haragudni rá és olyan szinten el tudom fojtani a haragomat, hogy nem is érzem. Mennyire törvényszerűségnek gondoljuk például, hogy az anyának a gyermekét, vagy a gyermeknek az anyját szeretnie kell, na de mi van akkor, ha az az anya nem szeretetre méltó, viszont a gyermeket ebben a tudatban neveljük, ez a társadalmi elvárás és ő nem meri megélni az anyjával szembeni haragját? Az ilyen elfojtott érzelmek okozzák a gondot. Ezekre szoktuk mondani, hogy valahol ki kell jönniük. Az elfojtott, negatív érzelmek egyszer csak előtörnek, ha máshol nem adunk utat nekik, előbb utóbb kijönnek a testünkön betegség formájában” – mondja Forró-Erős Gyöngyi pszichológus,  relaxáció- és szimbólumterapeuta. A szakember szerint az ember nem választható külön testre és lélekre, nem létezik előírás arra, hogy mire kell jobban vigyázni, a testünkre vagy a lelkünkre. Magunkra kell vigyázzunk, egész személyiségünkkel, testünkkel és lelkünkkel kell foglalkoznunk, ahhoz, hogy valóban egészségesek lehessünk.

„Nagyon sokan felnőttként szembesülünk azzal, hogy mi mindent hordozunk a gyermekkorunkból, de erre én mindig azt szoktam mondani, hogy ez igaz, jó is, ha ezekkel a dolgainkkal szembesülünk, de

minden felnőttkori gubancunkat nem foghatjuk anyánkra és apánkra.

Egy bizonyos idő és egy bizonyos kor után a magunk felelőssége, hogy hogyan élünk és hogyan akarunk élni, hogyan gondoskodunk a saját lelki és mentális egészségünkről” – fűzi hozzá a csíkszeredai pszichológus. És hogyan gondoskodjunk? – tevődik fel a kérdés. Először is talán meg kell értenünk negatív érzelmeinket. Ha valakire mérges vagyok, az önmagában nem baj. Akkor van baj, ha nem élem meg.

„Magában a szóban is benne van, hogy ez egy mérgezett állapot, ez az állapot vezethet előbb-utóbb akár egy testi betegséghez is, mert érzelmeinket nem csak az agyunk éli meg. Ha szorongok, az egész testem szorong, ha ideges vagyok, az egész testemben érzem a feszültséget és így tud egy érzelmi állapot testi tünetet produkálni. Ha negatív érzelmi körbe kerülünk, azt mondom, összeszorul a szívem, és valóban a szív koszorúerei ténylegesen összeszorulnak ilyenkor, de a pozitív érzelmi kör kitágítja. Ha mérges vagyok, ki lehet mutatni, el lehet mondani a másiknak, hogy én most nagyon mérges vagyok rád. Vagy, ha neki valamiért nem, akkor valaki másnak, akivel tudunk ilyen beszélgetéseket folytatni. Az, hogy kimondom, amit érzek, egyfajta lelki szellőztetés. Ezzel hatalmas feszültség szabadul fel bennem. Ezért fontos, hogy milyenek a társas kapcsolataink, barátaink, kell legyen valaki, akinek el tudom mondani, hogy engem sérelem ért vagy én csináltam valami olyat, ami miatt haragszom magamra, vagy lelkiismeret-furdalásom van” – magyarázza. A kimondás mellett az elengedés is igen fontos – derül ki beszélgetésünk során. Az életünk során bekövetkezett traumákat, sérelmeket, bántásokat előbb-utóbb le kell tudjuk zárni, el kell tudjuk engedni, hogy folytathassuk az életünket. Gondoljunk csak az olyan nem ritka esetekre, mikor egy szeretett személy elvesztése után nem sok idővel maga a gyászoló is megbetegszik. Ha elbeszélgetünk vele, gyakran kiderül, hogy megrekedt a gyászfolyamatban, nem tudta elengedni az elhunytat, nem tudta feldolgozni a veszteségét.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy vannak projektív faktoraink, amivel védeni tudjuk a magunk mentális és ezáltal a testi egészségét is. „Az egészségpszichológia nagyon részletesen tárgyalja ezt a kérdést és nagy népszerűségnek örvendenek ebben a témában Bagdy Emőke magyarországi pszichoterapeuta előadásai, én pedig tőle inspirálódtam, mert igazából az ő meglátásában tetszett, ahogy összeszedte, hogy melyek a protektív faktorok, vagy ahogy mondja vitalitásgenerátorok. Az egyik az életderű, az a fajta mosoly amivel tudunk viszonyulni az élethez. Aztán a humor, mert ugyanahhoz a történéshez hozzá tudunk állni negatívan, de adott helyzetben tudjuk úgy humorral fogadni, hogy talán még magunkon is tudunk nevetni. Aztán ott van a fizikai élénkség. Nagyon fontos, és ez is bizonyítja mennyire összefügg a test a lélekkel. A rendszeres testi aktivitás, az, hogy átmozgatom magam, az hogy néha akár annyira megdolgoztatom az izmaimat, hogy leizzadok. Ilyenkor a szervezet endorfint, azaz boldogsághormont termel, fokozódik a vérkeringés, javul az oxigénellátás, sok olyan hatás ér, amely pozitívan hat a közérzetre. És ne feledkezzünk meg a testi kontaktusról. Nem győzzük eleget mondani, mennyire fontos, hogy olyan emberi kapcsolataink legyen, ahol megélhetjük a simogatást, az ölelést, a valakihez való bújást. Jó karban van – szoktuk mondani arra az emberre, akit úgy látunk, hogy rendben van. És igen, attól is vagyunk rendben, hogy szó szerint „jó, ölelő karban” vagyunk. Hiszen a testi érintések olyan folyamatokat indítanak el a szervezetben, amely mind a vitalitást fokozzák” – sorolja a szakember a lelki immunitásunkat erősítő vitalitásfaktorokat.

Forró-Erős Gyöngy relaxációs terapeutaként igen fontosnak tartja a saját magunkra fordított időt, amely akár relaxáció is lehet. Amikor megtanítjuk a testünket arra, hogy ellazuljon, amikor az önszuggesztióval elérjük, hogy megnyugszunk, ellazulunk, az izmaink kiengednek.

– mondja.
A szakember ugyanakkor óvva int attól, hogy bizonyos betegségeket kizárólag a lelki okokra vezessünk vissza. „Ma nagyon gyakran szentenciaként mondják ki sokan, hogy például a ráknak mindig lelki okai vannak. Pedig, ugye tudjuk már a genetikai okokat, vagy például a vírusfertőzést a méhnyakráknál, a betegségnek az életmóddal való összefüggéseit, gondoljunk csak a dohányzás és a tüdőrák kapcsolatára. Persze erre is mondhatjuk, hogy a vírus akkor tud megbetegíteni, amikor az immunrendszerem éppen gyengébb és az immunrendszerem lehet attól is gyengébb, hogy éppen a lelkiállapotom olyan amilyen. Viszont azt látom, hogy nagyon sokszor a betegséggel küzdőkre terhet rak, ha ilyen egyértelműen rájuk húzzuk, hogy igen, beteg vagy, mert ezt vagy azt nem jól tetted az életedben. Vannak esetek amikor kívülről is látszik, hogy mi van a betegség hátterében, de van amikor nem látjuk. Attól még ott lehet. De lehet, a beteg maga sem tudja, és ha mindezt egyből a nyakába zúdítjuk, nem biztos, hogy segítünk vele” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

A pozitív gondolkodás – ami nem egyenlő azzal, hogy a negatív dolgokat, érzéseket, gondolatokat nem veszem tudomásul – fontosságát is igen fontosnak tartja a szakember, aki szerint az emberek fókusza többnyire a negatívumokra áll rá. Hajlamosak vagyunk magunkban is, másokban is, a világban is hamarabb észrevenni a rosszat, mint a jót. Ez a fókuszváltás egy nagyon tudatos önmagukkal való munkát igényel. A gondolatnak teremtő ereje van – figyelmeztet – hiszen képesek vagyunk bevonzani magunknak dolgokat, legyen az rossz akár jó.

– mondja.