Csíki fiatalok hangja a nemzetközi színpadon

Tavaly májusban született meg a döntés: a Nagy István Művészeti Középiskola Ifjúsági Vegyeskara nekivág egy nemzetközi megmérettetésnek. „A kórus nagyon lelkes volt. Tudtam, hogy vállalják és el is bírják azt a terhet, amit egy ilyen verseny jelent” – idézi fel a kezdeteket Fábián Attila karnagy. Innentől soha nem látott fordulatszámon kezdett el dolgozni az együttes.

A fiatal énekesek hamar megérezték, hogy ez a munka túlmutat az iskolai kereteken, és rengeteg többletenergiát kíván majd.

A repertoár összeállítása a karnagy feladata volt. Úgy válogatott, hogy a darabok változatosak legyenek stílusban, korszakban és karakterben. „Úgy tartják, a repertoár mindig a karnagy tükörképe. A kórustagok érzik, ha egy mű jó, ha magas művészi értéket képvisel, és nagyon hamar rezonálnak vele” – mondja. Külön szempont volt az is, hogy a választott művek az együttes képességeihez illeszkedjenek, hiszen – ahogy fogalmaz – a siker egyik titka éppen ez lehet.

Bár a próbák minden percét örömmel élte meg, mégis akadtak nehézségek. „Nem lemerített, hanem feltöltött. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mint intézmény képesek leszünk-e megteremteni a kiszálláshoz szükséges anyagi hátteret.” Ebben Mosoly Tibor igazgatóhelyettes volt a legfőbb segítsége, aki nemcsak szervezési, hanem szakmai téren, segédkarnagyként is támogatta a munkát.

Komoly döntést jelentett a versenycsapat összeállítása is. A kórusnak hatvanhét tagja van, az autóbuszra viszont csak negyvenkilenc ember fért fel. „Ez rendkívüli erkölcsi és szakmai terhet rótt rám. Szerencsére rendkívül tapintatos és megértő diákokkal dolgozom.”

A motivációt ugyanakkor nem kellett külön keresni: az idei munka mozgatórugója egyértelműen a verseny volt. „Az éneklés nem lehet kényszer. Ha nem belső motiváció hajtja, a zene nem ér el a közönséghez. Nekünk fontos, hogy igazi zenei élményt nyújtsunk azok számára, akik meghallgatnak.”

A fesztivál pillanatai

Ohridban, a Balkán szívében, egy jelentős európai kórusfesztiválon lépett fel az együttes. „Ez a fesztivál egy jelentős találkozási pontja az európai kóruséletnek. Nagyon sok jó énekkar jön el ide megmérettetni magát. Mondanom sem kell, hogy ez a nemzetközi színpad egy iskolai kórus számára hatalmas lehetőség.” A kulturális találkozás – hangsúlyozza – rendkívül nyitottá tette a fiatalokat, és szakmai szempontból is pozícionálta az együttest.

A zsűri és a közönség reakciója sem maradt el. Bár a karnagy háttal állt a hallgatóságnak, a kórustagok észrevették, amikor az egyik zsűritag megborzongott egy pillanatra. „Valószínűleg elért hozzá a zene.” Rengeteg elismerést és gratulációt kaptak, a zsűri pedig pontos szakmai tanácsokat is adott, rávilágítva az erősségekre és gyengeségekre.

A csíki kórusnak ugyanakkor volt saját kedvence is: egy cseh ifjúsági kórus, amely Kodály-darabot énekelt magyarul. „Különleges élmény volt.”

A fesztivál szabályai szerint minden kórusnak elő kellett adnia egy macedón szerző művét. A csíkiak egy energikus, népies jellegű feldolgozást választottak. „Különleges ritmikájú, archaikus macedón nyelvű zene volt, amelyhez nagyon sok emlékezetes és vicces pillanat fűződik a felkészülési időszakból.” A darabot Fábián Attila karnagy egy másik énekkar előadásában hallotta először, és úgy döntött, hogy ők is megtanulják. A választás szerencsésnek bizonyult: ezzel a művel a Nagy István Művészeti Középiskola Ifjúsági Vegyeskara megkapta a legjobb macedón mű előadásáért járó különdíjat, és az egész versenyen aranydiplomát nyert.

Nemcsak a fesztivál, hanem maga a város és környéke is maradandó élményt nyújtott. „Ohrid egy csodálatos atmoszférájú kultúrváros a Balkán szívében. A kötelező programjaink mellett elég sok szabadidőnk maradt, ezeket arra használtuk, hogy a lehető legjobban megismerjük és élvezzük ennek a csodálatos helynek az adottságait.” Strandolás a kristálytiszta vizű Ohridi-tóban, városnézés, hajózás, esti séták – minden hozzátartozott a közös utazáshoz.

Az út hosszú volt, de a fiatalos hangulat, az éneklés és a kacagás gyorsan repítette az időt. A karnagy számára ezt a versenyt soha nem fogják elfelejteni. „Voltam már korábban Ohridban kórustagként, de ez az első alkalom, hogy karnagyként, saját énekkarommal vettem részt. Ez a siker az én első karnagyi megmérettetésem is egyben. Nagyon büszke vagyok a kórustagjaimra, úgy érzem, bíznak bennem és ettől én is magabiztosabb vagyok. Rengeteg energia, tehetség és jóindulat van ezekben a fiatalokban. Hosszú út áll még előttünk.”

Az elért eredmény messze túlmutat az ohridi fellépésen. „Ezzel az eredménnyel egészen biztosan bekerülünk a nemzetközi kórusmozgalom vérkeringésébe. Már most két másik versenyre is meghívást kaptunk: Thesszalonikibe, Görögországba és Kappadókiába, Törökországba.”

A nemzetközi siker azonban felelősség is.

Fontos, hogy lépést tudjunk tartani ezzel a szakmai magasrepüléssel, sőt, időről időre fölül tudjuk múlni magunkat.”

Fábián Attila karnagy hangsúlyozta: támogatóik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg. „Fő támogatóink közt mindenképp meg kell említenem Csíkszereda Önkormányzatát és a Hargita Megyei Kulturális Központot, amelyek jelentős mértékben hozzájárultak az anyagi kiadásainkhoz. E mellett köszönettel tartozunk azoknak a vállalatoknak, akik időről időre mellénk állnak, valamint annak a közel kétszáz civil adományozónak, akik a FussNeki Csík keretében támogatták az énekkart. Őszintén remélem, hogy a jövőben is számíthatunk rájuk, hiszen rengeteg tervünk és célunk van még.”

Az út tehát Ohridból hazafelé tart, de egyben új horizontok felé is nyílik. A fiatalok és Fábián Attila karnagy immár nemcsak a székelyföldi közösség büszkeségei, hanem a nemzetközi kórusmozgalom elismert szereplői is.