A költők meghalnak, a költészet él

Különleges irodalmi eseményeknek lehettek tanúi azok, akik részt vettek a költészet napi programokon Csíkszeredában: nemcsak Szabó Lőrinc verseit elevenítették fel a helyiek, hanem József Attila születésének 120. évfordulóját is ünnepelték. És egy új kötet is napvilágot látott, amely hangjátékokon keresztül tiszteleg a költő előtt: Százhúsz csikorgó télen át ­– Hangjátékok József Attilára címmel jelent meg André Ferenc legújabb könyve. A kötet a Gutenberg Kiadó gondozásában jelent meg, illusztrációit pedig Hatházi Rebeka készítette. A könyvbemutató a Lurkó Teens fesztivál keretében valósult meg, ahol Kész Orsolya, a Csíki Játékszín irodalmi titkára beszélgetett a szerzővel.

Határidők, elveszett vázlatok és költői párbeszédek

A Százhúsz csikorgó télen át című kötet nemcsak formájában, hanem keletkezésének történetében is különleges:

a könyvbemutatón a szerző arról is mesélt, hogyan született meg az ötlet, illetve maguk a versek, amelyekben kalsszikus és kortárs költők – és a ChatGPT – szólnak képzeletbeli párbeszédben József Attilához.

A kötet alapjául szolgáló pályázatot a Lillafüred Alapítvány hirdette meg Az év óda költője címmel, amelyre André Ferenc is benevezett. A verseny keretében egy adott témában, az óda műfajában kellett alkotni, és ahogy azt Ferenc megfogalmazta: „a határidő a legjobb múzsa”. Bár az ihlet megérkezett – némi „önrontó” szerencsével –, egy balszerencsés pillanatban a szerző teljes merevlemeze megadta magát. Elveszett több száz versvázlat, fordítás, és igen, a doktori disszertációjának egy része is, de a sors közbeszólt: a pályázati határidőt meghosszabbították. Így született meg a kötet.

Az inspiráció forrása sokféle volt – olykor egy koncert közepén, a mobiltelefonba jegyzetelve születtek meg a sorok, máskor pedig egy politikai beszéd vagy egy utcai jelenet adott lökést a gondolatoknak. A költő olyan kérdésekkel kezdett el játszani, mint például: „Hogyan írna Pilinszky József Attilához?”, vagy „Milyen hangon szólna meg Szőcs Géza vagy Nemes Nagy Ágnes, ha dialógust kezdeményezne vele?”. A kötet tehát egyfajta költői kollázs, amelyben André Ferenc különféle költői hangokat idéz meg úgy, hogy azok mégis tükrözzék a saját világát is.

– fogalmazott. Az irodalmi párbeszédek során nem csupán stílusokat utánozott, hanem mélyen beleásta magát az írók világába, ritmusába, gondolatmenetébe. Persze nem minden hangot sikerült megragadni. A szerző bevallotta, voltak próbálkozások, amelyeket ő maga úgy ítélt meg, hogy „bűncselekmény lenne a költészet ellen”, így ezek nem is kerültek be a kötetbe. Például Tóth Krisztina líráját nagyon szereti, de úgy érezte, nem tudja hitelesen megszólaltatni. A legnagyobb kihívást mégis a Kovács András Ferenc-változat jelentette, akinek komplex, sokrétű lírájához csak mély kutatómunkával tudott közelebb kerülni – reptéren, repülőn, könyvek között utazva, jegyzetelve.

A költői módszertan – saját bevallása szerint – a klasszikus mimézis elvére épül: kezdetben utánzás, majd fokozatosan az önálló hang megtalálása. „Nem lehet nem belecsempészni magad. A legnagyobb utánzásban is ott leszel valahol, elkerülhetetlen.” Ez a kettősség végig jelen van a kötetben: egyszerre tiszteletadás és önreflexió, hommage és újraírás. És itt jön be a hangjáték mint műfaji keret:

a cél nem paródia, nem stílusgyakorlat, hanem olyan versek létrehozása, amelyek akár az adott költő saját kötetében is helyet kaphatnának.

A végeredmény egy izgalmas, sokszólamú gyűjtemény, amely egyszerre állít emléket József Attilának és eleveníti fel a magyar költészet gazdag hagyományát – mindezt kortárs szemmel, humorral, fájdalommal, játékosan.

„A hibát is megöleljük” – költészet, mesterséges intelligencia és az eleven emberi hang

A kötet nem csupán versek gyűjteménye, hanem egyfajta irodalmi performansz, egy szellemidézés, ahol nemcsak József Attila, hanem az őt körülvevő irodalmi galaxis is újra megszólal. De hogyan lehet elkerülni, hogy ez az egész ne csupán stílusjáték, ne paródia, hanem valódi lírai élmény legyen? André Ferenc számára a tét mindig is a költészet mélysége volt: megtalálni a különböző hangokban azt, ami igazán működteti őket – nemcsak formailag, hanem érzésvilágban, gondolatiságban is. „A paródia sokszor kiforgat, kiüresít, de engem az érdekelt, mitől valódi egy vers. A formán túl figyelem a teremtő erőt.”

A Babits-változat például az „öreg Babitsot” képzeli el, aki már torokrákja miatt nem tud beszélni, csak jegyzete segítségével kommunikál. A vers mögött valódi költői konfliktus húzódik: József Attila éles, már-már kíméletlen kritikája Babits egy kötetéről, ami a maga idejében botrányt kavart. Ferenc ezt a viszonyt is újrajátssza – de nem ítélkezve, hanem érzékenyen, költői empátiával.

Ugyanez az érzékenység vezeti végig a teljes kötetet: minden „átírás”, minden hangutánzás egyszerre főhajtás és kísérlet.

A cél nem az, hogy André Ferenc eltűnjön a szövegből, hanem éppen az, hogy átszűrje magán ezeket a hangokat, és valami újat hozzon létre. Vagy ahogy ő mondja: „ne legyen túl André Feris, de legyen benne André Feri is”.

Mindezek mellett még egy, a 21. században különösen szemmel tartott kérdés is helyet kapott a kötetben: mit mondana egy mesterséges intelligencia József Attilának? A költő megkérte a ChatGPT-t, hogy írjon egy ilyen verset, és a kapott szöveget – szerkesztés nélkül – be is emelte a kötetbe. De hogy fél-e attól, hogy a mesterséges intelligencia egyszer átveszi a költők szerepét?

Az estet egy, a kötet verseiből készült előadással zárták. A válogatást a Csíki Játékszín több művészének előadásában láthatta a közönség: a verseket Tatár Zsuzsa, Tóth Jess, Nagy Gellért, Borsos Tamás, illetve Balázs-Bécsi Aliz interpretálta, az előadást Kányádi Szilárd rendezte, gitáron a szerző kísérte a néhol szavalást, néhol énekeket.