A különc, akinek mágikus erőt tulajdonítanak. Az albínó szereplő filmben és élőben

Linearitását tekintve a filmnek van egy cselekménye, viszont, hogy merre jut el a végén, nagy kérdőjelet hagy a nézőben.

Nagyon érdekes képek vannak a filmben, az operatőri munka egy különleges, mondhatni révedő nézőpont, sokszor nem is éles a nézőnek mutatott kép

– fogalmazott a vetítést követő közönségtalálkozó felvezetőjeként Mihály László.

Végigülted a filmet, és nem először. Minden egyes vetítéskor, gondolom, valami újat keresel benne. Most például mi volt az, amit megfigyeltél valamilyen új szempontból? – szögezte a kérdést Mihály a csíkszeredai vetítésen a szüleivel résztvevő főszereplőnek.

„Én már jó néhányszor láttam a filmet, aminek ez (a Filmszeredán is vetített, szerk. megj.) a második verziója. Nekem otthon az első verzió van meg, amit a Velencei Filmfesztiválon a Biennale College szekcióban vetítettek. Ez az úgymond „eredeti”, amihez képest a most vetített második verzióban a hanganyag, illetve néhány vágókép változott. Mindig más szemszögből nézem a filmet.

– mondta Nagy Csengelle.

Azt el kell mondanunk a közönségnek, hogy a film a velencei biennálén nyert és azóta még néhány újabb jelölést is kapott. Hogyan találtak rád? – érdeklődött a kérdező.

„Biztosan mindenkinek ismerős az a kifejezés, hogy jókor voltam jó helyen. Velem ez tényleg megtörtént, ugyanis ahonnan én jövök – a Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Árkosról –, ott található a Szentkereszty Kastély, ahová gyakran jártam görkorcsolyázni. Három évvel ezelőtt, augusztusban ott rendezték meg a Filmtett-tábort, ahol a résztvevők közül valaki kiszúrt és megkért, hogy csinálhasson egy képet rólam. Természetesen beleegyeztem, ő azonban sem nevet, sem életkort nem kérdezett tőlem” – részletezte Csengelle, hozzátéve, hogy

a következő év februárjának utolsó napján érkezett a váratlan telefonhívás, hogy érdekli-e egy egy lehetséges filmszerep.

„Ez azonban nem úgy működött, hogy felajánlották és rögtön mehettem forgatni, hanem februártól egészen májusig folyamatosan castingoltak, hol én mentem fel Dévára, hol ők jöttek el hozzánk, és volt olyan is, hogy a casting éjjel 12-ig is tartott” – mesélt a folyamatról.

Azt is megtudtuk, hogy mit kellett csinálnia ezeken a szereplőválogatásokon: Csengelle elmondta, hogy

akkor még egy kicsit értelmetlennek tűntek a jelenetek, aztán a forgatás során rájött, hogy rengeteg olyan jelenetet kellett eljátszania már akkor, ami benne van a filmben.

„Például az első jelenetek egyikében Kató ellopja a koszorút és eladja. Nos, teljesen más szituáció volt idegen emberekkel, kamerák előtt, a stábbal körülvéve, élesben eljátszani ugyanezt. Mindazok a jelenetek, amelyeket már számtalanszor eljátszottam, mégiscsak nehezebbnek tűntek élesben”.

A műsorvezető arra is kíváncsi volt, hogy a szereplőválogatás alatt ismerte-e valamelyest a forgatókönyvet a szereplő, vagy ott helyben bizonyos szituációkba „tették bele” és azokat kellett eljátszani.

Csengelle bevallotta, nem igazán ismerte a forgatókönyvet és ő úgy képzelte, hogy a forgatáson a kezébe adják, és órákon keresztül kell tanulnia, majd eljátszania. „Ez nem így történt, a forgatás alatt összesen hatszor volt a kezemben a forgatókönyv, hiszen a film leginkább improvizációkra épült.

– részletezte.

Érdekes, hogy improvizációra épült a produkció, a forgatás. Végig volt egy olyan érzésem a film alatt, mintha a mindennapjainkból kiragadott életképeket látnék. Például a termopán-ablakok, a vasútállomás, piros Dacia Logan, a rozsdás fűtéscsövek. Ezek azok a képek, amiket minden nap látunk, és amelyben minden nap benne vagyunk. Hogy tudtál azonosulni ezzel, mennyire érezted át a forgatás alatt ezeket a mindennapi képeket? – tette fel az újabb kérdést Mihály László.

„Ez sok mindenen múlt. Az is szerepet játszott ebben, hogy én is albínó vagyok, mint a karakter, akit el kellett játszanom, így nem volt teljesen idegen számomra ez a közeg. Viszont vannak azok a hétköznapi képek, amiket talán a közönség nem értett, ezek az én megnevezésem szerint „Katós” képek voltak, amiket tulajdonképpen az én szemszögemen keresztül mutattak. Egyik ilyen kép, amikor Kató buszozik és meglátja a vörös hajú nőt, nem sokkal azután, hogy szó volt a vörös haj hiányáról a parókakészítésnél. Ezek mind olyan képek, amiket perpillanat lát az általam megformált Kató” – válaszolt Csengelle.

A film főszereplője különleges, van egy feltételezett mágikus ereje. Felfigyelnek rá, van, aki irigyli. De vajon a való életben mennyire éli meg ugyanezt a szereplő? Mennyire hasonlít Csengelle élete a karakteréhez ebből a szempontból? – hangzott el a kérdés.

„Hasonlít az életem az általam megformált szereplőéhez, viszont ezeket a körülményeket a karakter inkább negatívan éli meg.

– válaszolt a Katót alakító színésznő.

Tőle tudtuk meg azt is, hogy

elég mozgalmas forgatási napjaik voltak, és rengetegszer kellett felvenni jeleneteket, viszont nem volt nehéz együtt dolgozni senkivel.

„A gyerekekkel nagyon élveztem együtt dolgozni. Egyaránt volt öröm, mert új barátokra tettem szert, ott volt a lehetőség, hogy új kapcsolatokat építsek ki, másfelől pedig szomorú is volt, hiszen árva gyerekekkel forgattunk, és nagyon összeszorul az ember szíve, amikor egy ilyen helyre kell belépjen az ember, ahol ők élnek. Nem sajnáltam őket, mert hátrányos helyzetűként én is átérzem a helyzetüket.

– fejtette ki.

Mint kiderült, komoly barátságok is születtek a forgatás révén. Elhangzott, van valamiféle hasonlóság a való élet és a filmben megjelenő viszonyok között. A film is a barátság kialakulását, a nőiség keresése témákat is boncolgatja.

Arra a kérdésre, hogy mennyire kapott kedvet a színészkedéshez, Csengelle elmondta, hogy

nagyon szeretné továbbra is a filmszínészi pályát választani, viszont nem főszakmaként, ugyanis őt az emberi lélek és a pszichológia sokkal jobban vonzza, mint a reflektorfény.

Azt is megtudtuk, hogy a filmnek köszönhető hírnév következtében többen is próbáltak érdekből közeledni Csengelléhez, azonban ezekből értelemszerűen nem lettek barátságok, hiszen ezek az emberek nem keresték a forgatás alatt, csak azután, miután híres lett. A barátai és rokonai ezzel ellentétben folyamatosan érdeklődtek iránta és mindig ott voltak neki, amikor szükségük volt rájuk.

Csengelle azt is megosztotta a közönséggel, hogy borzasztóan izgult, amikor Velencében a vörös szőnyegen kellett vonulnia, és élete végéig megmarad számára ez a  kép.

Tudtam, hogy most muszáj végigvonulni és nem szabad zavarba jönnöm attól, hogy egyszerre ötven-hatvan fotós vakuzik a szemünkbe, miközben a vörös szőnyegen, a fesztivál logója előtt állunk

– avatott be.

Mint elhangzott, október közepén mutatják be Csengelle szülővárosában, Sepsiszentgyörgyön a filmet. Vegyes érzelmekkel várja, és biztos abban, hogy ott is tele lesz a moziterem a vetítés után, hiszen az alkotásnak rajta kívül is van sepsiszentgyörgyi vonatkozása, ugyanis az Annát játszó Fatma Mohamed színésznő ott játszik a sepsiszentgyörgyi társulatnál, tehát miatta is biztosan sokan ott lesznek a vetítésen.