A tavaly elhunyt Matthew Perry nem szorul különösebb bemutatásra, hiszen „az” ezredfordulós tévésorozatban szerzett hírnevet, a Jóbarátok Chandlerjeként sokak szívébe belopta magát. Ő volt a csonkacsaládból származó vicces fiú, akinek nincs szerencséje a nők terén.
Szerethető karakter, a hirtelen jött hírnév viszont – ahogy sokaknak – a színésznek is sok áldozattal járt.
Rajongók ezrei siratják, hirtelen távozása előtt azonban hátrahagyta az utókornak memoárját, a Jóbarátok, szerelmek és az a Rettenet című visszaemlékezését. Könyvében felismerhetjük a szeretett szituációs komédia-szereplőt, és egy igen olvasmányos memoárt tarthatunk a kezünkben, amelyet nem csak a rajongói élvezhetnek. A szerző beszél életről, hírnévről, aggodalmakról, és végül a függőségről, amely végső soron a halálát is okozta. De ne szaladjunk előre.
Már ötévesen szülői felügyelet nélkül szállt repülőre, nyakában „a kísérő nélküli kiskorú” táblával…
Mire felcseperedett, már elveszettnek érezte magát. Teniszezett ugyan, de soha nem fejlesztette tovább magát ebben a sportágban, az iskolában sem kapta a helyét. Hiányolta a családját. Szabadidejében a szomszédban lakó gyerekekkel lógott, velük kezdett már pofátlanul fiatalon alkoholt inni. Ekkor kezdődött számára a Rettenet: a végelláthatatlan függőség, amiből többször próbált kilábalni, sikertelenül. Először volt az alkohol, majd a gyógyszerek. Ezek váltogatták egymást: amikor ivott, gyógyszerekkel próbált leszokni, amikor gyógyszerfüggő lett, alkoholba menekült. Ez egy ördögi körforgás, amiben igen kevés józan időszak volt.
Imája meghallgattatott, megkapta a Jóbarátok tévésorozat egyik főszerepét, Chandler Bingét.
Innentől nem volt megállás, habzsolta az életet, autókat kezdett gyűjteni, ingatlanokat vásárolt, de sehol nem találta a helyét. Számtalanszor költözött, mert sehol nem érezte otthon magát. Ivott, gyógyszereket szedett, de soha nem egyszerre a kettőt. Mint írja, a sorozatot nézve meg lehet állapítani, hogy mikor melyik függősége dominált az életében:
ha kecskeszakálla volt a sorozatban, akkor az alkohol rabja volt, ha meg volt hízva, akkor gyógyszereket szedett.
A Jóbarátok lecsengése után még inkább tetéződött a baj, addig ugyanis voltak keretei a napjainak, azután viszont teljesen elvesztette a fejét. Éveken át harcolt a démonjaival, mígnem egy eset majdnem az életébe került. Részletesen ír gyötrelmes halálközeli állapotáról memoárjában, amelyből megtudhatjuk: habár a média akkor nem kapta fel a hírt, pár évvel valódi halála előtt elveszíthettük volna a színészt. Könyvében úgy fogalmaz, hogy Isten betartotta a szavát. Hírnevet adott neki, nem is akármilyent, de a kérés másik feléről sem feledkezett meg, hogy: bármi áron.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.