A tánc örömét mutatják meg: 15 éves a Tóth Larisa Táncstúdió

Tizenöt évvel ezelőtt alapította meg Gábor-Tóth Larisa az első saját tánccsoportját. Ő maga korábban aktív táncos volt, tízévesen a kolozsvári balettintézet diákja lett, később a Pécsi Balett tánckarának volt a tagja. Egy baleset következtében abbahagyta a táncot, hazaköltözött Csíkszeredába.

„Abbahagytam a táncot, de nagyon hiányzott, szerettem volna pótolni valahogy, és akkor elkezdem tanítani. Eszem ágában nem volt egy ilyen táncstúdiót létrehozni, más területen dolgoztam, csak hobbiszinten akartam elindítani egy tánccsoportot. De évről évre egyre többen jöttek hozzám táncolni. Nem is balettel kezdtem, hanem modern tánccal, fashion dance-szel” – emlékszik vissza.

Az első tanítványai között volt Zaiba Anikó is, aki később Marosvásárhelyen a koreográfia szakon végzett, és mintegy tíz éve a Tóth Larisa Táncstúdió égisze alatt hip-hop táncot oktat gyerekeknek, fiataloknak. „Kilencedikes voltam, amikor megláttam az újságban, hogy indul egy fashion dance oktatás. Azelőtt is jártam táncolni, kíváncsi voltam, így elmentem Larisához. A következő négy évre ott is maradtam, Larisa készített fel a felvételire, koreográfia szakra. Nyaranta az intenzív tánctáborokban oktattam, és amikor befejeztem az egyetemet, mondta Larisa, hogy nem akar itthon tartani, de ha maradni akarok, akkor lesz munkám a táncstúdióban. Gondoltam, ősszel elkezdek tanítani, és majd elválik, hogy merre tovább. Ennek már tíz éve. Nem mentem végül el, és nem is bánom” – tette hozzá Anikó.

A fashion dance után balettcsoport is indult – előbb klasszikus, majd dzsesszbalett. „Tartottam modern táncot, és éreztem, hogy szükségem van valakire, aki a hip-hop irányában jobb mint én. Ezért is örültem Ancinak, nagyon jó tanár, imádják a gyerekek. Nagy különbség van közöttünk, de ki is egészítjük egymást. Én vagyok a szigorúbb, Anci a lazább, de ezt a táncstílus is hozza” – magyarázta Larisa.

Abban mindketten egyetértenek, mivel egyre több gyerek, fiatal jelentkezett a táncstúdióba, szükség van egyfajta fegyelemre és szabályokra. A gyerekeket, fiatalokat a különböző szintű csoportokba sorolják be, aszerint, hogy ki milyen tánctudással rendelkezik, milyen gyorsan fejlődik. Ketten összesen 17 csoportot vezetnek az egészen kicsi gyerekektől a felnőtt korosztályig járnak ide táncolni. Az előadáson 250 gyerek táncol, de ennél többen vannak a stúdió tanítványai között – mondják.

Van, aki azért jár, mert kikapcsolódás számára, hogy a sűrű iskolai program mellett ki tuja engedni a gőzt. Van, aki azért szeret oda járni, mert fejlődik a tánctudása, más azért, mert a barátnője is jár, van aki azért, mert a szülők szeretnék – sorolják, hogy ki miért megy hozzájuk táncolni.

– véli Zaiba Anikó. Larisa hozzáfűzi, olyan tanítványaik is voltak és vannak, akik annyira megszeretik a táncot, hogy ezen a pályán szeretnének haladni a továbbiakban. Van is példa erre, hogy egykori táncstúdiós ma Brémában táncol, vagy éppen a pécsi balettiskolába vették fel. Volt, aki a koreográfia szakot választotta, és volt, aki színire felvételizett. „Ez nagyon nagy elégtétel, és nagyon nagy dolog. Nagyon büszke vagyok rájuk” – mondja mosolyogva Larisa.

A Tóth Larisa Táncstúdióban nyaranta tábort is tartanak, év közben is vannak fellépéseik, vagy éppen csatlakoznak egy-egy projekthez, mint például a tánc világnapjának eseményeihez, tanév végén pedig mindig előadással rukkolnak elő. Az oktatók úgy vélik az előadás is sokat adhat hozzá a gyerekek életéhez. „Van egy cél, ami felé haladunk, megérzik azt, hogy van gyümölcse az egész évi kemény munkának” – mutat rá Anikó.

Larisa kifejtette, igyekeznek olyan előadásokat létrehozni, hogy tudják kiemelni és összehangolni a három stílust, a klasszikus balettet, a dzsesszbalettet és a hip-hopot. „Ezért is keresünk olyan témákat, amelyekkel ezeket meg tudjuk valósítani. Néhány éve volt egy ABBA-show, amelynek nagy sikere volt, még a nézőket is sikerült megmozgatni. És így jött az ötlet, hogy ezúttal legyen a Queen, mert sokan ismerik, szeretik a felnőtt és a fiatalabb korosztályból is. Ugyanakkor ezt a zenét lehet használni balettre is. Kihívás is volt, mert egy ilyen együttes zenéjére nem csinálhatsz bármit, nagy volt a nyomás, hogy egy ilyen kaliberű zenére muszáj jó legyen a koreográfia.”

Tóth Larisa kiemelte, úgy érzi, hogy igazi csapat alakult ki, és jó együtt dolgozni. „A gyerekeken látom azt, hogy elértem, amit nem is reméltem. Emlékszem, hogy hogyan kezdődött, és most, amikor kijövök a teremből, akkor azt látom hogy mindenki valamit próbál, és nem én hívtam be, hanem önszántukból. Igazából ez az elégtétel, hogy megszerették a táncot. Vannak negatív oldalai is ennek a munkának, de sokkal több a pozitív része. Volt egy tanítványom, aki azt mondta, hogy sokkal könnyebben vizsgázott szóbeliből, valószínű azért, mert megszokta, hogy a színpadon van.”

Zaiba Anikó hangsúlyozta, aki táncol, az kitartást és fegyelmet is tanul. Szembesül azzal, hogy nem rögtön működnek a dolgok, hanem fontos a fokozatosság.

„Nagyon sokat dolgoztak a gyerekek, és a mostani előadás főpróbáján láttam, hogy vannak arcok a színpadon.

Sokat fejlődtünk mi is, a módszereink is. Az az érzés van bennünk, hogy büszkék vagyunk a tanítványainkra” – összegzett Larisa a bemutató előtt.