A tűzzel játszó alkotó

Elekes Gyula, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója Európa-szerte elismert tűzzománcművész. Első egyéni tűzzománctechnikával készült alkotásait 1990-ben állította ki Budapesten, majd ’93-ban az ausztriai Baden a Sparkasse galériában voltak láthatók művei, ami meghozta számára a szakma elismerését, és számos németországi, illetve spanyolországi tanulmányútra hívták, később tanítani is. Hosszú éveken keresztül ösztöndíjasa volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpozionnak,

több mint hatvan egyéni kiállítása volt

az erdélyi és magyarországi helyszínek mellett Németországban, Oroszországban, Spanyolországban, csoportos tárlatok keretében pedig az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Angliában, Luxemburgban és Japánban is megtekinthetők voltak munkái.

Mint mesélte, az 5–8. osztályt a székelyudvarhelyi művészeti iskolában végezte, majd a marosvásárhelyi művészeti középiskolában folytatta tanulmányait, ott a grafika mellett döntött. Aztán 1977 körül beindult a táncházmozgalom, amelynek jelentős szervezője és résztvevője volt. Ennek az lett a hozadéka, hogy az akkori politikai rendőrség célkeresztjébe került, és többszörös próbálkozás után sem jutott be az egyetemre. Már akkor is érdekelte az üveg, annak alakíthatósága, állaga, csillogása, mattsága, a vele való játék, de nem volt lehetősége ezt kipróbálni. Rövid ideig tanított, és épp a táncház-mozgalomnak és az adatközlők feltérképezésének, megörökítésének köszönhetően konfliktusba kerülte az iskolaigazgatóval, így más munkahely után kellett néznie.

Mint reklámgrafikus 17 évig dolgozott ott.

1979-ben Magyarországra utazott, és ott ismerkedett meg Lőrinc Vitussal, egy bukovinai székely származású művésszel, aki zománcozott. Nála kezdett el tanulni és megismerni ezt a különleges alkotási folyamatot. 1981-ben még egyszer meg tudta látogatni.

Hazatérve a gyárban elmesélte, hogy milyen nagyszerű dologra akadt, és szövetségesekre talált a mesteremberekben, akikkel feljavítottak egy régi, kidobott laborkemencét, és ott kezdett kísérletezgetni. 1984-ben személyre szóló meghívást kapott Kecskemétre, a Szovjet–Magyar Barátság Alkotótelepre, de kilenc éven keresztül nem kapott útlevelet. Hogy miért, és mi lett ennek a következménye, hogy hová sorolható a tűzzománc és hogyan készülnek az alkotások, milyen motívumokat használ a munkáiban, honnan inspirálódik, megtudhatják a Liget november 29-ei számából.