A tűzzel játszó alkotó

Liget 2019. november 29., 12:12

Azt vallja, fontos üzenetet megfogalmaznia munkáiban. Egy olyan kódolást, amely arra készteti a befogadót, hogy próbálja dekódolni, elolvasni az üzenetet, amely megfogalmazódik a képírás kapcsán. Elekes Gyula tűzzománcművész sajátos művészi útjáról, útkereséséről, és arról a különleges technikáról mesél a Székelyhon napilap Liget kiadványában, amellyel több mint negyven éve készülnek a művei.

Az egyetemes, ősi motívumokat is felhasználva születnek a képei Fotó: Erdély Bálint Előd

Elekes Gyula, a székelyudvarhelyi Művelődési Ház igazgatója Európa-szerte elismert tűzzománcművész. Első egyéni tűzzománctechnikával készült alkotásait 1990-ben állította ki Budapesten, majd ’93-ban az ausztriai Baden a Sparkasse galériában voltak láthatók művei, ami meghozta számára a szakma elismerését, és számos németországi, illetve spanyolországi tanulmányútra hívták, később tanítani is. Hosszú éveken keresztül ösztöndíjasa volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpozionnak,

több mint hatvan egyéni kiállítása volt

az erdélyi és magyarországi helyszínek mellett Németországban, Oroszországban, Spanyolországban, csoportos tárlatok keretében pedig az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, Dániában, Svédországban, Angliában, Luxemburgban és Japánban is megtekinthetők voltak munkái.

Ehhez a műfajhoz kitartás is kell, meg kell tanulni a szakmai alapokat és utána lehet mellérendelni a végső kivitelezési formát Fotó: Erdély Bálint Előd

Mint mesélte, az 5–8. osztályt a székelyudvarhelyi művészeti iskolában végezte, majd a marosvásárhelyi művészeti középiskolában folytatta tanulmányait, ott a grafika mellett döntött. Aztán 1977 körül beindult a táncházmozgalom, amelynek jelentős szervezője és résztvevője volt. Ennek az lett a hozadéka, hogy az akkori politikai rendőrség célkeresztjébe került, és többszörös próbálkozás után sem jutott be az egyetemre. Már akkor is érdekelte az üveg, annak alakíthatósága, állaga, csillogása, mattsága, a vele való játék, de nem volt lehetősége ezt kipróbálni. Rövid ideig tanított, és épp a táncház-mozgalomnak és az adatközlők feltérképezésének, megörökítésének köszönhetően konfliktusba kerülte az iskolaigazgatóval, így más munkahely után kellett néznie.

„Elég veszélyes volt abban az időben munkanélkülinek lenni, mert hamar a Duna-csatornánál vagy valamelyik munkatelepen találtad magad. Teljesen ismeretlen emberek próbáltak segíteni, és így kerültem egy akkor még működő ipari létesítménybe, a székelyudvarhelyi szerszámgépgyárba, az úgynevezett Matricagyárba.”

Mint reklámgrafikus 17 évig dolgozott ott.

A nagyobb munkákat a kecskeméti alkotótelepen véglegesíti Fotó: Péter Beáta

1979-ben Magyarországra utazott, és ott ismerkedett meg Lőrinc Vitussal, egy bukovinai székely származású művésszel, aki zománcozott. Nála kezdett el tanulni és megismerni ezt a különleges alkotási folyamatot. 1981-ben még egyszer meg tudta látogatni.

Legutóbb Csíkszeredában volt kiállítása, a Megyeháza Galériában Fotó: Péter Beáta

Hazatérve a gyárban elmesélte, hogy milyen nagyszerű dologra akadt, és szövetségesekre talált a mesteremberekben, akikkel feljavítottak egy régi, kidobott laborkemencét, és ott kezdett kísérletezgetni. 1984-ben személyre szóló meghívást kapott Kecskemétre, a Szovjet–Magyar Barátság Alkotótelepre, de kilenc éven keresztül nem kapott útlevelet. Hogy miért, és mi lett ennek a következménye, hogy hová sorolható a tűzzománc és hogyan készülnek az alkotások, milyen motívumokat használ a munkáiban, honnan inspirálódik, megtudhatják a Liget november 29-ei számából.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat