Az áldozatos munka gyümölcse Csiszér Imre csíkszeredai kiállítása

A kiállítás megnyitóján Sepsiszéki Nagy Balázs író, néprajzkutató beszélt Csiszér Imre munkásságáról, valamint felidézte tanítói múltját is. Sepsiszéki Nagy Balázs kiemelte, habár egy moziban vagyunk, elsősorban nyitott, tiszta szívekre lesz szükségünk, ugyanis jól csak a szívével lát az ember. Az estét egy rövid köszönetnyilvánítással indította, majd felolvasta Túrmezei Erzsébet Tavaszi áradás című versét. „Ennek a mai estének egy különleges életmű megmutatásának, befogadásának és ünneplésének az alapgondolata legyen a boldogsága, mert bizonyára boldog az az ember, aki hat évtizeddel ezelőtt a tanítói hivatás mellett döntött, és ezen a pályán megmaradt mindvégig” – fogalmazott az író, néprajzkutató.

Felidézte Brunszvik Teréz grófnő alakját is, aki az Osztrák-Magyar Monarchia idején elsőként indított magyar nyelvű óvodát Budán, haláláig pedig nyolcvan óvoda működése volt köthető a nevéhez.

Szerinte a tanító szerepe a múltban jóval túlmutatott azon, hogy gyermekeket tanítson meg írni, olvasni és számolni, hiszen egy közösségen belül a tanító a közösségi élet központja is volt.

Csiszér Imre is azon jó néptanítók közé tartozik, akik nem csak tanítottak, hanem neveltek is, akik kis tanítványaiknak és egész közösségüknek többet adtak, mint amennyit elvárt tőlük a rendszer. Tanítói pályafutását 1960-ban Csíkszentkirályon kezdte. Itt, tanítványai bevonásával, már néprajzi tárgyakat gyűjtött, és a kályhacsempéken, kovácsoltvas eszközökön, fa tárgyakon és kelméken talált díszítő motívumok terelték figyelmét a magyar népi ornamentika felé.

Az öreg házakból, a disznóólak padlásáról és a föld alól előkerült kincseket először az osztálytermek sarkaiban, majd egy fásszínben tárolta, és ezzel a többszáz darabos gyűjteményével megalapozta Csíkszentkirály falumúzeumát.

Kiváló rajztehetséggel megáldva, minden tárgyat lerajzolt, s ahol töredékes volt a minta, ott kiegészítette azt. Linóleumba metszette a kályhacsempék, a faragott fatárgyak és a kovácsoltvas eszközök mintáit, és ezeket összehasonlította a Kárpát-medence más magyar tájegységein honos mintákkal.

Folyamatosan gyűjtötte a magyar lélek által teremtett díszítőmotívumokat, régészeti és néprajzi szakmunkákat szerzett be, amelyek eredményeként a saját gyűjtésével együtt ma már több mint hatezer mintából álló gyűjteménye van.

Nem kellett neki szkennelő, egy nagyításra képes fénymásoló gép, hanem ezt ő szabad szemmel, nem reszkető kézzel rajzolta meg mindvégig.” Csiszér Imre huszonnyolc év csíkszentkirályi tanítóskodás után Csíkcsobotfalvára került, 26 éve vonult nyugdíjba.

A kiállítás március 31-ig tekinthető meg.