Az író, aki inkább lovat szeret tartani. Tamás Kincső vadregényes világa

Diákéveiben az irodalom terén érte a legtöbb olyan siker, ami ösztönzőleg hatott rá, s mivel nem akart irodalomtanár lenni, író lett – röviden akár így is összefoglalható a csíkszeredai születésű, jelenleg Sepsikőröspatakon élő Tamás Kincső pályaválasztása. De a sor folytatódik, ugyanis mivel azt már nagyon hamar érzékelte, hogy az írásból nem igazán lehet jól megélni, gyógyszerésznek tanult. Egy író, aki gyógyszerész, vagy egy gyógyszerész, aki ír is?

„Innen visszatekintve, ahol most vagyok, inkább ambíciószerűségnek tűnik az írás, mert mindig tudtam, hogy van tehetségem, de sokat is dolgoztam én azon a tehetségen.

Édesanyámnak gyógyszertára volt, én pedig felvételiztem a marosvásárhelyi MOGYE Gyógyszerészeti Karára, ahová be is jutottam, közben továbbra is olvastam, s volt egy rövid időszak, amikor párhuzamosan a színire is szerettem volna beiratkozni, de rájöttem, nem fog működni. Az egyetem befejeztével rezidens gyógyszerésznek álltam Kolozsváron, ekkor találkoztam a leendő férjemmel, s rövid időn belül megszületett két gyermekünk is. 2014-ben váltunk el, ez volt az az esztendő, amikor a gyerekek sokat voltak az apjukkal, rengeteg szabadidőm és szabadságom lett hirtelen, és igazából akkor kezdtem el egészen komolyan írni és publikálni” – eleveníti fel.

Mint meséli, a pályán való elindulásban hatalmas segítség volt számára az Esztergomban élő Onagy Zoltán szerkesztő, szabadúszó író támogatása. „Az ő segítségével kezdtem el írni. Küldtem az anyagot, kijavította, visszaküldte, megtanította, hogyan is kell kinézzen egy eladható munka. Anyagaimat segített folyóiratokban elhelyezni, egyáltalán ebben a kortárs irodalmi világba általa, az ő segítségével jutottam be”.

Kincső számára a 2016-os esztendő bizonyult a legtermékenyebbnek, akkor jelent meg ugyanis A Csinált-patak állatkertje című kötete, de ebben az évben alkotói ösztöndíjakat, debütdíjat is kapott. Ugyanabban az évben sikerült a kiadónál elhelyezni a Módos asszony üres kézzel című regényét is, ami egy év múlva jelent meg. 2018-ban látott napvilágot a Fehér kavicsok című kisregénye, amit alig három hét leforgása alatt írt meg. Ez utóbbi – mondja – mindhárom közül a számára a legkedvesebb, élete egy speciális momentumában íródott.

Sőt – jegyzi meg – egy nagyszabású munka kézirata is elkészült már néhány éve, de „nem kérte senki, és ő nem kilincsel a kiadóknál”.

„Mindezek mellett 2018-ban még összeírtam egy novelláskötetre való anyagot, A Csinált-patak gyerekei címmel, ami kimondottan a gyerekekről szól, a gyermeki lélekről, a koccanásokról, súrlódásokról, ahogy ők felfedezik a világot. Meg szoktam róla feledkezni, nem igazán tartom számon a kiadandó anyagaim között” – fűzi hozzá.

Ahhoz, hogy az ember megírjon egy regényt, nagyon komoly indító ok kell – vallja, amikor a Módos asszony üres kézzel című regényéről kérdezem. Generációs konfliktusok, hagyományok, a valóság illúziójának a regénye ez, melynek témája mélyen foglalkoztatta Kincsőt. Egy keserédes történet rólunk, mindannyiunkról, az erdélyi valóságról. Könyveiben egyébként hangsúlyosan jelen van az állatvilág, az állatokhoz való viszonyulása, A Csinált-patak állatkertjében például az a környezet köszön vissza, ahol ő és gyermekei élnek.

Kincső két tinédzser gyermek édesanyja, Ábel hamarosan 15 éves lesz, Abigél 13 éves. Azt is mondhatnák, Abigél édesanyja nyomdokaiban lépeget, hiszen mint megtudom, éppen egy kisregényen dolgozik. De térjünk csak vissza még a gyermekkori vágyakhoz, ugyanis nagy álma vált valóra – meséli –, amikor jó pár éve Sepsikőröspatakra költözhetett, erdő-mező szélére.

meséli lelkesen. S ez az a pont, amikor videóbeszélgetés lévén fordít a kamera állásán, s én is szétnézhetek a vadregényes környezetben.

Gazdája lábánál lustán nyújtózkodik az örök fiatal, 13 éves házi kedvenc, Cicuka. Lassan-lassan életre kel A Csinált-patak állatkertje, hiszen érkezik Nemez, a 12 éves puli és a szintén 12 esztendős Szilva, ő a fő házőrző. A kerti tóban békászik Luca, a kapu előtt elhaladókat hevesen ugatja Hétfő, de megmutatja magát a kétéves Odi, a „félerdélyi” kopó és terrier keverék. A hűtőszekrényből répa kerül elő, Kincső Larisszához indul. A tizenegy éves arab félvér kanca gazdája büszkesége, ridegtartásban él a majdnem fél hektáron.

Körös-körül erdő. A legközelebbi szomszéd – nevet Kincső – egy medve boccsal, minden éjjel lejár a közeli patakhoz inni. „Nekem az a legfontosabb, hogy hogy a kutyáim jól legyenek, a lovam jól érezze magát, mindenkinek meglegyen a maximális kényelme. Akkor vagyok a legboldogabb, amikor szétnézek, s látom, hogy egy jót mentünk, mindenki kimozogta magát, elégedetten fújtat. Most egy gyógyszertárban dolgozok, amiből meg lehet élni, de nagy rabság a rugalmatlan és hosszú munkaprogram miatt. Korábban nagyon haragudtam a világra, haragudtam, hogy nem értékelnek, nem olvasnak, kiábrándítónk találtam a könyvkiadást, a terjesztést, de rájöttem,

– mondja.

Tamás Kincsővel pénteken 17 órától a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtárban találkozhatnak az érdeklődők.