Banner Zoltán: Az előadóművész egyenrangú a költővel

Banner Zoltán 1964-ben mutatta be a Bartalis Jánosnak szentelt önálló előadóestjét Életem a versben címmel. Mint vallja, akkor indította újra az önálló előadóestek műfaját, a pódium művészetét, és ebből egy hatalmas mozgalom nőtt ki. Hogy miért?

„1963-ban megjelentek Bartalis János összegyűjtött versei, és engem rendkívül megihlettek. A kötetet elolvasva

– válaszolja. Az interjúból kiderül, előadóművészi pályája első felében egy-egy költő életművének bemutatását tartotta feladatának. 1970-ben a Bartók-műsortól kezdve érezte azt, hogy így soha nem ér a végére, annyi jó költő van, hanem egy-egy eszmét kell kitűzni, és aköré kell anyagot gyűjteni.

„A legjobb költők legjobb versei örök életűek. Nincs elévülés. Aktualitásuk egyszerűen örökkévaló, mert az örökkévaló emberi témákról szólnak: élet, halál, szerelem. Ezen belül olyan erényekről vagy eszményekről, mint szabadság, igazság, szeretet, barátság. Csak amik ilyesmiről szólnak, és nem szöveget raknak szövegre, csak az a vers vagy költői mű él még száz év múlva is” – vallja.

Keressék a teljes interjút az Előretolt Helyőrségben!