„Azért kéne tanulni, ne tudjanak szapulni!” Dalok az iskoláról

Dalcsokrunkba az elmúlt néhány évtized egy-egy ikonikus darabja került – ezek a dalok akkor keletkeztek, amikor még az iskolában a tanévnyitó nyilvános volt, és nem kellett maszkot hordani az órákon. Nem mindenki volt jófiú, hiszen a hetvenes évek nagy zenészei, szövegírói még a vaskalapos angol iskola ellen lázadoztak – a világ viszont akkorát fordult az elmúlt évtizedekben, hogy ma inkább a tudatlanság, a butaság és az iskolai agresszió ellen kell lázadni.    

Lázadt az iskola ellen bizonyos Vincent Damon Furnier is a hatvanas évek Amerikájában, aztán már Alice Cooper művésznéven kezdte megjelentetni lemezeit: 1972-ben már ötödik stúdióalbumát hozta ki, amelyről a címadó dal pont arról szól, amiről beszélünk: az iskola elleni lázadásról. Azonban ez a dal és ez az album hozta meg a várva várt sikert főhősünknek, aki a rockzene történetének egyik legismertebb alakja.  

Ikonikus szám egy ikonikus lemezről, egy nemzedék kiáltása, himnusza, ars poéticája: a Pink Floyd megalkotta a tökéletes lázadó iskolai himnuszt a hetvenes évek végén, a belőle készült film pedig tovább srófolta felfelé ezt. Az üzenet egyértelmű: „nincs szükségünk oktatásra és kontrollra”, illetve „hé, tanár, hagyd békén a gyerekeket” – azonban amilyen világot élünk ma ebből a szempontból, lehet, hogy vissza kéne sírni az említett korszakot. Akkor az iskolára úgy tekintettek, hogy az tömeget gyúr, ma pedig inkább úgy, hogy aki tanul, az kerül ki a tömegből.     

Ez a klipp fenomenális a maga egyszerűségében – Stingnek nem kellett sokat színészkednie, hiszen világsztárrá válása előtt néhány évvel bizony középiskolai tanárként is dolgozott, mielőtt komolyabb dzsesszzenésznek állt volna. Az osztályteremből a próbaterembe került, onnan pedig a Police együttes révén meg sem állt a világhírnévig. A Police muzsikája, zenei világa mai napig menő, rengeteg alternatív zenekar táplálkozik belőlük.  

Himnikus dal, tipikus nyolcvanas évekbeli hangzás, dallam, minden: akárcsak Sting, a Pet Shop Boys frontembere, Neil Tennant is az angliai Newcastle-ben járt fiúiskolába, s bizony nem a legjobb élményekkel távozott onnan. A dal súlyos szövegéhez, mondanivalójához („At school they taught me how to be / so pure in thought and word and deed / they didn't quite succeed” – tehát ez valahogy úgy jön ki, hogy „az iskolában megtanították, hogy milyen legyek, szegény gondolatban, szóban és tettekben, de nem sikerült nekik”) képest igen vidámnak tűnő muzsikát sikerült összehozni, valahogy nem nagyon passzol össze a kettő. Ettől még nagy sláger volt.      

Érettségi találkozók kísérőzenéje, amely az MTV csúcsidőszakában, 1993-ban jelent meg, valahogy a klippje híresebb lett, mint maga a dal – ha belenézünk, mindjárt megértjük, hogy miért. Érdekesség, hogy 2015-ben a szereplők újra kamera elé álltak, már idős emberekként. Nagyon amerikai és nagyon emberi dal.

Peti az iskolatáskával annyira ismert és elcsépelt lett, hogy gondolkodtam, hogy betegyem-e ebbe a listába, de ám legyen: fél évszázada tolja ezt Demjén Rózsi és még rajta kívül oly sokan a Kárpát-medencében, hogy lassan elmondható, hogy a maiak szüleinek szülei is erre mentek iskolába. A Bergendy Aranyalbuma, egyáltalán a munkássága mai napig meghatározó a magyar nyelvterületen, gondoljunk csak a Darabokra törted a szívemre. Azt hisszük, hogy Halott Pénz. Pedig dehogy.   

Kedvenc Halász Judit-gyermeklemezemről, az Amikor én még kislány voltam című koncertfelvételből való ez a dal, ami tulajdonképpen egy Bródy János által megzenésített Weöres Sándor-versike. Az iskolába járást volt hivatott ösztökélni elméletileg ez a versdal, kérdés, hogy mennyire sikerült – a hetvenes évek végén ezt így, énekben, viccesen is el lehetett mondani, ma sajnos ettől merőben eltérő nyelvezetet használunk/használnak az ilyen helyzetekre.      

A budapesti urbánus költészet felkent papjai 2014-ben robbantották rá a diákságra az Oktatási segédanyagot, amelyben a tanévnyitótól kezdve nagyjából minden tantárgyról szólnak nagyon viccesen és hangulatosan. Volt előzménye is ennek történelemből, a Királyok a házban a segédanyag előtt tíz évvel jelent meg és mondta el ugyanebben a stílusban a magyar királyokat, illetve a hozzájuk kapcsolódó közhelyeket – már ahogy a rímek kiadták, na.

Színész Bob és társai szintén abban az évben készítették el ezt a budapesti roma fiatalok által énekelt és rappelt számot. „Kihúzhatnád a gödörből az egész nemzedéket,/ csak légy okosabb azoknál, akik lenéznek téged. / A társadalmi problémákra tudom a megoldást: / okozz minden embernek száz pozitív csalódást!” – szóval ebben azért van húzás rendesen, a szöveg minden szava nagyon kemény, és valahol nagyon igaz. Persze, vitatkozni is lehet róla.

A színész Molnár Áron két évvel ezelőtt írta ezt a hip-hop opuszt, a klipp se mindennapos – nem véletlen, hogy másfél milliós nézettsége van, és több mint kétezer komment is van alatta. Az egész szöveg állhatna itt egy nagy idézetként, de álljon itt mégis négy sor a végére. Akár útravalónak a megkezdődött tanévre.

„Azért mert kiállunk a vita és az érv mellett,
Talán mégse legyünk megbélyegzett bérencek,
Magolva a jövőt biztos, hogy nem érted meg,
Fedezzük fel a tartalomban végre az értelmet!”