„Búcsúzzunk hát szépen, Iván!” Dalok a katonaságról és a kivonulásról

A katonaságot, a háborút mindig meséljük, írjuk, énekeljük: versekbe, regényekbe, drámákba, dalokba foglaljuk, mind az irodalom, mind a színház, mind pedig a zeneművészet nagyon sok ilyen alkotással gyarapodik napjainkban is, amikor az emberiség legborzalmasabb élménye még mindig kísért, illetve jelen van a világ különböző pontjain. Elég csak az elmúlt hetekben lezajlott kaotikus afganisztáni helyzetre gondolni – ami pedig a kivonulást illeti, az szovjet hadsereg kivonulása Magyarországról komolyabb és viccesebb rock- és popdalokat is ihletett. Vegyünk sorba néhányat.   

Jim Morrison és legendás együttese, a Doors is több ilyen dalt készített aktív zenekari évei (1966–1971) alatt, habár abban az időben (akkoriban volt a vietnámi háború) nem tartoztak az ún. háborúellenes dalokból élő hippizenekarok, a virággyerekek közé. Az ismeretlen katona című dal a zenekar harmadik, 1968-ban megjelent Waiting for the Sun című albumán jelent meg. Van benne kivégzés, puskacsövek, híres katonacsókok, minden.

Az angol rockbanda talán legismertebb balladája, sietve tegyük hozzá, hogy nem az ilyen hangvétel volt a jellemző a Status Quo-ra, hanem a kőkemény riffek, a dögös rock and roll hangzás. Mást ne mondjunk, ezt a dalt eredetileg nem is ők írták, hanem egy dél-afrikai származású holland popduó, a Bolland & Bolland. A Bolland-testvérek, Rob és Ferdi dalát dolgozta fel a Status Quo öt évvel később, hatalmas sikert érve el vele. Ahány katonabúcsúztató lezajlott azóta, szinte mindegyiken előkerült ez a szerzemény, kevés olyan dal van, amit részeg brit katonák ennyit énekeltek volna artikulátlanul...

Az egyedül maradt, haldokló katona éneke az 1988-as, azóta klasszikussá vált ...And Justice for All című albumról. Földbedöngölő, klasszikus, többtételes rockdarab, az együttes egyik legismertebb száma. Az élet és a halál között lebegő, agonizáló katona végső vallomása, egyfajta számadása. Szinte érzi az ember a dühöt, a tehetetlenséget belőle, amit a háború, konkrétan egy akna okozott („Landmine has taken my sight / Taken my speech, taken my hearing / Taken my arms, taken my legs / Taken my soul, left me with a life in hell”).

Súlyos mondanivaló a nyolcvanas évek mélyéről – a szöveg Müller Péter Sziámi szerzeménye, a dalt az URH-Kontroll Csoport közössége, a magyar alternatív-underground zene zászlóvivői (Menyhárt Jenő, Hajnóczy Csaba és mások) szerezte. Szóval ez egy nagyon depresszív valami, olyan, mint a nyolcvanas évek Kelet-Európája – sajnos még ma is aktuális, csak egy kicsit más értelemben... „Idegen vagy, aki valahogy itt rekedt / Csak félig-meddig érted a híreket / Eszed, amit az agyad meghagyott / Nem gondolkozol, tehát nem vagy ott.” Átvitt értelemben ma is katona mindenki, nem kell azért konkrétan fegyvert fogni.

A Viszlát, Iván! volt a győri illetőségű Auróra első nagylemeze, egyben az első magyar hivatalos punklemez, ha lehet ezt a szókapcsolatot használni (1988-ban egy demót jelentettet meg az együttes, ezt a lemezt 1998-ban CD-n is kihozták). A vértelen magyarországi rendszerváltás egy folyamat volt, olyan, amibe punkszínpadokról is bele lehetett csaholni, Víg László (Vigi) pedig ezt tette, beszólt a ruszkiknak, akik 1945 óta felejtették magukat Magyarországon, de akkor már tárgyaltak velük a kivonulásról. „Mi kívánunk neked ennél is jobb helyet, / téged Afganisztán még mindig emleget! / Nevedet őrzi örökre Grúzia, / mi szeretünk téged, búcsúzzunk, Szerjozsa!” – szól a felhívás a keringőre.

Ennél viccesebben fogta fel ugyanezt a dolgot a Pa-Dö-Dő, a rendszerváltás hajnalán a magyar popzenébe bevágódó duó, Lang Györgyi és Falusi Mariann roppant humorosan tudta megmutatni azt a helyzetet, hogy bizony a megszálló szovjetunóbeli katonák és tisztek mindennapjait Magyarországon is igyekeztek emlékezetessé tenni bizonyos nőszemélyek, akik a szovjet hadseregtestek kivonulásakor elkesered(het)tek. Mit tehettek, nyelték a könnyeiket és a vodkát.  

Nagy Feró zseniális szövegíró volt a hetvenes-nyolcvanas, de még a kilencvenes években is, a 8 óra munka mellett talán legismertebb, lakodalmakban is elhangzó szerzeménye a „fekete babos kazettán” jelent meg először: ez volt az 1981-ben feloszlott és 1987-ben újjáalakult Beatrice első, dupla albuma (a „piros babos” a régi, a fekete az új szerzeményeket tartalmazta). A dalt első hallásra egy szakítós szerelmes dalnak vélhetnénk, de ha ízekre szedjük a szöveget, tulajdonképpen a szovjet csapatok jelenléte siklik ki belőle, illetve az a kívánalom, hogy menjenek már haza... „A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk / és a vonatra felszállsz. / Könnyes szemmel arra gondolok, / hogy nehogy lemaradjál!”

Az egyik legmenőbb és legszerethetőbb román zenekar (ma már csak Vama néven fut, de a „szellemi vezető” ugyanaz a Tudor Chirilă énekes és szövegíró) 2002-ben egy egész lemezt szentelt a témának. A koncept-albumon rövidebb-hosszabb szerzemények, jobbnál jobb és találóbb szövegek mondják el a kilencvenes évek kosz-Romániájának egyik legmocskosabb részét, a katonaságot. Hiteles, komoly szövegek, az album pedig egy jól megírt, megkomponált mű, amelynek komoly dramaturgiai íve is van (Chirilă végzettsége szerint színész, akárcsak az édesanyja). Megtalálunk itt mindenkit és mindent, mint a (katona)búcsúban: az iskolázatlan „plutoniert”, a lábszagú „dormitort”, a részeg, alja embereket az egynapos „permisszión”, az otthon maradt hűtlen lányt, a golyót a fejbe. A lemez záró száma a Vama Veche és a román (könnyű)zenetörténet egyik legszebb szerelmes dala, az Epilog.

A ír-kelta punk legismertebb zenekara, a bostoni Dropkick Murphys ötödik albumán, a The Warriors Code című lemezen jelent meg ez a szerzemény, ami igaz történetet dolgoz fel. Andrew Farrar hadnagy az iraki háborúban esett el, utolsó levelében azt írta feleségének, hogy ha elesik, akkor a temetésén a Fields of Athenry című számot szeretné „hallani”. Ez megtörtént, a zenekar az eredeti, 2003-ban a Blackout albumra került dalából készített egy speciális feldolgozást Andrew emlékére, és eljátszotta azt a temetésén, illetve megírta a Last Letter Home-ot.

Ide több szó nem is kell, csak a dalokat kell hallgatni. Az összeset.