A filmjeivel sikert sikerre halmozó Szabó Attila (hasonló témával korábban is foglalkozott) több mint egy évig forgatta másodmagával ezt a majd egyórás alkotást, amit idén tavasszal már bemutatott a Duna Televízió, tavaly ősszel az udvarhelyi moziban premier előtti vetítést is tartottak, pár napja pedig a Youtube-on is látható.
Megnézése javallott nemcsak a székelyudvarhelyiek, hanem bárki számára, mert közelebb hoz egy olyan zárt világot, ami nemcsak önmaga miatt zárt.
Nyilván, hogy egy ilyen film nem old meg semmit, nem is ez a célja – az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy a pőre valóságot mutatja, nincsen kiszínezve. Tulajdonképpen beavat egy olyan világba, amiről néhány utcával odébb fogalmunk sincs, vagy ha van is, akkor sok esetben nagyon rossz az a fogalom.
A film egyik főszereplője Szász Emil, alias Hófehérke vállalkozó, aki néhány éve a közösség élére állt – Emilnek céljai, elképzelései vannak az ottani emberekkel, akikből a fiatalabbak, gyerekek előtt ott kellene álljon a kitörés lehetősége. Hogy mivel? Például azzal, hogy ha többen követnék filmben bemutatott futballozni nagyon szerető, edzésre járó kisfiú útját, vagy nem úgy állnának a probléma mellé, hogy „ezeknek úgyis mindegy”. A filmben egyébként rengeteg a vicces jelenet és párbeszéd, akár a disznóvágás képei és a közben lezajló kommentárok megnevettethetik a nézőt, de egy-egy szereplő véleménye is az életkörülményeikről – még ha azok nagyon szomorúak is. Ennek ellenére sugárzik az önbizalom Leskó Barbarából a megszólalásaiban, a programvezető évek óta tanítja, neveli a Budvár utcai tömbházak romagyerekeit.
A film végén van egy táncjelenet, amely a városháza dísztermében zajlik a város elöljárói előtt, illetve egy roma lány által előadott dalrészlet – na, az nemcsak beavat, hanem szíven is üt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.