„Van aki a szépet keresi, van aki az igazat, van aki dokumentál, van aki megmutat”

A kiállítást Magyarósi Imola, a Vadon Egyesület elnöke indítványozta, Demeter János ügyvezető igazgató pedig saját bevallása szerint eleinte kicsit kétkedve, utóbb viszont teljes mellszélességgel támogatta a tervet, mert

„Fontos tudatosítani, hogy a nők nemcsak tárgyai a képzőművészeti alkotásoknak, hanem tehetséges alkotói is” – mondta Magyarósi Imola, ezért került sor a hagyományteremtő szándékkal, és nem véletlenül nőnap apropóján megnyitott kiállításra.

A szervezők felkérésére nyolc székelyföldi és egy brassói fotós válaszolt a felhívásra: Antal Esztilla, Barabás Imola, Bartha Erika, Juhos Ágota, Hoffman Edit, Kozma Erzsébet, Mihály Kinga, Pataki Hajnal, Tóth Piró.

– idézte az LGT együttest Damokos Csaba formatervező, képzőművész, aki szakmai szempontból méltatta az alkotásokat. Képekből ugyanis – és bárminemű alkotásból – „csak jók és rosszak vannak”. Előbbiek ismertetőjele, hogy egy történetet mesélnek el, üzenetet hordoznak.

Meglehet, hogy sorsuk hosszú távon az lesz, hogy a mesterséges intelligencia számára adatbázissá lesznek – fejtegette Damokos – de szerinte

mindenképpen megsüvegelendő, hogy valaki végigjárja azt a hosszú utat, amíg egy keccintésből igazi, nyomtatott kép lesz.

Mint Barabás Imola elmondta – aki a Transnatura fotóklub tagjaként társszervezője volt a kiállításnak –, már a keccintésig is hosszú az út, mivel sokszor napokat tölt terepen, autóban aludva, hogy a legmegfelelőbb pillanatokban nyomhassa meg a kioldógombot:

például amikor hajnalban a rókamama hazahozza a zsákmányt, amikor a rókakölykök egymással hancúroznak, vagy az aparóka vadászni indul egyik utóddal, netán amikor a medve ellazultan játszik az erdőszélen.

„Mindig izgalmas és megható pillanatok, felemelő a részeseiknek lenni” – osztotta meg a természetfotós.

A megnyitón a Plugor Sándor művészeti líceum két diákja, Sebestyén-Lázár Kata és Ivaniczki Krisztina illetve tanárnőjük, Császár Katalin fuvolán adott elő néhány rövid zeneművet.