Csíki festőművész az arab világban

Péter Beáta 2018. január 19., 16:00

Szíves fogadtatás, kedves emberek, különleges vidékek, városrészek, a megnyitó majd interjúk sorozata – sok szép élménnyel tért haza Moldován Zsolt csíkszeredai festőművész, aki munkáit mutatta be egy csoportos kiállításon Algéria fővárosában. 

Csíki festmények algériai közönsége

A budapesti Fiatal Művészek Galériája kurátorának, Bézi Péternek a meghívására  utazott el festményeivel Moldován Zsolt Algírba.  A csíki festőművész a magyarországi Mihály Gábor szobrászművésszel, Tóth Rudolf festőművésszel, Kovács P. Attila fotóművésszel, Ur Eleonóra batikfestővel és Mihály Anna szobrászművésszel közösen állított ki.

„Decemberben hívott fel Péter, hogy van egy ilyen lehetőség. Már régóta egyeztet ez ügyben az algériai kulturális minisztérium és az ottani magyar nagykövetség, hogy magyar művészek mutatkozzanak be az arab világban munkáikkal. Mindenkire rábízták, hogy milyen típusú alkotásokat visz, én olyan hangulatú olajképeket vittem, amelyek az itteni vidék hangulatát mutatják be, illetve volt még egy brassói és egy segesvári utcarészletet ábrázoló festményem. Indulás előtt még utolsó pillanatban francia fordítót kellett keressek, és a leporellóimat le kellett fordíttassam” – magyarázta, amikor hazatérte után találkoztunk.

Kiemelt eseménynek számított a tárlatnyitó

A csapat Budapestről indult január 7-én, Zsolt elmondása szerint Algírban nagyon jó fogadtatásban volt részük, az ottani szervezők mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat, a vendégnek kijáró tisztelettel igyekeztek minden szükséges dolgot biztosítani számukra.

A magyar képzőművészek kiállításának helyszíne a fővárosi Palais De La Culture Moufdi Zakaria volt.

„Gyönyörű, impozáns teremben volt a kiállítás, úgy rendezték át, hogy nekünk megfeleljen, tíz-tizenkét ember dolgozott azon, hogy minden a mi kívánságunk szerint legyen elrendezve.

A kiállítást Azzedine Mihoubi kulturális miniszter nyitotta meg, legalább húsz televízió stábja volt jelen, kiemelt jelentőséggel kezelték az eseményt, tőlünk is kértek interjúkat. Mihály Gábor kisplasztikákat hozott, és az egyik alkotást, amely egy kézfogást ábrázolt átadta a kulturális miniszternek, a két ország és az emberek közötti barátság szimbólumaként. A miniszter minden kiállítóhoz külön odament és érdeklődött a munkái felől. Mindamellett, hogy több helyen állítottam már ki külföldön, ilyen szintű kiállításon és egy egész más világban, még nem vettem részt.” 

Jutott idő városnézésre is

Noha négy napot töltöttek csak a fővárosban, jutott idő egy kis városnézésre is. Más turistákkal nem találkoztak, igaz, most nincs turistaszezon, január a leghidegebb hónap: ott 15 Celsius-fok van, ilyenkor vastag, téli kabátokat öltenek magukra az ottaniak. „Egy nagyon fejlődő, modern város Algír, mindenhol építkezések vannak, tele van viaduktokkal, hidakkal, az infrastruktúra nagyon fejlett. Az óvárosban, Kaszbában látható a tipikus arab építészet. Vezetőt kell fogadni, mert ha idegenként oda bekeveredtél, nem biztos, hogy kitalálsz, nem föltétlen biztonsági okok miatt, inkább mert labirintus” – fogalmazott a képzőművész.

Gyönyörű, impozáns terembe kerültek a művek

Jelentős Algír utcáin a rendőri és katonai erők jelenléte. Sok helyen van rendőrségi ellenőrző pont, de a turistákkal szemben jellemzően udvariasak. A nők is vezetnek, legtöbbjük nem hord se csadort, se burkát és társait, a férfiak is európai „tömegcucc” ruhákban járnak… Ottani ételkülönlegességeket nem ettek, mert a hotelben, ahol elszállásolták őket, mindenük megvolt, és ott a francia konyha szerint főztek, a gyümölcsök ízvilága volt másabb, mint itthon.

A magyar képzőművészek csoportja. Balról a második Moldován Zsolt

A városban tett látogatásuk során feltűnt, hogy hangsúlyosan jelen vannak a francia autóipar márkái, sok például a Dacia. És noha az utak szépen ki vannak építve, a közlekedés kicsit kaotikus. A legtöbb autó oldala össze van karcolva, „meg van húzatva”, nem dudálnak egymásnak, hanem ott, az adott helyzetben jelzik egymásnak, hogy kinek van „elsőbbsége”. A járókelők mintha nem ismernék az átjárót, keresztül-kasul közlekednek az autók között – mesélte a festőművész.

Csíki művész az érdeklődés középpontjában

Utolsó nap melléjük szegődött tolmácsnak egy hetvenéves arab férfi, aki harminc évet élt Magyarországon. Ő kísérte el az egyik tévéstúdióba is őket, ahová a reggeli műsorba hívták meg a magyar művészcsoportot. De tolmács nélkül is boldogultak a városban. „Egy alkalommal megláttam két különleges öltözetű hegyi embert, odamentem, és hiába, hogy nem ismertük egymás anyanyelvét, kézzel-lábbal mutogatva megértettük egymást. Nagyon nyitott, barátságos emberek” – összegzett Moldován Zsolt.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat