Egy raktár titkos élete

A Szent Iván éjhez legközelebbi szombaton, június 21-én a Csíki Székely Múzeum ezúttal is csatlakozott a Múzeumok Éjszakája rendezvénysorozathoz. A különleges alkalom nemcsak fényfestést, koncerteket és kézműves programokat kínált, hanem bepillantást engedett a kulisszák mögé is –

így a látogatók számára most a néprajzi raktár eddig rejtett kincsei is feltárultak.

Este kilenc órakor Málnási Levente néprajzossal indult a különleges tárlatvezetés, amely során a textília- és bútorrészleg ritkán látható tárgyai kerültek fókuszba. A kutató részletes magyarázata nyomán nemcsak egy-egy darab története, de a mögöttük húzódó életmód, technikai tudás és kulturális gazdagság is megelevenedett.

A raktárlátogatás a 2017-ben kialakított látványtározóknál kezdődött. „Ezeket egy budapesti cég szerelte fel a korábbi, fából készült egyszerű tározók helyett most fiókos, átlátható rendszerben őrizzük a viseleteket, belső textíliákat, festékes szőnyegeket” – magyarázta a néprajzos. A híres csíki festékesek közül több 19. század végi, 20. század eleji, melyek kék színe a valódi csíki színezéstechnikát idézi. Málnási kiemelte Sánta Juliánna szerepét, aki a harmincas évektől kezdve új minták szerint, modern szövőszéken szőtte újra ezeket a szőnyegeket. Munkáit Kolozsváron is kiállították – Szervátiusz szobraival együtt –, és a gyergyószentmiklósi időszakból is számos darab került a gyűjteménybe.

A bemutatón szó esett az 1930-as csíksomlyói néprajzi és egyházművészeti kiállításról is, mely a Csíki Székely Múzeum néprajzi anyagának egyik kiindulópontja lett. A tárgyak egy része Domokos Pál Péter gyűjtéséből származik, de látható volt Kristóf János csíkkozmási fafaragó munkája, valamint a makkfalvi agyagszobrász alkotásai is.

A textíliák között sorra bukkantak elő a gyimesi mellyesek, a hímzett alcsíki lajbik, székely rokolyák, valamint a különleges női fejfedők, a tarajos csepeszek.

Ezek a darabok nemcsak díszesek, de beszédesek is: színük, mintázatuk és kidolgozottságuk a viselő korát, társadalmi helyzetét is elárulta. „Minél gazdagabb volt az asszony, annál több részből állt a taraj a csepeszen” – mutatott rá Málnási Levente.

A bemutató során megismerhettük a férfiak bőröndként is szolgáló dészüjét vagy tüszőjét, amely pénz, bicska és más apróságok tárolására szolgált, miközben a derekat is megtámasztotta nehéz munkák során. A moldvai csángók által használt bernyócok – díszövek – is sorra kerültek, melyeket sokszor kézi szövőeszközökkel készítettek. A csángó öltözet román hatásairól is mesélt a szakértő.

Az eseményen többször elhangzott: a látványtározó nem tömegek befogadására készült, hiszen a raktárakban állandó mikroklímát kell biztosítani.

A textil, fa és más érzékeny anyagok megóvása érdekében a hőmérséklet és páratartalom stabilitása elsődleges – a Múzeumok Éjszakája tehát különleges lehetőséget nyújtott a szűk körű bepillantásra.

A raktárban minden egyes darab történetet mesél: viseletek, amelyek életciklusokat, ünnepeket, társadalmi szerepeket idéznek; tárgyak, amelyek kézzelfoghatóvá teszik a helyi mesterségeket, az anyák örökségét, a falvak szokásvilágát. A különleges vezetés végén nemcsak gazdagabbak, hanem kicsit időutazók is lettünk – s hogy valóban látványtározó volt-e a hely, az talán épp abban rejlett, hogy minden részlete egy kicsit megmutatta, milyen sokféleképpen lehet egy kultúrát megőrizni, fénybe hozni.