Elfelejtett életművek felidézése a Gyergyószárhegyi Írótalálkozón
A Gyergyószárhegyi Írótalálkozót kétévente szervezik meg, minden évben egy tematika köré fűzve az előadások sorát. 2022-ben az Antológiák népe címet kapta a rendezvény, és az előadások és beszélgetések nyomán akkor azt a következtetést vonták le a résztvevők, hogy az elmúlt száz év nemzedéki antológiáiban szereplő szerzők kilencven százaléka „lemorzsolódott”. Volt, hogy nem is jutott el kötetkiadásig, vagy, ha eljutott, akkor egy-két kötet után teljesen abbahagyta az írást. Így, adódott a kérdés: miért van ez? – magyarázta Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő, a találkozó főszervezője, hogy miért a lezárult, elfelejtett életművekre esett ezúttal a választás.
Például a nyolcvanas években Adonyi Nagy Máriát az olvasók is és a szakma is nagyra értékelt, de két remek verseskötet után azt mondta, hogy tovább nem folytatja. Vagy Mester Zsolt, aki orvos volt, és a Koppantó című önéletrajzi regénye – egy önéletrajzi regény, amelyet Panek Zoltán biztatására írt – igen nagy siker lett a maga korában, de ez az egyetlen munkája. De említhetjük Máthé Angit, akinek a Mamója Bródy Sándor-díjat kapott, a legjobb elsőköteteseknek járó díjat. Darabot is írtak belőle, majd még volt néhány gyermekkötete, és utána abbahagyta az írást. Egy interjúban azt nyilatkozta Darvasi Ferinek, hogy kész, körbeért az egész dolog, ami mondanivalója volt, elmondta. Hatalmas megdöbbenés, mert tényleg egy sikeres szerzőnek számított, jó illusztrátorokat kapott társul a kiadóktól” – sorolta Lövétei.
Mint mondta, betonbiztos és mindenkire érvényes tanulságot nem lehet levonni, mindenki más és más okból hagyta abba az írást. „Becsülendő, és irigykedem is egy kicsit ezekre az emberekre, mert íróként tudjuk, hogy hiába írunk meg valamit, a következő percben már kétségbe vagyunk esve, hogy eddig könnyű volt, de mi lesz ezután… Sokkal kényelmesebb az élete egy olyan írónak, aki végleg abbahagyta, mint egy aktívnak, aki folyamatosan őrlődik. Ezért vagyok egy kicsit irigy, ugyanakkor sajnálom is a dolgot, hogy abbahagyják, mert elég nagy volt a vérveszteség az erdélyi magyar irodalomban, nagy luxus is ez, nem vagyunk olyan sokan, hogy csak úgy abbahagyjuk az írást, de hát kényszeríteni senkit nem lehet” – fogalmazott.
Hozzátette, az utókor annyit tehet, hogy időről időre felhívja a figyelmet ezekre a szerzőkre, és ez is volt a célja a mostani találkozónak. S noha most „csak” beszéltek róluk, de hátha kedvet kapnak valakik ahhoz, hogy monográfiákat írjanak az elfeledett szerzőkről.
Szombaton az előadások sorát Markó Béla nyitotta, majd Tamás Dénes Mester Zsoltról, Sárkány Dorottya Telegdi Magdáról, Demeter Zsuzsa pedig K. Jakab Antalról beszélt. Délután Molnár H. Magor Szőcs Kálmánról, Sánta Miriám Sütő Istvánról, Petres László Palotás Dezsőről és Darkó Istvánról, Codău Annamária Adonyi Nagy Máriáról, Zsidó Ferenc Máthé Angiról és Egyed Emese Vásárhelyi Gézáról tartott előadását lehetett meghallgatni.
A találkozón – hagyomány szerint – átadták a Csiki László-díjat, valamint a Gyergyószárhegyi Írótábor debütdíját. Csiki László-díjban részesült André Ferenc, a debütdíjjal pedig Sárkány Tímea irodalmi indulását ismerték el.
