HIRDETÉS
Többezer gyermekkel szerettette meg a népi kultúrát, a néptáncot, népdalt, a népi gyermekjátékokat Ádám Katalin. Tanít nagyobb gyerekeket is, de az Aprók Táncházában elsősorban a tipegőket és az óvodásokat avatja be az együtt-táncolás, a gyermekjátékok örömébe, a kézműveskedés rejtelmeibe, a népdalok szépségeibe. Az évek során számos kiváló muzsikus és énekes működött közre a különböző helyszíneken tartott gyermektáncházban.
„Igazából a néptáncba Udvarhelyen mélyültem bele, nem annyira a színpadi előadásmódhoz, hanem a régi stílushoz fordultunk vissza. 1984-től 1990-ig Gyimesfelsőlokon, Komjáton tanítottam. Egy kicsi iskolában, én voltam az egyedüli tanító, de szinte egyfajta kultúrigazgató, telefonos kisasszony is, mert bárkinek bármi gondja volt, jött a »kurblis« telefonhoz. Abban a kicsi iskolában pityókalopó bálokat szerveztünk a szülőkkel közösen. Volt, amikor Halmágyiékat hívtuk, máskor Zerkuláék, a kiváló muzsikusok zenéltek nekünk, és jöttek a szülők, a családok nagy szeretettel. Ott mélyebben ráláttam a gyimesi táncokra. Már előtte, a tanítóképzőben kértem az osztályfőnökömet, hogy vigyen el oda a csángókhoz, mert ő nagyon sokat járt Gyimesbe növényeket, burjánokat tanulmányozni. Amikor megkaptam a kinevezést, mondta, hogy »immár, leányka, lesz lehetőséged a Gyimesekben nézelődni«. Itt közelebb kerültem a gyimesi kultúrához, emberekhez” – emlékezett vissza.
1990-ben Csíkszeredában, a Gyermekek Házában kezdett oktatni főként kézművességet, de népi gyerekjátékokat, néptáncot és népdalokat is. Ugyanakkor, férjével, Ádám Gyulával együtt táncházasként továbbra is részesei voltak a táncházmozgalomnak. „Én nem tartom magam táncosnak. Igyekszem a gyerekeket lendülettel elindítani ezen úton, szeretetben, alázatra törekedve. Aztán mindenki folytatja a maga lehetőségei szerint.”
Vannak az Aprók Táncháza egykori látogatói között, akik mára kiváló táncosok. És olyanok is, akik nem ezen az úton mentek tovább, de az egyetemi évek alatt vagy felnőttként megfordultak a táncházas körökben.
„Nagyon sokan elmondják, hogy milyen jó, hogy kicsi korban itt elkezdték, mert olyan örömmel kapcsolódtak be később is a táncba. Ezek az ifjak már rég túlszárnyaltak engem tánctudásban és nagyon sok mindenben, sokat tanulok tőlük, felnézek rájuk, de lányaimra, Rebekára és Julikára is. Példaértékű számomra, amit ők képviselnek. Egy jó ideje, mielőtt bemegyek a foglalkozásokra, áldást kérek a gyerekekre, az egész tevékenységünkre. A hagyomány átörökítésének a csíráit szeretném elültetni bennük, megmutatni valamit a csodálatos népi kultúránkból, ami aztán tovább virágzik, tovább gondolják, ifjúként, felnőttként maivá teszik” – hangsúlyozta Katalin.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
