Fiatal zenészek nagy álmokkal: hazai pályán az Ineffable

A 2016-ban alakult Ineffable fúziós dzsesszzenét játszó csíkszeredai zenekar kezdetben trióként működött, jelenleg pedig a csíkszeredai Nagy István Művészeti Szakközépiskola három diákja és a Kós Károly Szakközépiskola egy végzettje játszik az együttesben. A négy fiatal Bukarestben és más romániai városokban már többször is fellépett, hazai környezetben azonban kevésbé ismertek. Ezen szeretnének változtatni csütörtök esti koncertjükkel, amelyet 9 órától tartanak a csíkszeredai Ólommadár kultúrkocsmában. A zenekarról, rövid és hosszú távú terveikről, illetve a ma esti koncertről a zenekar három tagjával és menedzserükkel, Bodó Istvánnal beszélgettünk.

A zenekar legidősebb, 23 éves borszéki tagja az építész végzettségű Szereceán Osszián (dob), testvére, Szereceán Tihamér (basszusgitár, nagybőgő) idén végez a művészeti szakközépiskolában, ahol a zenekar másik két tizenegyedik osztályos tagja is tanul. Egyikük a madéfalvi Regián Réka Kata (ének, fuvola), a zekekar negyedik tagja pedig a csíkszeredai Lukács Márton Örs (zongora, billentyűk). A zenekar már több kisebb turnén is részt vett a környező városokban, a közönség láthatta őket mint a nemzetközi Csíkszeredai Jazz Fesztivált népszerűsítő zenekart, illetve felléptek a világhírű Richard Bona csíkszeredai koncertjére szervezett állófogadáson is. Idén februárban a Marosvásárhelyi Rádió Kotta műsorában adták első élőben közvetített koncertjüket, áprilisban pedig egy öt koncertből álló turnén vettek részt Bukarestben, ahol híres jazzklubokban is felléptek.

Repertoárjukban fúziósdzsessz-átdolgozások, valamint saját számok is szerepelnek. „Eddig többnyire feldolgozásokat játszott a zenekar, jelenleg azonban egyre jobban hajlunk a saját számok fele. A feldolgozások egyébként nagyon széles skálán mozognak, Snarky Puppytól elkezdve Michael Jacksonig rengeteg dal feldolgozása megtalálható a repertoárjukban. A nyár folyamán több fellépésük is lesz, a hangsúlyt azonban az új, saját dalokra próbáljuk helyezi, hiszen az év vége fele ki szeretnénk adni az első saját lemezüket” – avatott te terveikbe Bodó István. A zenekar menedzsere hozzátette, eddigi fellépéseik során nagyon sok pozitív visszajelzést kaptak.

 „Több fesztiválszervező is állította, hogy ilyen fiatal korban ilyen stílusú zenét ilyen minőségben játszani nem mindennapi dolog. Az egyik jazzre szakosodott klub tulajdonosa azt mondta, hogy ilyen fiatal zenészekkel még nem találkozott, akik így tudnak csapatként együtt dolgozni. Az elképzelésem egyébként az, hogy európai színpadokra is eljusson a zenekar, de ehhez persze még sokat kell dolgozni. Nagyon fiatalok, de úgy érzem, határozottan ezzel akarnak foglalkozni. Tihamér idén érettségizik, és Budapestre készül egyetemre, Kata és Marci pedig tizenegyedikesek, de jövőre ők is oda készülnek. Ezért már most gondolkodunk azon, hogyan oldjuk meg a próbákat, ha távolabb lesznek egymástól, de természetesen meg lehet találni a módját, ha az akarat és a motiváció megvan” – emelte ki Bodó. A hosszú távú célok mellett a jelenre is koncentrál a zenekar, hiszen bár korábban több helyen is tapasztalatot szereztek, a hazai közönség előtt a mostani koncert lesz az első komolyabb bemutatkozásuk, ezért nagyon szeretnék elnyerni a csíkszeredaiak tetszését.

„Az, hogy először máshol mutatkoztunk be, nem egy tudatos döntés volt, csupán megragadtuk a felkínált lehetőségeket. Itthon is adtunk már egy koncertet a tavalyi városnapokon, de a jelenlegi felállásban még nem láthattak minket Csíkszeredában. Ezért a csütörtök esti koncertre bemutatkozásként is tekintünk, és bár nagyon sokat készültünk erre a fellépésre, eléggé izgulunk, hiszen más olyan helyen zenélni, ahol ismernek. Bukarestben például nem izgultunk ennyire, itthon azonban nagyobb a bizonyítási vágy, azt szeretnénk, ha tetszene a csíki közönségnek a zenénk” – mondta beszélgetésünkkor Szereceán Osszián, aki azt is elárulta, hogy a fellépésen egy meglepetéssel is készülnek.

A zenekar tagjai emellett arról is beszéltek, hogy klasszikus zenét tanuló diákokként miért éppen a dzsessz műfajt választották. „Ez Tihamér ötlete volt, de mindenki nagyon gyorsan megszerette. Felfedeztük az érdekességét, az improvizációk élvezetét, és azt, hogy milyen igazán szabadnak lenni a zenében” – mutatott rá a műfaj sajátosságaira Regián Réka Kata. Szereceán Osszián mintegy magyarázatként hozzátette, a műfaj érdekessége abban rejlik, hogy míg a klasszikus zenében minden le van kottázva, mindent pontos szabályok szerint kell csinálni, sőt még a dinamika is meg van adva, addig a jazzben minden pont fordítva van. „Persze a dzsessznek is van egy bizonyos kerete, de ez a műfaj tulajdonképpen az improvizációról szól. Arról, hogy abban a pillanatban mit érzünk, mit akarunk átadni a közönségnek. Ezért néha még mi is meglepődünk azon, hogy éppen mit játszunk. A színpadon kommunikálunk egymással egy-egy intéssel, amiből megértjük például azt, hogy az adott részt lassabban, hangosabban, vagy éppen még egyszer játsszuk el. Az a jó, hogy ez elfogadott a jazz zenében, és a közönség is elfogadja, hogy nincs minden előre betanulva. Nagyon jó érzés, amikor összejön egy ilyen improvizáció, még a hideg is kiráz, amikor látjuk, hogy begyakorlás nélkül milyen jól kijött a lépés. Ilyenkor érezzük, hogy érdemes ezzel foglalkozni” – húzta alá a zenekar dobosa.

Mint kiderült, nem is a próbák összeegyeztetése a tanulással, hanem sokkal inkább a távolság okoz számukra némi nehézséget, hiszen Osszián a középiskola befejezése óta a szülővárosában él, így ritkábban sikerül próbákat tartaniuk, mint ahogyan szeretnék. Azután pedig, hogy Tihamér Magyarországra megy egyetemre, még nagyobb lesz a távolság a tagok között. „Ennek ellenére a próbákat ugyanúgy meg tudjuk tartani, és a távozásának előnyei is vannak, hiszen kapcsolatokat tud építeni Budapesten, ami jól jöhet számunkra. Később pedig mi is megyünk utána” – részletezte elképzeléseiket Lukács Márton Örs. Mindez előtt azonban még rengeteg tervük van, és mivel bevallásuk szerint a saját dalok tekintetében még gyerekcipőben járnak, a nyáron gőzerővel csak ezen fognak dolgozni a lemezkiadás miatt. „Egy tábort is szervezünk, ahol egy hétig úgymond össze leszünk zárva, és csak ezzel foglalkozunk telefon és minden egyéb figyelemelterelő eszköz nélkül. Kis lépésekben haladunk, de hosszú távon a cél nyilván az, hogy meg tudjunk élni a zenélésből. Számomra először csak hobbiként indult, de idővel egyre inkább megszerettem, és ma már mindannyian azért dolgozunk, hogy ebből teremtsük meg a megélhetőségünket” – zárta Szereceán Osszián.