HIRDETÉS
A videójáték, amiért érdemes Playstation 4-et venni – ez volt a nagy érv a Sony tulajdonában levő Santa Monica Studios 2018-as játéka mellett, ami a sorban már a negyedik God of War-játék volt, azonban teljesen új alapokra helyezve. A Playstation 2-re kiadott első és második rész, a Playstation 3-ra kiadott, számozott harmadikkal adott ki egy trilógiát, amelyben
Kratos, a spártai bajnok gyakorlatilag leszámol a komplett görög Pantheon isteneivel.
A 2018-as, már nem negyedik részként, hanem afféle rebootként hivatkozott folytatás azonban teljesen új alapokra helyezte a már közkedvelt Playstation-játékot: az istenölő Kratost az északi mitológiába helyezve, váll fölötti kamerállásból követve, új harcrendszerrel megtámogatva tudtuk irányítani, amint épp
élete derekán, szakállt növesztve új kihívások elé néz a fagyos, számára eddig ismert világban.
Az egyszerűen csak God of War címet kapó játékban Kratost épp a felesége elvesztése után, fiával, a kis Atreussal találjuk, akiknek közös célja az egykori feleség és anya örök nyugalomra helyezése, eközben pedig a nem létező apa-fiú kapcsolat kialakítása, ami egy gyönyörű, megható, emellett pedig helyenként brutális és szívbemarkoló történetet eredményezett.
Amikor pedig nem a filmszerű történet kibontakozását láttuk, akkor egy nagyon jól összerakott és kiegyensúlyozott játékmenetbe vethettük bele magunkat, amely rendkívül szórakoztató és kielégítő volt, Kratos ráadásul új fegyverrel, egy úgynevezett Leviatán-fejszével gyepálhatta az útjába kerülő ellenfeleket, és ott volt már mellette íjával Atreus, aki kifejezetten jó segítségnek bizonyult az ellenfelek életcsíkjának „leszedésében”,
az előrehaladáshoz szükséges puzzle-k megoldása pedig a játékos logikáját és találékonyságát is képes volt megdolgozni.
Ezek együtthatója pedig egy olyan játékélményt eredményezett, amelyre
játékosok milliói hivatkoznak a mai napig etalonként.
A Sony pedig időközben arra is rájött, hogy a korábban kiadott játékokat kifizetődő a szélesebb közönség számára is elérhetővé tenni, így jelent meg idén januárban a Horizon: Zero Dawn, Death Stranding, Days Gone PC-s portjai után a God of War is a gamer PC-ket birtokló játékosbázis számára (azóta a Pókember-játékok és a két legutóbbi Uncharted is megjelent PC-re), szóval már csak azok nem tudják belevetni magukat, akik csupán Xbox-konzollal rendelkeznek.
A 2018-as God of War megjelenése óta viszont elég idő eltelt ahhoz, hogy elkészüljön a várva-várt folytatás (főként annak tükrében, hogy a sztorit is úgy fejezték be, hogy azt új távlatokban lehessen folytatni), és bár először a játékot fejlesztő Santa Monica Studiosnál két folytatásban gondolkodtak, végül aztán egyetlen játék mellett döntöttek, és amit hivatalosan a 2020. szeptember 17-én, online tartott Playstation 5 showcase részeként lepleztek le egy kedvcsináló előzetessel, amikor megerősítették, hogy
az új játék God of War: Ragnarök címmel jelenik meg.
Természetesen a világjárvány és az emiatti lezárások a God of War fejlesztőcsapatát sem kímélték, így nagyon sokáig kérdéses volt, hogy mikor jelenhet meg a hőn áhított folytatás, és mint kiderült, az aggodalom nem volt alaptalan, hiszen a 2021-es halasztásoknak ez a játék is áldozatául esett, így 2022-re datálták a várható megjelenést. Sokan gondolták úgy, hogy a hivatalos bejelentések híján a játék megjelenése 2023-ra is csúszhat, azonban július 6-án a fejlesztésről egyébként nem túl gyakran kommunikáló Santa Monica Studios egy újabb rövid kedvcsinálóban ismertette, hogy
a játék ez év november 9-én érkezik, ezt követően nem sokkal pedig már előrendelhetővé is váltak a különböző kiadások.
(A több mint ezer lejbe kerülő Jötnar- és a gyűjtői kiadások viszont nem tartalmazták a játékot fizikai hordozón, vagyis lemezen, cserébe viszont számos God of War-témájú cuccot, köztük egy igényesen kidolgozott Mjölnir-replikát adtak a játékosoknak, akik hajlandók voltak ennyi pénzt kiadni a produktumért.)
Ahogy azt a 2018-as játék is felvezette a befejezés utáni bónuszjelenetben, Kratos és Atreus nem mással, mint az északi viharistennel, Thorral és annak legendás pörölyével, a Mjölnirrel néztek farkasszemet, a Ragnarök alcím pedig egyértelművé tette, hogy a folytatás már nagyobb léptékű lesz az elődjéhez képest, merthogy itt
az Asgard pusztulását elhozó kataklizmába csöppennek hőseink, ami tulajdonképpen egy korszak végét is jelenti.
A God of War: Ragnarök pedig tényleg egy monumentális játék, ami újabb nagyszerű történetet mesél el, és bár ez sem lett egy nyílt világú kaland,
a játéktér mégis kinyílt, és a sztorimissziókat leszámítva szabadon bejárható, sőt a sztori közben (de utána is) is a legtöbb része bebarangolható és felfedezhető.
Míg az előző felvonásban a germán és a skandináv mitológia világfájának, az Yggdrasilnak mindössze néhány világát járhattuk be, addig a Ragnarökben
mind a kilenc világhoz hozzáférést kapunk, és megcsodálhatjuk azokat, igaz, hogy a világégés előtti Fimbulwinter állapotában, vagyis nagyrészt hóval és jéggel borítva.
De nem mindent ural a hagyományos értelemben vett tél, így a törpék birodalmát, Svartalfheimet vagy az elfek otthonául szolgáló Vanheimet a maguk gyönyörű, érintetlen valóságukban láthatjuk, az óriások birodalmáról, a lélegzetelállító Jotunheimről nem is beszélve, amit most ráadásul új szemszögből csodálhatunk meg és fedezhetjük fel az eddig ismeretlen részeit, úgy, hogy közben nem győzzük nyomogatni a kezünkben tartott kontroller képernyőfotózást előhívó gombjait.
Hiába a gyönyörű látvány Playstation 5-ön, a készítők így is hoztak egy hatalmas megalkuvást, ugyanis a cross-gen fejlesztés mellett döntöttek, vagyis, hogy a Horizon Forbidden Westhez hasonlóan ez a játék is megjelent a korábbi konzolgenerációra, vagyis Playstation 4-re, így
valamelyest vissza kellett fogni annak teljesítményét és grafikai megjelenítését, ezért sem egy igazi nextgen-élmény a játék.
Ezt leszámítva azonban tényleg hibátlanul fut, és minden képkockájában gyönyörű a Playstation 5 konzolokon még teljesítmény-módban is, de Playstation 4-en is akadásmentes élvezet full HD-ban, igaz, hogy meg is dolgoztatja rendesen a közel tízéves masinát.
A játékmenet terén sem történt nagy előrelépés a 2018-as elődhöz képest – amit sokan fel is róttak a készítőknek teljesen jogtalanul –, de várhatóan a következő, már nem a skandináv mitológia világában játszódó, várhatóan a jelenlegi konzolgeneráció végén érkező, már igazi nextgen-epizód lesz az, ami
olyan vérfrissítés lehet a szériának, mint amilyen az újragondolt negyedik rész volt.
A Ragnarök teljes egészében hozza a kötelezőt, sőt még túl is szárnyalja azt, hiszen az újból, nulláról felépítendő és fejlesztendő arzenálunk és képességeink megint egy hihetetlenül dinamikus játékmenetet eredményeznek:
magyarán Kratossal olyan változatossággal csaphatjuk szét az ellenfeleinket, ahogy csak szeretnénk, ráadásul a Leviatán-fejsze és a Káosz Pengéi mellett egy harmadik fegyvert is kapunk a játék során, ami újabb variációkat hoz a harcrendszerbe.
Az irányítás terén is vannak változások, ugyanakkor a pajzsunk is hangsúlyosabb szerepet kap, hiszen nem csak kivédhetjük vele a ránk érkező csapásokat, hanem ügyesen kihasználva a különböző pajzstípusok adottságait, vissza is támadhatunk velük. Emellett egy újabb grafikai elemmel jelölik ebben a játékban az ellenfeleink támadásait, így látjuk, hogy azok kivédhetőek-e vagy sem, tehát hogy milyen taktikát érdemes használni: elugrunk előle, vagy pajzzsal védekezünk, majd visszatámadunk, mindezt pedig a másodperc töredéke alatt, mivel rendkívül dinamikusak (és a megfelelő nehézségi fokozaton időnként rendesen izzasztóak) az összecsapások.
A történet pedig megint olyan, hogy már csak emiatt megkaphatná a Game of the Year (az év játéka) elismerést (aminek toronymagas esélyese a tavasszal megjelent Elden Ring mellett), hiszen megint sikerült olyan érzelmi húrokat megpengetniük, amelyeket csak a Sony sztorialapú játékai (lásd Last of Us Part I, Part II) tudnak.
Egy adott pillanatban röhögsz egy jól időzített poénon, a másikban pedig összeszorul a szíved az apa-fia kapcsolat újabb mélységein és magasságain, ráadásul nem csak a két főszereplő drámája az, ami igazán szívhezszóló, hanem a mellékszereplők kapcsolódó történetein keresztül is mélyül a történet.
A korábbi részben megismert szereplők visszatérnek (a nagyon szerethető, és hőseinket mindig segítő törp-kovácsok, Brok és Sindri), de a Ragnarökben annyi új karaktert is kapunk melléjük, hogy sokszor nehéz követni, hogy akkor kit és honnan kellene ismernünk a mitológiából. A szereplők kivétel nélkül jól felépítettek és fejlődőképesek, és
látjuk is a karakterfejlődések kibontakozását a történet során.
Lesznek ismét rendkívül szimpatikus szövetségesek, és pofozni való, tenyérbemászó ellenségek, akiknek legszívesebben azt kívánjuk, hogy Kratos fejszéje hasítsa ketté őket, ez azonban nem ilyen egyszerű, hiszen mindenkivel meg kell vívni a harcokat: először szóban, de amikor összecsapásra kerül sor, ott bizony folyni fog a vér, és felcsapnak a lángok.
A skandináv mitológia színe-javát felvonultató, mintegy 30-40 óra alatt végigvihető játék összességében
megfelelt, és túl is szárnyalta az egekig érő elvárásokat
még úgy is, hogy nem sikerült annyira forradalmira, mint az elődje, de ez igazából irreális elvárás lett volna ilyen rövid, a világjárvány által is nehezített időintervallum alatt.
A Santa Monica Studios nem esett a Cyperpunk 2077-et fejlesztő CD Projekt Red hibájába, és egy tökéletesre polírozott játékot adott ki a kezéből, ami a Sony újabb ékköve a sztoriorientált exkluzívok között, amit aztán évek múlva szintén kiadhatnak PC-re, hogy ezt is szélesebb közönség, ne csak a konzol-tulajdonosok élvezhessék.
Addig is azonban elmondhatjuk, hogy Playstation-tulajdonosok ismét egy jó játékélménnyel gazdagodhattak, és talán a Ragnarök megjelenítése sem volt még ilyen monumentális, mint a God of War legújabb részében.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
