Gyergyóból Budapestre vitték a különös emberek tanításait

Péter Beáta 2024. december 11., 19:34 utolsó módosítás: 2024. december 11., 19:42

Átfogó, emberi értékekre hívja fel a figyelmet ez a kötet, különös emberekről mesél egy kivételes ember – fogalmazott Juhász Anna irodalmár Puskás Ferenc Hugolin ferences szerzetes négy kisregényét tartalmazó Különös emberek című kötete kapcsán, amelyet a budapesti közönség is megismerhetett.

Tatár Attila, Bagossy Norbert, Jonica Xénia, Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna •  Fotó: Magyari Lukács
galéria
Tatár Attila, Bagossy Norbert, Jonica Xénia, Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna Fotó: Magyari Lukács

Meghitt hangulatú, zenés irodalmi estet tartottak november 9-én az MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében, amelynek keretében a gyergyóremetei származású, az 1993-ban elhunyt ferences szerzetes, író Puskás Ferenc Hugolin (írói álnevén Remetei Ferenc) Különös emberek című kötetét mutatták be. A személyes történekkel megtűzdelt, Juhász Anna irodalmár vezette beszélgetésen részt vett Jonica Xénia, az Erdélyi Ferences Gyűjtőlevéltár levéltárosa, Daczó Katalin szerkesztő-újságíró, a kötet szerkesztője, Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere, valamint a Bagossy Brothers Company zenekar két tagja, Bagossy Norbert és Tatár Attila.

Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna •  Fotó: Magyari Lukács
Daczó Katalin, Laczkó-Albert Elemér és Juhász Anna Fotó: Magyari Lukács

Nemcsak jó útravalót és elmélyült olvasmányélményt nyújt ez a könyv, hanem olyan támpontokat ad a mi életünkben is, amelyekbe tudunk kapaszkodni – vezette fel a beszélgetést Juhász Anna, majd arra kérte beszélgetőtársait, hogy az otthonról, a hazatérésről, Hugolin atyáról és az írásnak az ő életében betöltött helyéről meséljenek.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Jonica Xénia egy történeti visszatekintővel helyezte keretbe a kötet megjelenését. Mint mondta, az Erdélyi Ferences Rendtartomány 800 éve van jelen Erdélyben, még a reformáció idején is volt egy ferences testvér Csíksomlyón, biztosítva ezáltal a jelenlét folytonosságát.

Ezt követően egy gyönyörű virágzásnak lehettünk a tanúi, amely negyven évre szakadt meg a kommunizmus éveiben.

75 éve annak, hogy 1949-ben az akkor megalakuló Román Kommunista Párt államosította az erdélyi ferencesek vagyonát és a személyeket is próbálta ellehetetleníteni, ami a szolgálatot illeti. 1949. szeptember 23-án az akkori tartományfőnökséget, Kolozsvár helyszínnel, államosították. 1954-ben kényszerlakhelyre vitték Erdély ferenceseit, több mint kétszáz testvért, és 1989-ig, a változásokig, nem működhettek nyilvánosan a ferencesek és nem élhettek közösségben.”

Azt is elmesélte, hogy 2016-ig az Erdélyi Ferences Rendtartománynak nem volt levéltára, mivel 1949-ben a levéltárat is államosították, és az iratok, dokumentumok a mai napig a kolozsvári állami levéltár fiókjában vannak.

De mivel nem dolgozták fel, nem készítettek leltárt róluk, ezért hivatalosan nem is léteziknek – és nem is kutathatók.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

2016-ban, amikor elkezdődtek a kolozsvári ferences kolostor felújítási munkálatai, előkerült néhány iratanyag – magyarázta a levéltáros. „Jött az ötlet – az akkori tartományfőnök atya és az erdélyi ferences vezetés kezdeményezésére –, hogy jó lenne szétnézni Erdély egykori kolostoraiban is, mert ha a tartományfőnökségen megmaradt néhány doboznyi irat, akkor lehet, hogy máshol is találunk. 1949-ig 26 helyen szolgáltak ferencesek, úgyhogy 26 helyszínt kerestünk fel és kezdtünk ott gyűjteni.

A kolostorok, a helyszínek pedig meghálálták a sokszáz kilométeres utat, annak megtételét minden fáradtságával együtt, hiszen a toronytól kezdve a raktáron át a padlásig, a különböző raktárak legkisebb sarkai is arra vártak, hogy a többszáz éves iratok megtalálásra kerüljenek, elszállításra onnan egy olyan közegbe, ahol szakszerűen feldolgoztuk, fertőtlenítettük, savmentes dobozba helyeztük és leltárt készítettünk róluk.”

Kiderült, így találtak rá több helyszínen Hugolin atya hagyatékára is, amely ötdoboznyi iratot – személyes aktákat, kéziratokat, fényképeket – tartalmazott.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Daczó Katalin, a kötet szerkesztője Hugolin atya életútjának fontosabb állomásait ismertette, és hozzá kapcsolódó történeteket is megosztott a jelenlévőkkel. Puskás Ferenc 1908-ban született Gyergyóremetén. Korán árván maradt, az első világháborúban meghalt az édesapja, édesanyjával pedig anyagi okok miatt el kellett menniük a szülőfalujukból. Az édesanyja különböző kolostorokban vállalt munkát, és úgy alakult, hogy a kis Ferenc Gyergyószentmiklóson és más településeken levő kolostorokban végzett itt-ott néhány osztályt. 15 éves volt, amikor kérte a felvételét a ferences rendbe, 1931-ben szentelték pappá.

A harmincas évek elején kezdődött az irodalmi munkássága is, erdélyi, katolikus lapokban publikált.

„A tehetséges gyermeket a huszas években szerették volna az előljárói kiküldeni Rómába tanulni, hogy tanár lehessen, és mit ad Isten, kiderült, hogy nincs állampolgársága. Az első világháborút követően ugyanis 1924-ig kellett igényelni a román állampolgárságot, de azt az édesanyja ezt elmulasztotta. Így, amikor tanulni akarták küldeni, nem kaphatott útlevelet. És ezen múlott, hogy végül nem tanár lett. Több rendházban is élt, de tanított Székelyudvarhelyen és különböző ferences kolostorokban.

És írt – a harmincas évek elejétől kezdve elsősorban novellákat, karcolatokat, de egyéb, lelkiségi írásokat is. Az ő életében az írás központi helyen helyezkedett el. Ő írni akart. Ő írni szeretett.”

Daczó Katalin azt is elmesélte, hogy Hugolin atya több helyen is feljegyezte, hogy mennyire vágyik egy írógépre, és különböző rendházakhoz fordult segélyért. Végül 1935-ben sikerült vásárolnia – többek támogatásával – egy saját írógépet, és olyan óriási élmény lehetett ez számára, hogy még vers is született róla.

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Az irodalmi esten a 2019-ben megjelent Parasztbölcsesség című kötetről is szó esett, amely a ferences szerzetes novelláit tartalmazza. A négy kisregényt magába foglaló Különös emberek pedig az idén jelent meg (borítóterv: Csillag István) a Verbum Kiadó gondozásában, Gyergyóremete község, a Ferencesek Erdélyi Tartománya és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.

Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere úgy fogalmazott, figyelnek a szóra, megtartják, becsülik, megőrzik és továbbadják ezeket a szavakat, gondolatokat, amelyeket a község szülötte papírra vetett.

Az, hogy mi most ezeket felfedezhetjük, Istennek hála. Mindenképp olyan olvasmányélményt jelent – nemcsak a helyiek számára –, amely egyetemes értékekről szól. Emberi értékekről szólnak, emberi helyzetekről, viselkedésmódokról, magatartásokról és értékrendekről.

Ugyanakkor, a nyelv annyi bájjal, annyi érzékenységgel forog az ő tollán, amiből érdemes lehet tanulni.”

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

A Juhász Anna által felvetett otthon, távollét, hazatérés témakör kapcsán Tatár Attila, a Bagossy Brothers Company egyik tagja úgy fogalmazott, a zenekar Gyergyószentmiklósról, egy székelyföldi kisvárosból indult el annak idején, nagyot álmodtak és mára bejárták az egész Kárpát-medencét. „Az első években, ahogy tágult ez a kör, folyamatosan éreztük, hogy ahonnan mi jövünk, az valahogy folyamatosan beúszik az életünkbe, tevékenységünkbe. És azt is éreztük, hogy képviseljük is azt a vidéket, ez adott egy felelősségérzetet is. És egyre inkább igyekeztünk otthon is szerepet vállalni a különböző tevékenységekben.”

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Bagossy Norbert hozzátette, az a legfontosabb, hogy a saját lelkünkben, önmagunkban tudjunk otthon lenni. „Nagy szerepe van annak is, hogy honnan tud jönni az ember. Én kifejezetten hálás vagyok, hogy Gyergyóban nőttem fel, gyalog tudtam az óvodába elmenni, lent játszottam sötétedésig, és egy nagyon aktív és vagány gyerekkorom volt.

De aztán ott van az a gondolat, hogy tiniként, frissen végzettként óriás vágy volt bennem, hogy lássak világot, és nem is gondoltam, hogy honvágyam lesz, vagy gondolni fogok arra, hogy milyen jó lenne hazamenni újra. És mégis eljött az az időszak, és nem kellett nagyon sok időnek eltelnie ahhoz.

Az is nagyon érdekes, hogy amikor az ember újra hazatalál, akkor egy picit más emberként talál haza. Mindig egy kicsit másképp kapcsolódunk bele ugyanabba a történetszálba. Talán ezért is történik meg, hogy ahogy telnek az évek, egyre inkább fontosak azok a dolgok, amik az otthonhoz kötnek.”

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Az est további részében a négy kisregényben felsorakoztatott szereplők is szóba kerültek. Daczó Katalin elmondta, Remetei Ferenc szereplői kimennek a világba. S noha vallásos ihletésű írások ezek, de tele vannak világi szereplőkkel.

Nem kell arra gondolni, hogy ő most egy ferences figurát ültetett be a regényeibe, vagy aköré építette a cselekményt. Ő az olvasókhoz el akarja juttatni a jóhiszemű, a bölcs tanácsokat adó embert, de civil személyként.

Olyan személyként, mint aki akárki lehetne közülünk, egy falusi emberként vagy egy szolgaemberként, aki a kolostorban szolgál. Remetei Ferenc hagyta a fantáziáját szállni, és amit ő gondolt, tapasztalt, mert nemcsak ferencesként működött, hanem plébánosként is és sokat volt az emberek között, hát beépítette önmagát is ezekbe a figurákba.”

Kiemelte, noha több helyszín is megjelenik, nem túl cselekménydúsak ezek az írások, nem kalandos történetekre kell gondolni.

A cselekedetek jó része tanít, és a szavak Remetei Ferencnél úgy potyognak, hogy tele vannak az írások, a megfogalmazásai humorral.

Nemcsak szeretettel, hanem humoral is, vidámsággal és ez a könnyedség is nevel, sugároz, amivel az ő szereplői megközelítik a világot.”

•  Fotó: Magyari Lukács
Fotó: Magyari Lukács

Elhangzott, a ‘30-as, ’40-es években született írások szereplőinek a vívódásai ma is aktuálisak, a ma embere is ezekkel a kérdésekkel, gondokkal küzd. És amint azt Juhász Anna megfogalmazta: átfogó, emberi értékekre hívja fel a figyelmet ez a kötet – különös emberekről mesél egy kivételes ember, P. Hugolin atya.

Lehet, hogy egy történet az 1930-as években született, de ugyanúgy érthető a lényege ma is: nem könnyű boldog embernek lenni, mert szeretni sem könnyű. Mégis ez a próbatétel áll előttünk: hozunk áldozatot, van bennünk megértés, és tudjuk-e, hisszük-e, hogy minden ember jó akar lenni?

Amire Hugolin atya tanít bennünket a legnagyobb szeretettel – hogy igen, erre törekedjünk.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.