A Látó Szépirodalmi Folyóirat szerkesztőjének idén megjelent önéletrajzi ihletésű regénye nem a szó hagyományos értelmében vett „nyári olvasmány”. Nem könnyed, nem tartalmaz egyetemes igazságokat, válaszokat a nagy kérdésekre, mégis az egyik legfontosabb könyv, amit az elmúlt években olvastam.
Olvashatunk benne az otthon és a szülőföld fogalmáról, a szerző gyerekkoráról, a családi viszonyokról, az erdélyiségről, a magyarságról, az írói létről, s ezáltal egyre közelebb kerülhetünk az ő, és akár a saját dadogásunk történetének megismeréséhez.
(Magvető Kiadó, Budapest, 2017)
Tompa Andrea új regényében négy emberi sorssal ismerkedhetünk meg: Kali, Vilmos, Annuska és Eleonóra történetén keresztül ismerhetjük meg az ötvenes évek Kolozsvárát, ízlelhetjük meg a diktatúra okozta nyomottság és elfojtottság érzését.
A kolozsvári leány, a széki asszony, egy szerzetesnő és egy rózsanemesítő férfi vallomásaikban körüljárják a szerelem, a kirekesztettség, a hagyományokhoz való ragaszkodás témakörét egy történelmileg különleges időszakban.. A négyfajta elbeszélési stílus, a négy élettörténet külön-külön is, de egybefonódva különösképpen erős olvasmányélményt jelentenek.
(Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017)
A marosvásárhelyi születésű, Budapesten élő írónő karriere nem szokványos: 2005-ben egy rablótámadás miatt kórházba kényszerülve írta meg az első kötetét, következő évben a másodikat. Mindkét kötet a sikerlisták élén volt, ennek ellenére 2007-ben visszavonult az irodalmi élettől, tudományos karrierbe kezdett.
A tízéves szünet után idén jelent meg az Akik nem sírnak rendesen című könyve, amely pszichóprózákat és verseket tartalmaz. A szerző a szakemberként szerzett tudással, és különös írói érzékenységgel ír a társas kapcsolatokról, a társadalmi szerepekről, a szorongásainkkal és a félelmeinkkel való megbarátkozás fontosságáról és hogyanjáról.
(Scolar Kiadó, Budapest, 2017)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.