Hollywoodi tucathorrornál jobb filmet érdemelt volna a pápa ördögűzőjének karaktere

A pápa ördögűzője a témában készült horrorok újabb állatorvosi lova, hiszen hiába a világ leghíresebb létező ördögűzőjének, Amorth atyának a karaktere és önéletrajzi könyvei, ha a megfilmesítési jogokat megszerző Sony-alstúdiónál mindössze azt látták meg ebben, hogy

milyen brutális, látványelemekkel teletűzdelt, egyházi konteókat nem nélkülöző szuperprodukciót lehet gyártani belőle, ami majd remélhetőleg betalál majd a mozibajáró horrorrajongóknál.

A főszerepre, vagyis Amorth atya megformálására (aki egyébként a valóságban kopasz volt) Russel Crowe-t castingolták, úgyhogy most ő az ügyeletes ördögűző-színész Hollywoodban, átvéve a stafétát Anthony Hopkinstól, aki a 2011-es, A rítusban alakított egy idős, ördögűző papot. Mi sem jellemzi jobban, hogy az milyen film volt, minthogy semmire sem emlékszem belőle ennyi év távlatából (pedig még bejegyzést is írtam róla az akkori filmes blogomra!), és ebből kiindulva meg merem kockáztatni, hogy

több mint tíz év múlva A pápa ördögűzője sem fog egyéb emlékeket ébreszteni bennem, minthogy egy ördögűzős film volt, a világ leghíresebb létező exorcistájáról. És ennyi.

A 91 évet élt olasz Gabriel Amorth saját elmondása szerint mintegy 160 ezer ördögűzést hajtott végre 2013-ig (ezek között olyan egyedi esetek is voltak, ami több száz ördögűzést igényelt – ezért is ez a nagy szám), ezekről pedig könyveket is írt, amik a filmbeli Amorth atya elmondása szerint tényleg jók :-)

Adott volt tehát a karakter, akinek egy ilyen komoly, a hitet alaposan próbára tevő hivatás mellett hatalmas humorérzéke van, ugyanakkor olyan dolgokat vitt végbe, aminek a létezését nagyon sokan kérdőjelezik meg, míg rengetegen erősen hisznek az ördögűzés valóságában. Mivel a gonosz lelkek kiűzéséről nincsenek részletes beszámolók, ezért

a széles nyilvánosságnak maradnak az ördögűzős filmek, amik jobbára hatásvadász módszerekkel mutatják be a gonosz ténykedéseit,

illetve azt, hogy miként képes embereket megszállni (amik többsége egyébként pszichiátriai, vagy egyéb orvosi eset), és a vívódás, hogy valóban létezik-e a gonosz, vagy az egész csak egyházi kitaláció, hogy legyen amitől féljenek a keresztények. Mindenki maga dönti el, hogy miben hisz, az ördögűzős filmek, azonban nem igazán segítenek ezen dilemmák feloldásában, sőt

inkább elbagatellizálják a témát, ez alól pedig a Russel Crowe főszereplésével készült film sem kivétel.

A film elején láthatjuk, hogy miként toppan be a határozott megjelenésű Amorth atya egy olasz családhoz, hogy kiűzze a megszállott családtagból a gonoszt. A férfi megmagyarázhatatlan módon angolul beszél (holott nincs ahonnan ismerje a nyelvet), és vadul rángatózik, miközben szitkokat szór az egyház szolgájára. Rendhagyó ördögűzés következik:

a pap ráveszi a gonosz lelket, hogy szállja meg a szobába időközben bevezetett disznót, amikor pedig ez megtörténik, akkor nemes egyszerűséggel lelövik az állatot, a megszállott férfi pedig újra önmaga lesz.

Ezt követően a pap személyiségének rövid kibontása után jönnek is a tipikus horrofilm-klisék, és a film átcsap a tipikus hollywoodi tucathorrorba, aminek egy képkockáját sem lehet komolyan venni.

Egy fiatal amerikai anya, tinédzser lányával és kisikolás fiával egy spanyolországi kolostor felé autóznak, amiről kiderül, hogy ez a család öröksége, miután a családfő korábban tragikus módon távozott az élők sorából. A kisfiú nem beszél a tragédia óta,

a kolostorba a felújítás idejére beköltöző családról pedig ordít, hogy a baljós falak között semmi jó nem vár majd rájuk.

Némi feszült jelenet és pár öncélú, de egyébként nem túl hatásos jumpscare után eljutunk oda, hogy a beszélni nem hajlandó kisfiút gonosz lélek szállja meg, és itt kerül képbe a sajátos ördögűzési módszerei miatt az egyházon belül pellengére állított Amorth atya, akit egyenesen a „főnöke”, a pápa küld a spanyol kolostorba, hogy egyszer és mindenkorra járjon a végére az ott zajló, megmagyarázhatatlan eseményeknek, és űzze ki a gonoszt a megszállott kisfiúból.

Amik az ezt követő mintegy másfél órában történnek, azok köszönőviszonyban sincsenek a valósággal és a józan ésszel, ugyanakkor aki életében már látott legalább egy ördögűzős filmet, annak semmi újat nem fog mutatni a a témában készült legújabb alkotás sem.

Lesznek itt telekinetikus erővel a falnak vágott szereplők, a gonosz által eltorzított arcok, ördögi hangon beszélő gyerek, becsapódó ajtók, óriás robajjal kitörő ablakok és annyi szürreális fordulat, ami két filmre is elég lenne.

Amorth atya a helyi – ördőgűzésben egyáltalán nem jártas – fiatal (és egyébként eléggé gyarló) papnak beszél az exorcizmus mivoltáról hol rettegve, hol rendkívül nyomasztóan, hol pedig az egész helyzet komolyságát elbagattelizáló viccelődésekkel, miközben a gyerekbe beköltözött gonosz lélek az elméjükbe férkőzve, a bűneiken keresztül próbálja meghátráltatni őket. A több, sikertelen ördögűzési próbálkozás közben „nagy összefüggésekre” is fény derül, innentől kezdve pedig annyira szürreális lesz a film, hogy lehetetlen komolyan venni mindazt, amit a vásznon látunk, és

feltételezhetően Amorth atya is elhatárolódna a látottaktól, ha megérte volna annak bemutatóját.

Ha ő nem is, de az Ördögűzők Nemzetközi Szövetsége (International Association of Exorcists – IAE) már elhatárolódott a filmtől, hatásvadásznak nevezve annak címét, és szerintük

a Da Vinci-kódra hajazó cselekmény kétségeket támaszt aziránt, hogy ki az igazi ellenség: az ördög, vagy maga az egyház.

A készítők pedig valószínűleg köszönik szépen az elhatárolódást, hiszen ez is azt eredményezi, hogy még többen üljenek be a filmre, így a 18 millió dollárból készített alkotás világszerte már 53 millió dollárt hozott a Sony szórakoztatóipari tröszt konyhájára (figyelem, ez még nem nyereség, hiszen a készítési büdzsé mellett a marketingköltségeket is hozzá kell adni a kiadásokhoz).

A lényeg, hogy érdekli a mozizókat az új ördögűzős film, a címbeli pápa megemlítésétől függően vagy függetlenül, és

már csak az a kérdés, hogy az elkövetkező évtizedben készülő, újabb, hollywoodi ördögűzős film főszerepére melyik öregedő színészlegendát fogják majd castingolni.

Merthogy az előttünk álló évtizedekben sem maradunk ördögűzős filmek nélkül, arra mérget vehetünk.